Információk

Sziasztok!

Azért ez a kis kitérő a fejezetek között, mert szeretnélek Benneteket megkérni valamire... Nem biztos, hogy menni fog a holnapi friss, mivel rengeteg elintéznivalóm akad, nem utolsó sorban az is egy szempont, hogy kifogytam a kész fejezetekből. Fejben már megvan, mi lesz, de egyszerűen ha megszakadok, se megy :(

Nem akarlak Benneteket cserben hagyni, eddig sem tettem szerintem, de most úgy érzem, nem tudok mást tenni. Szóval ez még közel sem biztos, még addig sok dolog változhat. Lehet, hogy késő este még felkerül a fejezet! Csak egy kis türelmet és bizalmat kérek :) Köszönöm!


Egy icike picike részletet azért beteszek:

A fejemben csak az visszhangzott, hogy mindennek vége van. Mindenre számítottam, csak erre nem… George szavai hideg zuhanyként értek, és szinte fel sem fogtam a jelentésüket, amikor kivágódott az iroda ajtaja. Döbbenten pillantottam a hirtelen jött látogatóra, aki diadalittas vigyorral az arcán közelített felém.

- Szóval elmondta neki – nézett George-ra.

A megdöbbenés, amit az arcomról leolvasott, csak még bátrabbá tette. Én viszont csak külső megfigyelő voltam ebben a párbeszédben. A külvilág megszűnt, a körülöttem lévő zajok eltompultak, miközben a jövőmről döntöttek éppen. Nem bírtam tovább ott maradni.

- Natalie, hova mész? – kiabált utánam George. – Még nem fejeztem be!

Puszi, Angel