Prológus

A nap fénye megcsillan a felém csapódó hullámokon, a szél lágyan simogatja az arcomat. Nem gondoltam, hogy képes leszek magam mögött hagyni a régmúltat… most mégis megtörtént, elhatároztam, hogy felejteni akarok. Felejteni a fájdalmat, a hazugságokat, a monoton hétköznapokat.

Itt ülök egy mesés tengerparton, és nekem mégsem az jut eszembe, hogy minden tökéletes, hanem azon gondolkodom, hogy Ő most merre járhat. Vajon gondol rám? Hülyeség… hiszen ezer meg ezer nem fogadott hívás jött tőle, mióta elmentem. Szeret engem? És én vajon viszont szerethetem-e még?

22 évesen túlestem sok mindenen, talán olyanon is, amin nem kellett volna. Viszont korántsem az a célom, hogy sajnáltassam magam bárkivel is. Az életem egy szappanoperához hasonlított leginkább, csak egy bajom volt: nem ismertem a forgatókönyvírót. Volt-e olyan pont, amikor azt éreztem, hogy ez így nem jó?

Még tisztán emlékszem rá, amikor kiléptem a lakásból a csomagjaimmal, Ryan pedig csak kiabált velem. Akkor jöttem rá, hogy le kell lépnem, és persze ebben nagy segítségemre volt Samantha is. Felajánlotta a nyaralójukat, azzal a szöveggel, hogy: Natalie, neked szükséged van a levegőváltozásra.

Hogy fordult minden ilyen pokolira? Hogy csúsztak ki az irányításom alól az események? Miért érzem magam a Föld leggyámoltalanabb emberének? Talán nem is számít már, elég azt tudnom, hogy oda, ahol eddig biztonságban éreztem magam, már nem mehetek vissza soha többé. Gyorsan elhessegettem a borús gondolatokat, felálltam, lesöpörtem magamról a homokot, és elindultam a part mentén vissza a nyaraló irányába.

Még mindig azon járt az eszem, hogy mit keresek én itt, és könnyebb lenne most azonnal hazamenni Ryanhez. De nem így lesz. Egy ideje van már egy srác, akibe folyton belebotlok, mindegy merre járok épp. Jóban vagyunk, bár nehezen nyíltunk meg egymásnak, most mégis barátként tekintek rá. Most is arra várok, hogy megjelenjen…