Karnyújtásnyira Tőled... - 24. fejezet

Sziasztok!

Itt is a 24. fejezet! 2 hetes kimaradás után újra jelentkezem, ahogy ígértem, egy Jay szemszöggel :) Fény derül Jay érzéseire is, valamint Ben vadbarom viselkedésének az okára is! Jó olvasást, a komikat várom! Puszi, Angel


24. fejezet: Zűrzavar/Jay szemszög

Hálás voltam Alexnek, amiért felajánlotta, hogy elvisz egy darabon, másrészt viszont kissé feszélyezett is a helyzet. Mégiscsak abszurd volt, hogy itt ül mellettem annak a nőnek a testvére, akit nemrég megcsaltam. Roppantul bántott a dolog, de nem volt elég bátorságom, hogy bevalljam.

Pedig számtalan alkalmam lett volna rá, hogy színt valljak. Ott volt rögtön a cég előtti első találkozás, már ott meg kellett volna tennem. Natalie megérdemelte volna az esélyt, hogy megtudja még ott és akkor. Aztán az étterem, végül is mi történhetett volna? Maximum leönt és felpofoz, de legalább már tudná.

- Jackson, valami baj van? – ébresztett fel a gondolataimból Alex hangja.

Most megmondjam neki? Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha valakivel megbeszélhetném. Vajon megértene? Áh, teljesen megbolondultam, elvégre felért volna egy öngyilkossági kísérlettel, ha elmondom Alexnek mi történt a múlt éjjel, így csak hárítottam.

- Semmi, csak a tegnap estém elég húzós volt – mutattam macskakörmöket.

- Kirúgtál a hámból? – kuncogott. – Régen én is gyakran eljártam a haverokkal, de ez inkább az egyetemi évekre volt jellemző.

- Olyasmi, a srácokkal elmentünk meginni pár sört.

Aztán nem folytattam, egyszerűen nem ment. Önmagammal hadakozva elég nehéz volt kibírni a fennmaradó tíz percet a kocsiban. Olyan volt, mintha folyamatos ellentétben lettem volna saját magammal, a gondolataimmal. Visszagondolva, ezt hívhatják én konfliktusnak.

Valószínűleg arról lehetett szó, hogy szerettem volna, ha valaki tényleg azt adja, amit megérdemlek. Egy alapos verés biztos megtette volna a hatását, és észhez térített volna. Vagy csak egy őszinte, baráti beszélgetés hiányzott, amikor valaki megérti, hogy mit miért tettem.

Bár életemben eddig minden cselekedetemre volt mentségem, a múlt éjjeli viselkedésemre egy ésszerű magyarázatot sem találtam. Én is egyike lettem azoknak a férfiaknak, akik a féltékenységük és a hülye forrófejűségük miatt áldozatául estek egy ilyen nőnek, mint Nicol.

- Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtad mi lenne a helyes? – tettem fel az elhamarkodott kérdést Alexnek, aki pár perc gondolkodás után szólalt csak meg.

- Mire gondolsz? Úgy értem, az attól függ – de még mindig nem értette mi bajom.

- Csak azon gondolkodtam, hogy az igazság a legjobb, nem? – fordultam felé. – Azt mindenki megérdemli, nincs igazam?

- Kezdesz megijeszteni, de igazad van. Remélem, nem Natalieról van szó, mert akkor te halott ember vagy tesó.

Egy perc erejéig megfagyott a vér az ereimben, és hálát adtam, hogy befogtam a számat. Azt hiszem, mégsem Alex a megfelelő ember, akinek el kellene sírnom a bánatomat, vagyis a félrelépésemet. Nyeltem egy nagyot, majd nyugalmat erőltetve az arcomra válaszoltam.

- Nem, szó sincs ilyesmiről. Natalie nem érdemli meg, hogy bántsam és hogy őszinte legyek, képtelen lennék rá – hazudtam.

Remek, még egy hazugság. Így megy ez, ha egyszer az ember ráérez a dolog ízére. Egyre több és több hazugság hagyja el a száját, még ha nem is akarja igazából. Ha lehet, most még annál is rosszabbul éreztem magam, mint mielőtt beszálltam volna a kocsiba.

Az út hátralévő részében próbáltam redukálni az elszólásaim számát. Szigorúan csak amolyan pasis dolgokról beszélgettünk. Alex fülig belezúgott Sambe, legalábbis úgy vettem ki a szavaiból, hogy már régóta szemet vetett a lányra, csak eddig nem volt igazán bátorsága.

- Ez a hétvége mindannyiunk számára sorsdöntő lesz – jegyeztem meg, ezzel ismét elszólva magamat.

- Ahogy mondod Jackson – helyeselt.

Látszólag már nem próbált értelmet keresni a szavaimban. Az is lehet, hogy szimplán csak rájött valamire, de inkább megadja az esélyt, hogy magamtól valljam be. Na, arra az egyre még mindig nem álltam készen, úgyhogy amikor leparkolt a házamnál, végre fellélegezhettem.

- Köszi a fuvart Alex – csaptam be a kocsi ajtaját. – Akkor holnap ott leszek nálatok, indulásra készen.

- Rendben, pontos legyél – intett egy utolsót, majd elhajtott.

Újra magamra maradtam a kusza gondolataimmal, amelyek egy csöppet sem könnyítették meg a helyzetemet. Fásultan kerestem elő a lakáskulcsom, majd mikor a zár megadóan kattant, azonnal a konyha felé vettem az irányt. A szokásos üveg söröm becserkészése után pedig leültem a nappaliban a tévé elé.

Alig pillantottam meg az első képkockát, máris bevillant a megoldás. Nem lehettem akkora ügyeletes marha, hogy még meg sem kerestem Nicolt. Eszembe se jutott, hogy számon kérjem, hogy kikérdezzem, mi is történt az előző éjszaka kettőnk között. Az egyetlen pedig, aki segíteni tudott, az Ben volt.

A saját mobilom alig találtam meg, arról nem is beszélve, hogy Ben sokadszorra sem vette fel azt az átkozott telefont. Nem értettem, hogy mi a fene lehet vele, sose csinált ilyet még idáig. Hagytam egy üzenetet a hangpostáján, és újra elmerültem az elméleteimben.

Próbáltam összerakni a tegnap este minden egyes mozzanatát, de csak az eddig is oly tiszta képeket láttam magam előtt. Ahogy táncolunk a tömegben, ahogy szinte hozzám préseli magát, amikor lelépünk és végül az éjszakából néhány villanás. Hirtelen azonban a telefon hangja rántott vissza az emlékek sűrűjéből.

- Ben?

- Ki más, miért kerestél? – hallottam, hogy a hangja elég feszült.

- Jó lenne, ha át tudnál jönni, mondjuk most azonnal – vágtam rögtön a dolgok közepébe. – Segítened kell nekem.

- Oké Jay, indulok – azzal a vonal megszakadt.

Valóban összeszedte magát, mert alig tíz perc múlva már az ajtómban toporgott. Kérdőn meredt rám, magyarázatot várva, hiszen jogosan nem értette, hogy mi a fene ütött belém. Röviden felvázoltam neki a tegnap este ködös és kevésbé ködös eseményeit egyaránt, majd vártam a mentőövet.

- Öcsém, te teljesen hülye vagy! – röhögött a képembe. – Nem emlékszel, hogy megfektetted-e a csajt?

Örültem, hogy ő legalább jól szórakozik ezen, én azonban legszívesebben fejbe vertem volna, ez az érzés pedig nem csillapodott, főleg mikor eszembe jutott a kis beszélgetésem Natalieval. Azonnal sűrű köd telepedett az agyamra, és valósággal nekiestem, magyarázatot követelve.

- Elszámolni valónk van még – rántottam fel a kanapéról. – Milyen jogon mész Natalie idegeire, ha megkérdezhetem? – fakadtam ki.

- Mi bajod? – rántotta ki magát a szorításomból. – Nem értem, hogy mit vagy úgy oda azért a kis proliért – fintorgott, mire behúztam neki egyet.

- Ő nem egy proli Ben! Fogd már fel, hogy szeretem! – üvöltöttem magamból kikelve.

- A fenébe is Jay! Egy nő se ér annyit, hogy verekedjünk miatta – köpte dühösen a szavakat –, de nekem akkor sem a szívem csücske!

- De miért?

Egy pillanat erejéig elhallgatott, de én már ekkor tudtam, hogy az újabb mentő ötletet gyártja magának. Mindig ezt csinálta, akárhányszor csak valamit el akart simítani, hülyébbnél hülyébb ötletekkel állt elő. Most sem volt ez másként, túlságosan is jól ismertem.

- Mert szerettem – nyögte ki végül, ezzel teljesen letaglózva.

- Tessék? Milyen emeletes marhaság ez megint Ben?

- Jól hallottad, én szerettem őt, de ő rám se bagózott – ült vissza a kanapéra. – Egy iskolába jártunk, és én valósággal bombáztam a szerelmemmel. Ő persze ügyet sem vetett rám, túlságosan lefoglalta a tökéletes élete – húzta el a száját.

- Te teljesen hülye vagy – ültem le mellé. – Nem vagy vele tisztában, hogy milyen élete volt, ugye? Az apja egy alkoholista volt egész életében, az anyja pedig mindvégig kiszolgáltatottan élt.

Mindent elmeséltem neki részletről részletre. Úgy tűnt, teljesen ledöbbent a sztoritól, de legalább már másképp látta az egészet. Valahol örültem, hogy végre megérthettem Ben indokait, viszont azt még mindig nem értettem, hogy miért utálja ennyi év után is még mindig.

- Ezért gyűlölöd még mindig? – kérdeztem rá félve.

- Nem. Azért gyűlölöm, mert mindeddig azt hittem, hogy játszik veled Jay. Féltem, hogy téged is csak kihasznál, a végén pedig csalódni fogsz.

Ezekkel az információkkal a birtokomban, két dologban teljesen biztos lehettem. Van egy barátom, aki egy idióta, de tűzön-vízen át kitartana mellettem. És ott van Natalie, aki mindennél jobban szeret engem, én pedig becsaptam. Ezt pedig csak egy módon tehetem jóvá, ha Venice Beachen színt vallok.