Karnyújtásnyira Tőled...

Angel újratöltve - Francia nyelvlecke

2011-05-02T22:19:00.001+02:00

Sziasztok!

Igen, igen, ez én vagyok :D Nem csalás, nem ámítás, így az egyetem vége felé rájöttem, hogy kell nekem az írás! DE még mennyire, hogy kell! Miután 6 hónappal ezelőtt lezártam a Londoni alkonyt, és 7 hónappal ezelőtt a Karnyújtásnyira Tőledet is, nem is hittem, hogy ennyire hiányozni fog ez az egész... Tévedtem, most pedig egy könnyed történettel szeretnék ismét visszatérni közétek, ha ugyan még elfogadtok és támogattok :$

Na de egy szónak is száz a vége, íme a lényeg, amiért megszületett ez a bejegyzés:

Fiatalság. Életre szóló barátságok. Egyetemi bulik. Szerelem. Tanulás? Semmiképpen! Erről szólnak egy huszonéves, egyetemista lány mindennapjai. De mi történik akkor, ha a jól megszokott hétköznapokat felforgatja egy mindezidáig ismeretlen srác? Begyógyíthat-e olyan sebeket, amelyekre azt hittük, nincs gyógyír? Buta kis románc, amely megszínesíti az utolsó egyetemi éveket, vagy egy örök szerelem kezdete? Ha velem tartasz, megtudhatod!

Ez a Francia nyelvlecke története, ami remélhetőleg a Ti tetszésetek is elnyeri majd! A blogot itt érhetitek el: http://francianyelvlecke.blogspot.com/

Csók, Angel

Karnyújtásnyira Tőled... - 40. fejezet

2010-09-21T09:00:00.000+02:00

Sziasztok!

Íme a 40. és egyben utolsó fejezet! Igyekeztem a kedvetekre tenni, tekintve ez az utolsó lehetőségem rá :) Köszönettel tartozom, hogy végigkövettétek a 40 fejezetet, és néha meg is ajándékoztatok egy-egy kommenttel. Sokat köszönhetek Nektek, de tényleg! Konkrétan: 41 rendszeres olvasót, valamint 194 kommentet és egy olyan sztorit, amit sosem fogok elfelejteni! :) Remélem, ha csak egy kis időre is, de boldog perceket okoztam :) Jó olvasást az utolsó fejezethez! Puszi, Angel

Epilógus

~*~ 3 évvel később ~*~

Los Angeles ezen a napon sem volt másabb a szokottnál. Az emberek megbolygatott hangyabolyként rohangáltak a forgalmas útszakaszokon, míg én egy újabb hatalmas dugóban ücsörögtem a kocsimban. A telefonom megállás nélkül csörgött, nekem pedig rá sem kellett néznem, tudtam ki keresett.

Egyelőre azonban nem akartam vele beszélni, mindenképpen túl akartam esni a délutáni kis programomon, amely elsőbbséget élvezett. Ezzel egy időben a hosszú kocsisor is megindult előttem, így végre szabad utat kaphattam a galériába, amely egyszerre volt az életem és a munkahelyem.

Három éve dolgoztam már ott, és visszatekintve egyáltalán nem bántam, hogy így alakult az életem. Eleinte voltak elég húzós időszakok, de szerencsére sokan álltak mellettem, akik nem hagyták, hogy feladjam. Aztán egyik nap úgy ébredtem, hogy tudtam mit akarok az életemtől, és számos döntő lépést hoztam meg aznap.

Kezdtem azzal, hogy – összefogva a bátyámmal –, vettünk egy házat az anyánknak, tekintve az időközben fennálló helyzetet, miszerint Sammel komoly szándékaik voltak a jövőjüket illetően. Boldogan asszisztáltam az összeköltözésüknél, ahogy egy évvel később az esküvőjükön is.

A következő nagy lépés az volt, hogy beköltöztem a hónapokkal azelőtt vásárolt házamba, amely már teljes mértékben készen állt arra, hogy belakják. Persze ebben nagy segítségemre volt az a tény is, hogy eközben több képemet is sikerült eladnom, valamint egyre jobb lettem a szakmában is.

Vicky rengeteget segített nekem, nagyszerű barátok lettünk. Sokszor fordult elő, hogy amíg ő beszerző körúton volt, addig én tartottam a frontot az üzletben. Az első eladásom is egy ilyen alkalommal történt, én pedig olyan boldog voltam, hogy amikor Vicky visszajött, szabályosan a nyakába vetettem magam.

Mosolyogva idéztem fel az emlékeket, miközben a galéria felé tartottam a parkolóból. Szándékosan mentem a park felé, ugyanis feltett szándékom volt, hogy meglepem magunkat egy kis kávéval a mai napon. A kedvencünket rendeltem, majd sietős léptekkel futottam át az úttesten.

- Jó reggelt, Vicky! – köszöntem rá hangosan szokásomhoz híven, mivel tudtam, hogy ilyenkor még az emeleten rendezi az iratokat. – Hoztam kávét is, gyere le, mert még a végén kihűl!

- Jövök, Natalie! – kiabált le, majd egy hatalmas csattanást hallottam. Furcsa volt ez az egész helyzet, hiszen emlékeim szerint nem volt semmi nehéz tárgy odafenn, ezért elindultam felfelé. Már majdnem a lépcső tetején voltam, amikor Vicky elém állt, ezzel elállva az utat. – Mehetünk is, csak elejtettem az egyik dossziét – motyogta zavartan.

- Biztos? Csak nem rejtegetsz valakit odafenn? – vigyorogtam sejtelmesen, bízva benne, hogy lebuktattam.

- Bolondnak nézel? – sipított felháborodottan. – Inkább menjünk dolgozni, nyomás! – adta ki a parancsot, majd finoman tolni kezdett lefelé.

Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de úgy döntöttem, ezzel ráérek majd később is foglalkozni. Alig értünk le, máris szembe találtuk magunkat egy új vevővel, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy körbevezessem. A kis körút végére annyit megígért, hogy visszatér még hozzánk.

A nap nagyrészt ugyanúgy telt, mint az eddigiek… potenciális vevők jöttek és mentek, mi pedig igyekeztünk a legjobb formánkat hozni. Ebédszünetben beültünk a közeli kis étterembe, ahol már törzsvendégnek számítottunk egy ideje. A nap megkoronázása mégis az volt, amikor egy festményt valóban sikerült eladnunk.

- Vicky, nekem mennem kell – álltam fel a kényelmes bőrkanapéról, félbeszakítva a beszélgetésünk. – Holnap a szokott időben – búcsúztam tőle, majd kisiettem az üvegajtón.

A terveim között szerepelt, hogy mielőtt találkozom Sammel, még hazarohanok átöltözni, így ennek megfelelően tettem. Meglepetésemre a ház nem volt üres, mert az ismerős kocsi most is ott állt a bejárón. Kapkodva szálltam ki a kocsiból, de az ajtóban máris szembe találtam magam életem sokadik szerelmével.

Több szempontból is tökéletes volt. És hogy miért? Egyrészt mindig hazavárt, és soha nem volt velem mogorva, állandóan – már-már betegesen – hízelgett, ezzel kivívva az állandó figyelmemet. Másrészt pedig nem szólt vissza, nekem adott igazat mindenben és alkalom adtán még melegített is.

- Oh, hát megvagy, Éjfél – kaptam fel az apró szőrcsomót. – Elárulod nekem, merre van a gazdi? – gügyögtem neki, akár egy babának.

Nos, igen… ha már babákról van szó, személy szerint én is nagyon vágytam egyre. Ezért is ért váratlanul, amikor Sam bejelentette, hogy valószínűleg terhes, de a biztonság kedvéért menjek el vele a nőgyógyászhoz. Pont oda kellett volna tartanom, de persze mint mostanában mindig, én megint késésben voltam.

- Szia, Natalie – ölelt át hátulról Jay, mire alig halhatóan felnyögtem, mikor megéreztem édes leheletét a nyakamnál. – Nagyon hiányoztál már – suttogta a fülembe.

- Ugyan, ne butáskodj – kacagtam el magam a vallomásán, majd felé fordultam, hogy egy apró puszit lopjak tőle, ami persze egy csókká nőtte ki magát. – Csak átöltözni jöttem, és már rohanok is tovább – ismertettem vele a mai programot, de ügyet sem vetve minderre, tovább ostromolt.

Nem árulok el újdonságot azzal, hogy természetesen nem tudtam ellenállni neki, így hagytam, hogy az együtt eltöltött hossz idő után ismét elcsavarja a fejemet. Számításaim szerint amúgy is volt még fél órácskám, és mivel a vetkőzésen már túl voltam – hála Jay-nek – így nem sok egyéb feladat maradt nekem…

A kis délutáni kalandunknak az lett a vége, hogy bármennyire is szerettem volna, képtelen voltam elszabadulni Jay édes kísértést kínáló csókjaitól. A hajam és a sminkem ugyan vont némi kívánnivalót maga után, de nem akartam megvárakoztatni Samet.

Szerencsére nem késhettem olyan sokat, ugyanis barátnőm türelmesen, nem utolsó sorban pedig jókedvűen várakozott a klinika bejáratánál. Az ő helyében én is boldog lettem volna, de mi egyelőre még csak a baba projekt megbeszélésénél sem tartottunk, hiába is gyakoroltuk sokszor a kivitelezést.

- Bocsi a késésért, de Éjfélt meg kellett etetnem – kezdtem magyarázkodásba, de Sam sem most jött le a falvédőről, rögtön rájött, hogy ködösítek.

- Aha, és Éjfél kócolta ennyire össze a hajad, vagy esetleg egy másik kandúrt is tartasz a háznál? – vágott vissza diadalittas vigyorral az arcán. – Natalie, nincs ezzel semmi baj, a szex jó dolog – azzal lezárva a beszélgetést befelé húzott.

- Jó, igazad van – sóhajtottam fel, leplezve ezzel a zavaromat. – Tényleg kicsit… öhm… huncutkodtunk – nyögtem ki végül. – Viszont itt vagyok, és ez a lényeg, nem?

- Dehogynem! – vágta rá habozás nélkül, majd hosszas mesélésbe kezdett, ami az újabb munkahelyi pletykákat illette.

Furcsa volt, hogy én már nem voltam ennek az egész őrült körforgásnak a részese, de mostanra hálás voltam Ryannek, hogy kirúgatott. Sok idő kellett, mire rádöbbentem, hogy ezzel voltaképpen a javamat szolgálta, és ma már semmire sem cseréltem volna el a mostani munkámat.

Az újabb, hosszas merengésemből az asszisztens hangja szakított ki, amikor is behívta Samet. Egy bátorító mosoly kíséretében elengedtem barátnőm kezét, majd mivel magamra maradtam, elindultam a kávéautomaták felé. Sajnos az idő – ahogy az ilyenkor lenni szokott – talán még lassabban telt, mint általában, de kivételesen nem zavart.

Figyeltem a hatalmas pocakkal érkező fiatal nőket, akiknek az arcáról mindannyiszor boldogságot olvashattam le. Elképzeltem, ahogy Sam is majd gömbölyödő pocakkal fog átsétálni hozzánk, vagy talán én magam is. Egy percig sem tagadtam, hogy mennyire tetszett az ötlet, ám nem akartam magam belelovalni.

Miután már a második adag kávét is magamba döntöttem, úgy határoztam, inkább meghallgatom a hangposta üzeneteimet, amiket még reggel hagyott Jay. Beütöttem az ismerős számkódot és türelmesen vártam, hogy meghalljam a hangját. Ezúttal azonban teljesen ledöbbentem szavai hallatán.

- Tudom, hogy nem veszed fel és nem akarod hallani, de én akkor is elmondok neked egy titkot – kezdte bátortalanul. – Először is szeretnék sok boldog születésnapot kívánni az én hercegnőmnek, másodszor pedig a kérdésedre választ adva igen, szeretném, ha meglepnél egy csöppséggel. Este találkozunk, addig vigyázz magadra!

A hirtelen jött döbbenettől legalább tízszer – ha nem húszszor –hallgattam meg az üzenetét, nem értettem-e félre valamit. De nem. Ő is arra vágyott, amire én, egy kisbabára. Alig vártam, hogy Sam kilépjen végre a vizsgálóból, mert igencsak fenn állt a veszély, hogy egy vadidegennek ugrom a nyakába.

- Kész is vagyunk, Samantha – jelent meg az ajtóban egy őszes hajú orvos Sam mellett. – Akkor a további eredményekért fáradjanak még be, aztán megbeszéljük, hogyan tovább – búcsúzott.

- Na, mit mondott a doki? – faggattam, miközben én is majd meghaltam, hogy megosszam vele a jó hírt.

- Vissza kell jönnünk még, de bizakodhatunk – ölelt át szorosan. – Annyira szeretném megajándékozni a bátyádat egy kisbabával.

- Így is lesz – biztosítottam, mivel valóban teljesen biztos voltam abban, hogy ez meg fog történni. Felkaptam a táskámat, és már indultunk is a kijárat felé, ugyanis Sam megígértette velem, hogy elmegyek vele vásárolgatni. – Nekem is van egy hírem egyébként – váltottam témát. – Jay is szeretné, ha belevágnánk a baba projektbe.

- Komoly? Natalie, hiszen ez szuper! – sikított Sam, és ma már sokadjára is a nyakamba vetette magát. – Akkor ezek után soha többé nem panaszkodom, ha késel egy kósza numera után – emelte a magasba kezét. – Cserkész becsszó!

Az évek folyamán szerencsére megtanultam elengedni az ilyen beszólásokat a fülem mellett, ám úgy tűnt, Sam még mindig tud meglepetéseket okozni. Egy kiadós vásárlással később pedig hajlandó volt hazaengedni, de furcsa módon ragaszkodott hozzá, hogy vigyem el a lakásomhoz, mert Alex ott fogja várni.

Az egész nap tele volt meglepetésekkel, ám a legnagyobb mégis az volt, amikor a saját házamban egy hadseregnyi ember esett nekem, miközben azt ordibálták a fülembe: „Meglepetés!” Előbb megrökönyödve álltam a letámadók hadát, majd elérzékenyülve fogadtam a jókívánságokat.

Az utolsó, aki meglepett, Jay volt. Tudtam, hogy készül valamire, ugyanis olyan sunyin sétált felém, kezeit a háta mögött tartva, mint aki készül valamire. A következő pillanatban valaki befogta a szememet, nekem pedig kezdett rossz érzésem lenni. A hangok elcsendesedtek, végül mégis erőt vettem a félelmeimen.

- Natalie, szeretném, ha elfogadnád ezt az ajándékot – fogta meg a kezemet Jay, majd valami puhát helyezett a tenyerembe, ekkor pedig végre újra láttam.

Egy aprócska, fekete dobozt tartottam a kezemben, és csak egy komplett idióta nem tudta, hogy mit is rejthet. Izgatottan, remegő kezekkel nyitottam fel a kis ékszerdobozt, mikor megpillantottam benne a gyűrűt. Könnyes szemekkel pillantottam fel Jay-re, és a karjaiba bújtam.

- Leszel a feleségem? – tette hozzá az iménti kis monológjához. – Mert én semmi mást nem szeretnék jobban ezen a világon – csókolt a nyakamba.

- Igen, leszek a feleséged – adtam meg a válaszomat, ezzel megpecsételve közös életünk minden további percét.

Vége

Elérkeztünk tehát a végéhez, ezzel a fejezettel valóban lezárul Jay és Natalie története. A fiatalok két hónap múlva megtartják az esküvőt, ahol csak a szűk családi és baráti kör vesz részt, valamint egy hónappal korábban Natalie bejelenti, hogy kilenc hónap múlva szülők lesznek. Így hát az esküvő után hét hónappal Natalie életet ad egy Los Angeles-i kórházban Mia Rathbonenak :)

Éjfél:

A gyűrű:

Karnyújtásnyira Tőled... - 39. fejezet

2010-09-14T20:34:00.003+02:00

Sziasztok!

Íme a 39. fejezet! Tudom, kicsit késtem, de az egyetem teljesen lefoglal :( Most viszont itt van az utolsó előtti fejezet. Jövő héten kedden pedig végleg lezárom Natalie és Jay életét, legalábbis az én képzeletemben :) Jó olvasást, remélem, ez a fejezet is okoz meglepetéseket! Kommentek... nem könyörögtem sosem értük, de most jól esne pár darab, főleg így a vége felé. Puszi, Angel

39. fejezet - Ez még csak a kezdet…

Mikor felébredtem, szomorúan vettem tudomásul, hogy Jay már lelépett. A kis üzenete azonban, miszerint délután még találkozunk, egyből jobb kedvre derített. Jókedvűen botorkáltam le az emeletről, hogy készítsek egy teát magamnak, közben az újságot is magamhoz vettem.

Nem késlekedhettem sokáig, hiszen munka nélkül senkinek éreztem magam. Sosem voltam az a fajta, aki egész napokat ücsörgött egymagában, és a legnagyobb teljesítménye az volt, hogy kivitte a szemetet. Tettre kész voltam, így azonnal belevetettem magam az álláshirdetések sűrűjébe.

Bár fogalmam sem volt, mit hittem, mégis sorra karikázgattam be az elsőre megfelelőnek tűnő hirdetéseket. A lelkesedésem azonban egyre inkább fogyni látszott, mivel a felhívott állásokat már mind betöltötték. Csalódottan kortyoltam az utolsó csöpp teámat, majd felrohantam az emeletre, hogy megágyazzak.

Elhatároztam, hogy hamarosan valóban átköltözöm majd ide, és végre ismét a saját lábamra állok. Ehhez azonban több dologra is szükségem volt. Egyrészt egy új munkahelyre, másrészt pedig támogatásra a családom részéről. Ott volt még Jay is, aki mit sem sejtett a terveimről.

Az említett nagy örömömre meg is érkezett, így csapot-papot hátrahagyva rohantam biztonságot adó karjaiba. Nem tehetek róla, egyszerűen vágytam a közelében lenni, ezt pedig ő is hasonlóan érezhette, mivel majd’ megfojtott az ölelésével, az arcán pedig gyermeki izgalom látszott.

- Képzeld, azt hiszem, sikerült neked munkát találnom – ecsetelte lelkesen, és az ágy felé kezdett húzni. – Az egyik galériában kellene segítened, persze ha nem akarod, nem kell – jegyezte meg gyorsan, hiszen valószínűleg láthatta rajtam az őszinte döbbenetet.

Bevallom, minden megfordult a fejemben, csak az nem, hogy Jay munkát talált nekem. Sokkal inkább örültem volna, ha azzal állít be, hogy együtt töltjük az estét, akár a hétvégét. Fogalmam sincs miért, de úgy éreztem, sarokba szorítottak. Nem volt menekülési útvonalam, és teljesen bepánikoltam.

Kerestem a megfelelő szavakat, a miérteket… de nem találtam őket. Egyszerűen magam sem tudtam megfogalmazni pontosan, mi is volt a baj. Az ablakhoz sétáltam és figyeltem, az utcán sétálgató embereket, lassan megnyugodtam, és a bátorságom is összeszedtem, hogy visszasétálhassak Jay-hez.

- Én ezt nem akarom, ne haragudj Jay – kezdtem bele lehajtott fejjel. – Nem akarom, hogy irányíts, főleg nem azt, hogy tőled függjek!

Kimondtam. Abban a percben megértettem minden félelmemet, hiszen világ életemben egy valamitől rettegtem, attól, hogy valaki majd meghozza helyettem a döntéseim, valaki kitapossa az ösvényt számomra. Kísértetiesen emlékeztetett ez az életforma a régi életünkre, így talán érthető volt, miért is idegenkedtem.

Jay arcáról mély döbbenetet olvastam le, és bár tisztában voltam vele, hogy ezzel kétség kívül neki is fájdalmat okoztam, már késő volt. Jóvátenni semmivel se tudtam volna, csak ha hirtelen mindent meg nem történtté teszek, ami nem állt módomban. A velem szemben ülő férfi azonban nem adta fel egykönnyen.

- Natalie – csúsztatta kezét az enyémre, mire összerezzentem –, ne beszélj butaságokat, kérlek. Szó sincs arról, hogy irányítani akarlak, csak szerettem volna segíteni. Persze, ha úgy érzed, hogy te ezt nem akarod, felejtsük el – zárta le a beszélgetést, majd magához húzott, és szorosan átölelt.

Ezzel az apró gesztusával minden kétségemet és tanácstalanságomat képes volt feledtetni velem. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam, és ha nem lettünk volna ebben az abszurd helyzetben, még az is megfordult volna a fejemben, hogy összenyomom őt.

- Hiszek neked – szólaltam meg végül, mire rám emelte kíváncsiságtól égő zöld szemeit. – Tudom, hogy nem akarsz irányítani engem, de ez túlságosan hirtelen jött.

- Tudom, és mondtam, hogy nem kell vele foglalkoznod – szabadkozott. – Csináljunk úgy, mintha nem mondtam volna semmit, rendben? – simogatta meg az arcomat.

- De ez nem igaz – vágtam a szavába újonnan jött lelkesedéssel. – Szóval halljuk, milyen munkát találtál nekem? Csak azt ne mondd, hogy a Rathbone biztonsági szolgálat keres munkaerőt – vetettem be egy ártatlan poént.

Jay elmesélte, hogy járt a galériában, ahol a festményt is vette. Vicky szerencsénkre jó kedvében volt, és így sikerült összehozni nekem egy állásinterjút délutánra. Ettől kezdve egész feldobódtam, és már csak egy távoli emlék volt a sok félelem. Izgatott voltam, hiszen végre volt esélyem bizonyítani.

Hazamentünk, hogy keressek egy megfelelő ruhát, valamint, hogy egy kicsit rendbe tudjam szedni magam. Egy elegáns, mégis könnyed nyári ruhát választottam végül, majd a frizurámmal bíbelődtem. Már éppen az utolsó simításokat végeztem, amikor halk kopogtatást hallottam.

- Bújj be – kiabáltam ki a szekrényből, ahol pár vázlatomat kerestem.

- Csak én vagyok az, Sam – hallottam meg barátnőm vidám hangját, percekkel később pedig már az ágyon való landolását is.

- Hallottad a legújabb híreket? – ültem le mellé egy rakat régi rajzommal. – Jay talált nekem munkát, megyek állásinterjúra – újságoltam a legfrissebb híreket. – Először totál kiborultam, de szerencsére észbe kaptam…

A kis mesedélutánomnak végül az lett a vége, hogy majdnem elkéstem a megbeszélt helyről, így rohamléptekben futottam a kocsiig, hogy aztán egy eszelős autós üldözést imitáljak egymagam a Los Angeles-i forgalomban. Még frappánsnak is tartottam volna a helyzetet, ha nem ilyen fontos pillanatban történt volna.

Hálát adtam az égnek, ugyanis gond nélkül megérkeztem a galériához, és a közelben találtam is parkolóhelyet. Az utat mégis futólépésben tettem meg, így csak pont annyi időm maradt, hogy a sminkemre a kocsiban, a hajamra pedig a hatalmas üvegajtó ideiglenesen tükörként funkcionáló részében vessek egy pillantást.

Utolsó simításként pedig egy ellenállhatatlan mosoly is dukált a teljes meggyőzés érdekében. Amint benyitottam, a pult mögött ülő lány tekintete azonnal találkozott az én fürkésző pillantássommal. Gyorsan kifújtam a benn tartott levegőt, majd magabiztos léptekkel felé indultam.

- Jó napot, az állásinterjú miatt jöttem, Natalie Johnson vagyok – nyújtottam a kezemet, ezzel egy időben pedig átnyújtottam a rajzaimat is.

- Igen, vártalak már – mosolyodott el. – Vicky vagyok, a jelenlegi idegenvezetőd itt. Ha nagyon poénosra akarnám venni a figurát, üdv, a purgatóriumban! Hjaj, ez nekem sose ment – nevetett fel. – A humorizálás nem az én oldalam.

- Szerintem nem volt rossz – biztattam. – Különben is, ha én is itt leszek, majd segítek tökélyre fejleszteni ezt az adottságot.

A galéria nagyon tetszett, hiszen voltaképpen közvetve az életem legmeghatározóbb helyének is nevezhettem volna. A festmények egytől egyig lenyűgözőek voltak, és elképzelésem sem volt róla, hogyan tudta Jay ezek közül kiválasztani mégis a legszebb és legkifejezőbbet.

Vicky szakértő szemmel megnézte a vázlataimat, ami első látásra furcsának tűnt. Bár sejtettem, hogy valószínűleg nem a semmiért dolgozott egy ilyen helyen, mégis voltak kétségeim. Azonban ezeket rögtön szertefoszlatta, amint beszélni kezdett egy-egy állítólagos korszakomról.

Az órák csak úgy repültek, mi pedig egy percre sem untuk meg a beszélgetést. Kiderült, hogy elég sok közös vonásunk van, és itt nem feltétlenül a szilikon mellekre gondoltam, sokkal inkább a rajz iránti szeretetre, amely őt is ebbe a varázslatos világba csábította.

- Ugyan nem én mondom ki a végleges választ, de ha rajtam múlna, biztos lehetsz benne, hogy itt mindig lesz helyed – ölelt át búcsúzóul. – Amint biztosabbat tudok, hívlak majd, ígérem.

- Köszönök mindent, Vicky – hálálkodtam sokadjára is a nap folyamán.

Valamiféle megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg, amely még késő délután sem múlt el. Izgatottan járkáltam fel-alá a lakásban, miközben azon kattogott az agyam, hogyan tovább… Jó úton haladtam afelé, hogy legyen egy munkám, amit imádtam, és egy férfi, aki megadhatta, amire mindig is vágytam.

Egyetlen telefon kellett csupán, hogy mindez eldőljön…

Karnyújtásnyira Tőled... - 38. fejezet

2010-09-09T22:11:00.002+02:00

Sziasztok!

Megérkezett a 38. fejezet is! Elnézést a késésért, de most sikerült összeszednem magam :) És természetesen kedden érkezik a 39. fejezet is! Ez egy újabb Jay szemszög lesz, amely fordulatokkal szolgálhat még. Nem is ragozom tovább, jó olvasást! A kommenteket most is várom :) Puszi, Angel

38. fejezet - Düh / Jay szemszöge

Semmi kétségem nem volt afelől, hogy az a mocsok Ryan nem riad vissza a tisztességtelen módszerektől sem, de azzal, hogy kirúgatta Natalie-t, végleg kihúzta a gyufát. Egy alapos verés már akkor is járt volna neki, amikor nekem esett a parton, de akkor nem tettem semmit.

Kétszer is megúszta, hogy helyben hagyjam, azonban ezúttal nem akartam semmit a véletlenre bízni. Mégsem hagyhattam szó nélkül, hogy így bánjon azzal a nővel, akit szeretek, így hamar megfogalmazódott az édes bosszú ötlete. Nagyon is tudtam, hogy ez sehová se vezet, de ezúttal elvakított a düh.

Mivel az idő már elég későre járt, így inkább Natalie-t részesítettem előnyben, s az együtt töltött kellemes perceket. Mióta hazajött New Yorkból egészen megváltozott, persze jó értelemben. Megvallom, féltem ettől az úttól, főleg attól, hogy rádöbben majd, nem szeret engem.

Ahhoz viszont túlságosan is gyáva voltam, hogy ezeket a félelmeket megosszam vele, vagy akárkivel. Elvégre sosem voltam az a fajta ember, aki kisgyerek módjára kezd rinyálni arról, mennyire fél valaminek vagy valakinek az elvesztésétől. Az nem én lettem volna, nem az a laza, tökös srác, akinek mindenki ismert.

Bár kétség sem fér hozzá, hogy az elmúlt időben változtam, formálódtam, de legbelül még mindig az a lázadó kamasz voltam, aki falja az életet. Ezúttal azonban túl nagy falatot akartam magamnak, és benne ragadtam a szerelem nevű nagy csapdában, amelyből megjegyzem, egyelőre semmi kedvem nem volt szabadulni.

- Nem vagy éhes? – fordította maga felé az arcom Natalie. – Arra gondoltam, ketten összeüthetnénk valamit – mosolyodott el.

- Nem is tudom – hunytam le a szemem, miközben végiggondoltam, mit tudnánk csinálni. Arra jutottam, hogy az ezernyi variáció között egy sem volt szorosabb összefüggésben a főzéssel, így gyorsan hárítottam. – Mi lenne, ha csak rendelnénk valamit?

- Nem szereted a főztömet? – esett nekem dühös arccal, ami megmosolyogtató volt számomra.

- Dehogynem, kis méregzsákom – húztam közelebb egy csók erejéig, majd a nadrágomban lévő telefonom után kezdtem kutatni, hogy tárcsázzam a kedvenc éttermem. – Jó estét, házhozszállítást szeretnék kérni – kezdtem bele a sablonszövegbe, miután sikerült elszakadnom Natalie ajkaitól.

Szerencsére sikerült vele feledtetni a kezdeti gondokat, ugyanis a vacsora alatt már nyomát sem mutatta, hogy ideges lenne. Még mindig a hálóban voltunk, mivel semmi kedvünk nem volt kimozdulni onnan. Egymást etetve merültünk el egy-egy beszélgetésben, jókat nevetve.

A kiadós vacsora után sem tétlenkedtünk, beraktunk egy filmet, én pedig valamikor a közepe táján el is aludtam. Reggel arra ébredtem, hogy rettenetesen zsibbadt a karom, mégis igyekeztem óvatosan kihúzni Natalie feje alól. Egy kis mocorgás után ki is szabadultam az ideiglenes fogságból, majd a fürdőbe indultam, felfrissülést remélve.

Egy gyors frissítő zuhany után egyből más színben láttam a világot, így egy apró üzenet után, amit az éjjeliszekrényen hagytam, elsiettem, hogy mindent elrendezzek még a mai nap folyamán. Mielőtt még elindultam volna haza, egy óvatos puszit adta Natalie-nak, majd lesiettem a lépcsőn.

A város, mint mindig, most is ezerrel pörgött, akárcsak a gondolataim. Első lépésként rá kellett jönnöm, hogy Ryan hol lakik. Persze sejtéseim voltak Natalie elmondásai alapján, de ezúttal biztosra kellett mennem. Mindezek mellett meglepetést is akartam szerezni Natalie-nak, na nem Ryan összeverésével… ahhoz egészen más terveket szövögettem.

A galériába indultam, ahol nemrégen a festményt is vettem Natalie-nak. Az volt a tervem, hogy megkérdezem Vicky-t, kellene-e valamilyen segítség a galériában, vagy lenne-e lehetőség rá, hogy Natalie is kiállíthassa a műveit. Mindennél jobban szerettem volna neki segíteni, és erre megvoltak az esélyeim.

- Vicky, segítened kellene – tértem rögtön a lényegre, amint beléptem, kivívva ezzel a maradéktalan figyelmét.

- Miben is? – nézett rám érdeklődve. – Bár tudod, ha ismét egy festményre van szükséged, szívesen segítek – tette hozzá gyorsan, majd máris egy rakat kép felé húzott. – Ha az előző tetszett, akkor ez is elnyeri majd a hölgy tetszését – mutatott egy újabb képre, de halk köhögésem kizökkentette. – Baj van?

- Tetszik ez a határozottság, de nem egy újabb kép miatt jöttem – folytattam higgadtan az iménti monológot, amelyet nemrég félbeszakított. – Szeretném, ha segítenél nekem állás ügyben.

- Neked? Szakmát váltasz? – mért végig hitetlenkedve, én pedig akaratlanul is elnevettem magam az értetlenségén. Hiába volt egy dekoratív nő, úgy tűnt az eszét valahol elhagyta két plasztikai műtét között.

- A barátnőmnek – sóhajtottam. – Kirúgták, és jól jönne valami meló. Főleg, hogy a rajzolás az élete. Mit gondolsz, Vicky, tudnál segíteni?

Bevetettem a szerintem csöppet sem elhanyagolandó férfi sármot, amelyet minden valamire való hím elsajátított még a születésekor. Eleinte mégis úgy tűnt, hiába. Aztán pár telefonnal később és pár perc intenzív hallgatás után – amely elég idegtépő volt – Vicky végre hajlandó volt megszólalni.

- Rendben, délután jöjjön be, és meglátjuk, mit tehetünk – nyögte ki végre. – Remélem, valóban olyan jó, amilyennek mondod – fenyegetett meg játékosan.

- Elhiheted – kiabáltam még vissza az ajtóból, majd sietve a közeli kávézó irányába indultam, hogy a további programokhoz kellő löketet adjak.

A sztárságomnak és a sármomnak egyedül a kávézóban nem tudtam hasznát venni, ugyanis a sor csak nem akart megnyílni előttem. Türelmesen vártam, amíg végül a kezemben lehetett a kávéadagom. Belekortyoltam a forró koffeintartalmú italba, de szinte azonnal azt éreztem, hogy visszaköpöm.

Nem más üldögélt az egyik asztalnál halálos nyugalommal, egy újságot lapozgatva, mint Ryan. Nekem sem kellett több, a düh újra elöntötte az agyamat, de mintha hirtelen valami vészjelző-féle megszólalt volna a fejemben, és indulásra sarkallt, minél távolabb a kávézótól.

Az utam azonban csak a közeli padig vezetett, ahol leülve vártam a megfelelő pillanatot, amikor csak négyszemközt lehetünk. Eleinte egész türelmes voltam, csak figyeltem a járókelőket, akik valószínűleg nem is hitték el, hogy engem láttak, ugyanis rendre elmentek mellettem.

Megmosolyogtam a hitetlenségüket, azonban ezúttal kivételesen örültem ennek. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet, így mondhatni meglapulva vártam, hogy Ryan kisétáljon végre, amely fél óra távlatából úgy tűnt, sosem jön majd el. Kezdtem azt hinni, hogy nem vettem észre, mikor távozott, amikor végre kisétált.

Gyors léptekkel indultam el utána, mégis megtartva a kellő távolságot. Ahogy a gondolataim csapongtak, már teljesen biztos voltam benne, hogy komplett hülyét fogok magamból csinálni, így elhatároztam, hogy csak kérdőre vonom, és semmiképpen sem hagyom, hogy elfajuljon a dolog. Naná, hogy nem így történt.

- Ryan! – kiabáltam utána, ő pedig azonnal megtorpant a hangomra. – Beszélhetnénk? – vettem elő a jobbik modorom, de amint felém fordult, és megpillantottam azt az önelégült mosolyt az arcán, rögtön lemondtam erről a szándékomról.

- Mit akarsz? Csak nem Natalie küldött? – bokszolt a vállamba. – Haver, jobb lesz, ha beletörődsz! Mindössze kiegyenlítettem a számlát – röhögte el magát.

Eddig tartott minden jóindulatom, ugyanis a következő pillanatban minden erőmet beleadva behúztam neki egyet, melynek eredményeképpen rögtön elterült a földön. Szánalmas féregként néztem le rá, míg ő grimaszolva tapogatta az ütésem nyomát, amelyet az imént kapott.

- Szemét alak vagy! El sem tudod képzelni, Natalie min megy át miattad! De tudod mit? Ne is akard! Neki már ott vagyok én! – azzal hátat fordítottam neki, és magára hagytam.

Nem voltam elégedett a viselkedésemmel, de mélyen magamban nagyon is élveztem a helyzetet. Beszálltam a kocsiba és gondolkodás nélkül Natalie-hoz siettem. Szerettem volna neki elmondani, hogy sikerült állást találnom, viszont a Ryan ügyet nem akartam felhozni.

A kocsija még a ház előtt parkolt, így nyugodtan sétáltam be a lakásba. Felsiettem az emeletre, ahol sikeresen meg is találtam. Éppen ágyazott, amikor betoppantam, ő pedig mindenről megfeledkezve borult a nyakamba. Szorosan megöleltem, majd úgy döntöttem, rögtön megosztom vele a jó hírt.

- Képzeld, azt hiszem, sikerült munkát találnom neked – húztam az ágy felé. – Az egyik galériában kellene segítened, persze ha nem akarod, nem kell – váltottam taktikát, döbbent arcát látva.

Nem értettem, mi történhetett, ami miatt ennyire rosszul fogadta. Váratlanul kihúzta a kezét az enyémből, és az ablakhoz lépett. Percekig csak a tájat bámulta, de mikor ismét megfordult, zavartabb volt, mint előtte. Látszott rajta, hogy nem találta a szavakat, végül mégis megeredt a nyelve.

- Én ezt nem akarom, ne haragudj, Jay – hajtotta le a fejét bűnbánóan. – Nem akarom, hogy irányíts, főleg nem azt, hogy tőled függjek!

Az utolsó mondatával okot adott arra, hogy féljek. Nem tudtam mire vélni, mi történhetett, mióta utoljára találkoztunk, de ki kellett derítenem. Nem akartam elhinni, hogy ennyire elpuskáztam volna a kapcsolatunk ezzel az egyetlen, s a jelek szerint meggondolatlan lépésemmel.

Karnyújtásnyira Tőled... - 37. fejezet

2010-08-31T02:20:00.002+02:00

Sziasztok!

Nos, itt is a 37. fejezet! Valamilyen csoda folytán mégis sikerült összehoznom, így fel is teszem rögtön, hogy reggel olvashassátok is! :) Ezt a fejezetet Nillának ajánlom sok-sok szeretettel a rengeteg biztatásért, kedves szóért és még egy dolog miatt, de ez maradjon a Mi titkunk :P Jó olvasást a fejihez, a kommenteket most is várom! Puszi, Angel

37. fejezet - Váratlan fordulat

A nap végén visszaszolgáltattuk Noah-t a szüleinek, aki kismilliószor megígérte Jay testvérével, hogy még eljöhet velünk a vidámparkba. Jó érzés volt, hogy hozzánk hasonlóan ő is remekül érezte magát, így nem volt nehéz felhőtlen boldogságot sugároznom, amit Jay is észrevett.

- Látom, te is jól érezted magad – karolta át a derekam, mire közelebb húzódtam biztonságot adó ölelésébe.

- Ennyire látszik? – érdeklődtem töretlen jókedvvel. – Noah nagyon aranyos kissrác, nem volt nehéz felszabadultnak lennem mellette.

Még megvártuk a naplementét, majd a kocsi felé indultunk. Élveztem ezt a napot, és semmi kedvem nem volt hazamenni, de tekintve a másnapot és a kezdődő munkát, Jay sikeresen rábeszélt az indulásra. Hazafelé felváltva dúdoltuk a lejátszóban felcsendülő dalokat, közben jóízűen nevetgélve.

Otthon ismét néma csend fogadott, de nem zavartattam magam, azonnal az emeletre indultam, hogy felfrissüljek, majd bedőljek az ágyamba. Furcsa volt, hogy sem Alex, sem pedig Sam nem voltak otthon, de gondoltam, biztos randizni mentek. Anyát viszont nem akartam felkelteni, így elvonultam a saját szobámba.

Gondosan előkészítettem a fürdővizemet, és percek múlva már az illatos habokban áztattam megfáradt végtagjaimat. Tény és való, hogy a lábamat teljesen lejártam a nap folyamán, így teljességgel kizárt volt, hogy másnap magassarkú cipőt veszek fel a munkába.

Amíg az apró részleteken agyaltam, egész eltelt felettem az idő. Kikászálódtam a kádból és először a törülközőmbe csavartam magam, majd felvettem a hálóingem, és bedőltem a puha ágyba. Nem kellett sokáig várnom, az álom pillanatokon belül megtalált, és elsodort egy megállíthatatlan körhintán ülve…

Reggel energikusan ébredtem, úgy éreztem nincs lehetetlen. Gyorsan felpattantam, hogy elvégezzem a szokásos reggeli teendőim, majd lelkes ruhavadászatba kezdtem. Jó benyomást akartam kelteni, nem utolsó sorban pedig egy magabiztos nőként akartam George elé állni.

Végül a választásom redukálódott egy fehér vászonnadrágra, valamint egy hozzá illő fehér, spagetti pántos felsőre. A hajamat feltűztem egy lepkés hajtűvel, és már készen is álltam az indulásra. Beledobáltam a határidőnaplóm a táskámba és a földszintre indultam a reggeli kávémért.

- Jó reggelt, Alex – nyomtam a bátyám arcára egy puszit, amit csak egy álmos „Sziával” viszonzott. – Sietek a melóba, ma kell beszámolnom George-nak a tárgyalásról, és ezúttal nem késhetek – hadartam.

Szegénykém fel sem fogta talán, hogy miről beszéltem neki, csak kapkodta a fejét az újság és az én folyton rohanó sziluettem között. Felkaptam még egy pirítóst és egy almát, aztán tényleg elindultam. Az ajtóban jártam, amikor eszembe jutott, hogy a kulcsot nem raktam még el.

- Sok sikert! – kiabált még utánam Alex.

Persze nem lehettem túl szerencsés, mert amíg egy sms-t írtam Jay-nek – fixálva egy esetleges későbbi találkozót – egy hatalmas dugó kellős közepébe csöppentem. Nem volt mit tenni, türelmesen ki kellett várnom, amíg megindult a sor. Miután megírtam az üzenetet, felkaptam az anyósülésen lévő újságot, és találomra belelapoztam.

Semmi sem fogott meg benne, így továbbra is az előttem lévő kocsi csomagtartóját szuggeráltam, mindhiába. Az idő haladt, de én semerre se tudtam menni, további negyed órán át vesztegeltem még, amikor végre elindultunk. Késésben voltam, így idegesen rohantam fel a márványlépcsőkön, meg sem állva a liftig.

Mire felértem az irodába, már folyt rólam a víz. Ellenőriztem a lift fémajtajának visszatükröződésében a frizurám, majd igyekeztem összeszedetten besétálni. A kívánt hatás nem maradt el, mindenki szeme azonnal rám szegeződött, én pedig büszkén sétáltam el mellettük, egyenesen az asztalom felé.

- Szia, Sam! – köszöntem rá vidáman. – George benn van? Tudod, muszáj neki odaadnom a papírokat – soroltam neki gyermeki izgatottsággal a terveket, figyelembe sem véve, hogy mondani akart valamit.

- Natalie, gyere az irodámba! – kiabált ki George, mire egyből összerezzentem. A hangja nem volt éppen vidám, így joggal gondolhattam volna, hogy valami baj van, ám én mégsem tettem.

Magabiztos mosollyal az arcomon sétáltam az irodáig, majd becsuktam az ajtót magam mögött. A kezem remegett, pedig semmi okom nem volt arra, hogy féljek, hiszen minden remekül ment New Yorkban. Éppen csak leültem és kihámoztam a papírokat a mappából, amikor George félbe akart szakítani, ám én nem hagytam.

Lelkesen magyaráztam az elért eredményeket, amelyeket alátámasztottam az általam szerzett adatokkal, kimutatásokkal. Hazafelé a gépen rendesen utánanéztem mindennek, egyetlen olyan eleme sem volt a dokumentációnak, amelybe bele lehetett volna kötni, ám George mégis közbeszólt.

- Hallottam a fejleményeket, amik New Yorkban történtek – kezdett bele. – Az egész üzlet csak azon múlt, hogy a másik tárgyalófél észen volt – közölte ridegen a valótlant. – Azt hittem, hogy működhet ez az egész, de úgy látszik, tévedtem. Ki vagy rúgva, Natalie.

A fejemben csak az visszhangzott, hogy mindennek vége van. Mindenre számítottam, csak erre nem… George szavai hidegzuhanyként értek, és szinte fel sem fogtam a jelentésüket, amikor kivágódott az iroda ajtaja. Döbbenten pillantottam a hirtelen jött látogatóra, aki diadalittas vigyorral az arcán közelített felém.

- Szóval elmondta neki – nézett George-ra.

A megdöbbenés, amit az arcomról leolvasott, csak még bátrabbá tette. Én viszont csak külső megfigyelő voltam ebben a párbeszédben. A külvilág megszűnt, a körülöttem lévő zajok eltompultak, miközben a jövőmről döntöttek éppen. Nem bírtam tovább ott maradni.

- Natalie, hova mész? – kiabált utánam George. – Még nem fejeztem be!

Engem azonban már cseppet sem érdekelt, hogy mit akart mondani. Dühös voltam mindenkire, de legfőképpen Ryanre. Nem tudtam biztosan, mivel sikerült elérnie, hogy George azt higgye amit, de bármi is volt ezzel a célja, elérte. Kirohantam az irodából, felkaptam a táskámat és a lift felé indultam.

A könnyek szúrták a szemem, én pedig hagytam, hogy akadálymentesen lefolyjanak az arcomon. Azonnal kocsiba szálltam, és indítottam is. Gyakorlatilag mindegy volt, hová megyek, csak olyan helyre, ahol egyedül lehetek és senki sajnálkozó tekintetére nem kell figyelnem.

A telefon megállás nélkül csörgött, de nem akartam felvenni. Idő kellett, hogy megemésszem ezt a hátba támadást, amelyre sosem sejtettem, hogy sor kerül. Ryan túllőtt a célon, elérte, hogy kirúgjanak. De késő volt bármit tenni, hiszen ki voltam én, hogy megkérdőjeleztem az ő döntéseit, miértjeit.

Legközelebb a házam előtt fékeztem le, bár fogalmam sem volt, hogy keveredtem el odáig. Szerencsére nálam voltak a kulcsaim, így gond nélkül bejutottam. A hálószobába indultam, hogy besötétítsek, és elmerüljek az édes öntudatlanság érzetében.

Szabadjára engedtem minden indulatomat, de mégsem köszöntött rám a jól ismert megnyugvás… ahhoz több kellett volna. Egy ideje csak a szemben lévő tükörrel szemeztem, amikor jött egy sms-em. Biztos voltam benne, hogy vagy Sam, vagy Jay jelentkezett, így próba szerencse alapon megnéztem.

Jay volt az. „Natalie, aggódom… Sam hívott és azt mondta, nem tud elérni, és nekem sem veszed fel a telefont. Merre vagy?” Nem tudtam, mitévő legyek, így egy rövid, de egy annál lényegre törőbb válaszban megírtam, hogy otthon és nincs semmi bajom, ne aggódjon.

Elszunnyadhattam egy kicsit, mert a legközelebbi emlékem az volt, hogy visszazuhantam az ágyba, hogy betakarózzam. Nyújtóztam egyet, amikor megéreztem, hogy egy kar a derekamon pihent. Érdeklődve fordultam hátra váratlan látogatóm kilétének felkutatása miatt, mikor megpillantottam az alvó Jay-t.

Nem bírtam ki, így a lehető legóvatosabban szembefordultam vele, mire csak még szorosabban húzott magához. Annyira aranyos volt, hogy még álmában is azon volt, hogy vigyázzon rám. Figyeltem, ahogy édesen szuszogott mellettem, de rögtön elkalandozott a tekintetem félig elnyílt ajkaira.

Fogalmam sincs mi jött rám, egyszerűen azt éreztem, hogy meg kell őt csókolnom, méghozzá azonnal. Közelebb húzódtam, és amikor már egészen közelről éreztem forró leheletét, ingerlően játszani kezdtem alsó ajkával. Öntudatlanul is azonnal reagált, amikor viszonozta az iménti cselekedetem.

Tovább ízleltem mámorító csókjának ízét, ő pedig hasonló vehemenciával csapott le ajkaimra. Egy gyors és határozott mozdulattal helyezkedtem el rajta, közben hagyva, hogy tovább kényeztessen, ahogy kedve tartotta. Kezei egyre többször kalandoztak el a topom alatt, mindannyiszor kéjes hangokat kicsalva belőlem.

Lassan – őrjítően lassan – szabadított meg a falatnyi ruhától, míg tekintete a fehér csipke melltartón kalandozott. Úgy érintett, mintha bármelyik percben elszállhattam volna, akár egy illúzió… én azonban mindennek gyökeres ellentéte voltam. Minél közelebb akartam magamhoz érezni, így kapkodva szabadítottam meg a mostanra feleslegessé vált ruhadaraboktól.

Földöntúli örömökben akartam részesíteni, így amint feltárult előttem fedetlen felsőteste, azonnal lágy cirógatásba kezdtem. Ajkaim végigsiklottak finoman sós bőrén, egyetlen négyzetcentimétert sem kihagyva mindeközben. Halk morgása biztosított róla, hogy kedvére való volt ez a játék, de hirtelen felcserélődtek a szerepek.

Maga alá tepert, s újonnan jött hévvel kezdett szüntelen kényeztetésbe. Először finom harapásokkal borította be a nyakamat, vissza-visszatérve csókért esedező ajkaimhoz, majd egyre lejjebb vándorolt. Reszketeg sóhajok milliárdjai hagyták el ajkamat, teljesen libabőrös lettem minden érintésétől.

Kívántam, efelől semmi kétségem nem volt, így mihamarabbi cselekvésre ösztönözve csípőmet az ágyékának nyomtam. Egy újabb sóhaj szakadt fel belőlem, mikor megéreztem vágyának bizonyítékát, bár még csak a feszes farmeren keresztül. Akár egy fékezhetetlen vad, úgy rángattuk le egymásról a maradék ruhadarabokat, amelyek gátolták testünk végső egyesülését.

Az édes kínzásnak azonban úgy tűnt, még koránt sem volt vége. Jay ismét visszatért ajkaimhoz, amit más esetben még díjaztam volna, de jelen helyzetben semmi másra nem vágytam, csak hogy ténylegesen is az övé lehessek. A vérem száguldozott az ereimben, még tovább korbácsolva az amúgy sem átlagos vágyaimat, amikor végre megéreztem magamban.

Leírhatatlan érzés volt, amikor mozogni kezdett bennem… mintha egyszerre robbant volna szét a világ, s vele együtt én is. Nem finomkodott, de nem is volt rá szükség, hiszen testünk tökéletes összhangban volt a másikéval. Kontrolláltan nyögéseink hasítottak csupán a csendbe, mely egyértelműen jelezte mindkettőnk élvezetét, s vele együtt szerelmünk beteljesülését…

Jay pihegve borult rám, én pedig továbbra sem engedtem el, még mindig birtoklóan fonódtak karjaim nyaka köré. Finom csókokat adott, begyógyítva egy-egy erélyesebb harapás helyét, amit az iménti heves együttlétünk során szereztem. Imádtam ezeket a perceket, a finom cirógatásokat.

- Elmeséled, mi volt a baj? – simogatta meg az arcomat, mire azonnal elszontyolodtam, és nemet intettem a fejemmel. – Kérlek… – tette hozzá kérlelő tekintettel.

- Kirúgtak – közöltem tömören, végül magam sem tudom miért, de folytattam. – Ryan elérte, hogy George kirúgjon… Mindezt azért, mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele.

- Micsoda? És erről miért nem szóltál? – vont kérdőre finoman.

- Nem akartam, hogy féltékeny légy – bújtam a karjaiba. – Féltem, hogy rosszul venné ki magát a dolog.

- Szeretlek, Natalie – csókolt meg ismét. – Ezen senki és semmi nem változtat, a többivel pedig ne foglalkozz!

Információk

2010-08-30T22:15:00.005+02:00

Sziasztok!

Azért ez a kis kitérő a fejezetek között, mert szeretnélek Benneteket megkérni valamire... Nem biztos, hogy menni fog a holnapi friss, mivel rengeteg elintéznivalóm akad, nem utolsó sorban az is egy szempont, hogy kifogytam a kész fejezetekből. Fejben már megvan, mi lesz, de egyszerűen ha megszakadok, se megy :(

Nem akarlak Benneteket cserben hagyni, eddig sem tettem szerintem, de most úgy érzem, nem tudok mást tenni. Szóval ez még közel sem biztos, még addig sok dolog változhat. Lehet, hogy késő este még felkerül a fejezet! Csak egy kis türelmet és bizalmat kérek :) Köszönöm!

Egy icike picike részletet azért beteszek:

A fejemben csak az visszhangzott, hogy mindennek vége van. Mindenre számítottam, csak erre nem… George szavai hideg zuhanyként értek, és szinte fel sem fogtam a jelentésüket, amikor kivágódott az iroda ajtaja. Döbbenten pillantottam a hirtelen jött látogatóra, aki diadalittas vigyorral az arcán közelített felém.

- Szóval elmondta neki – nézett George-ra.

A megdöbbenés, amit az arcomról leolvasott, csak még bátrabbá tette. Én viszont csak külső megfigyelő voltam ebben a párbeszédben. A külvilág megszűnt, a körülöttem lévő zajok eltompultak, miközben a jövőmről döntöttek éppen. Nem bírtam tovább ott maradni.

- Natalie, hova mész? – kiabált utánam George. – Még nem fejeztem be!

Puszi, Angel

Karnyújtásnyira Tőled... - 36. fejezet

2010-08-24T16:00:00.003+02:00

Sziasztok!

Íme a 36. fejezetet is meghoztam! Ezúttal fény derül a kis meglepetésre, amire már a feji végén is utaltam :P Remélem, elnyeri a tetszésetek a feji, igyekeztem! :) Jó olvasást, pár kominak pedig még mindig örülnék :) Puszi, Angel

36. fejezet - Vidámpark

Alig bírtam ki, hogy hazaérjünk, már pattantam is ki a kocsiból. Jay nevetve halászta ki a bőröndömet, majd követett engem. Be voltam sózva, bár fogalmam sem volt, hogy miért… Mindössze szerettem volna újra együtt lenni a családommal, de az első döbbenet, amelyet a házban fogadó látvány okozott, megbénított.

- Szerinted élnek még? – fordultam tanácstalanul Jay felé, aki látszólag alig bírta visszatartani a kitörni készülő nevetését kijelentésem hallatán. – Naa, ez egyáltalán nem vicces – bökdöstem a mellkasát.

Végignéztem ismét a nappalin, hátha káprázott az imént a szemem, de nem úgy tűnt. Még mindig ott virított az „Isten hozott újra itthon!” felirat, valamint a bátyám és a legjobb barátnőm is ott feküdt a kanapén elterülve. A terv már meg is született, s miután beljebb tessékeltük magunkat, egy jól irányzott mozdulattal bevágtam a hatalmas ajtót.

A hatás nem maradt el, mindketten úgy ugrottak fel, mintha minimum a KGB elől menekülnének. Én sem bírtam sokáig nevetés nélkül, így rövidesen nem csak mindkettőjük döbbent arcával találtam magam szemben, hanem Jay vigyorgó arcával is, amint a kezét nyújtva indult a többiek felé.

- Jó reggelt Vietnam! – harsogtam, amilyen hangosan csak tudtam, de úgy tűnt, az illetékesek nem díjazták eme ötletem.

- Css!!! – kapott a fejéhez Sam. – Mi a frász karikának kell úgy üvöltened, mint egy oroszlánnak? – zsörtölődött, majd visszarogyott a kanapéra.

- Azt hittem, legalább egy „Légy üdvözölve itthon” szöveget megeresztesz – huppantam le mellé, és jól megölelgettem.

A diagnózis pillanatokon belül megvolt, a mi két ki parti arcunk privát bulit tartott, miután mi nem méltóztattunk megjelenni, ami mint kiderült nekem lett rendezve. Végül annyira megsajnáltam őket, hogy úgy döntöttem, ma átvállalom a Tündér keresztanya szerepét, és főzök egy adag jó erős kávét.

Nem kellett sokáig egyedül lennem, a két gerlice amúgy sem volt túl használható állapotban, így egy percig sem lepődtem meg, amikor megéreztem Jay karjait a derekamon. Persze nekem is több kedvem lett volna egy vad, asztallesöprő orgiát lenyomni, mint kávét főzni, de hát ilyenek azok a bizonyos másnapok.

- Mikor lesz még egy ilyen nyugodt napunk? – suttogta a fülembe, mire csak egy sóhaj volt a válaszom. – Azért a mai napot még szeretném veled tölteni – tette hozzá gyorsan.

- Adja a határidőnaplóját, Mr. Rathbone, és megoldjuk – azzal szembefordultam vele, és egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókot váltottunk.

A kis enyelgésünket a telefonja csörgése zavarta meg, így kelletlenül ugyan, de elváltunk egymástól. Én hagytam, hogy lerendezze az ügyeit, addig pedig kimentem a frissen főtt kávéval. Sam és Alex úgy vetették rá magukat a koffeinadagjukra, mint nemrég én a házamban.

- Na és mesélj, milyen volt New Yorkban? – fészkelte be magát Alex ölébe Sam. – Nem úszod meg a beszámolót! – fenyegetett gyerekesen.

- Hol is kezdjem – forgattam a szemeim, de Sam kezdett egyre türelmetlenebb lenni, aminek jeleként egy hatalmasat csapott a lábamra. – Megadom magam! – kacagtam, és inkább belekezdtem a mesébe.

A Ryan témát náluk is gondosan tereltem, bár kezdett a magam számára is fura lenni az a kínos figyelem, ahogy hárítottam a vele kapcsolatos kérdéseiket. Így elmeséltem az éttermi esetet, és hogy bepróbálkozott, de itt kimerült a dolog. Időközben Jay is visszaért hozzánk, és leült mögém.

- Zenélni mentek? – fordultam felé kicsavarodva.

- Nem, egészen más miatt kerestek – simított ki egy hajszálat az arcomból. – Lenne kedved elugrani velem a vidámparkba?

A kérdés villámcsapásként ért, hiszen milyen botor kérdés volt ez már. Kiskoromban is imádtam vidámparkba járni, mindig elbűvölt az a színes forgatag, amely olyan észrevétlenül szippantott be, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Anyának úgy kellett könyörögnie, hogy szálljak le a hullámvasútról, ami csak nagy-nagy kérlelések árán ment.

- Persze, mi ketten?

- Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nővéremék erre járnak, de Noah-t nem tudták a bébiszitterre bízni. Így gondolták, hogy majd én figyelek rá, amíg el nem intézik a dolgukat. Benne lennél? – villantott egy ellenállhatatlan mosolyt.

- Nem tudok neked nemet mondani – hízelegtem neki, majd az emeletre indultam magam után húzva őt. – Segíthetnél kiválasztani a ruhát, szigorúan Noah miatt.

Szerencsére nem kellett sokáig nyaggatnom, készségesen segített kiválasztani a szerinte tökéletes öltözetet, ami kimerült a csipkés fehérnemű szettemben. Végül azért mégis sikerült meggyőznöm arról, hogy ez nem a megfelelő viselet, így kiegyeztünk egy keresztpántos fekete felsőben és egy farmer shortban.

Pillanatokkal később teljesen késznek nyilvánítottam magam, majd nem is törődve a még mindig sokkos állapotban lévő gerlicéinkkel, a megbeszélt találkahely felé indultunk. Igazából ez volt az első alkalom, hogy találkoztam valakivel, aki nem csak baráti viszonyban volta Jay-el, és ez kicsit megijesztett.

Kíváncsi voltam már a családjára, mert amiket eddig mesélt róluk, az alapján szimpatikusnak tűntek. Remegő gyomorral figyeltem a mellettünk elsuhanó autókat, míg nem az egyik határozottan felénk közeledett. Egy szöszi kisgyerek pattant ki a hátsó ülésről, nem törődve az anyja szavaival, és azonnal Jay nyakába ugrott.

- Jay bácsi, megérkeztem – majd erősen megszorította a kezét, amit Jay eltorzult arccal fogadott, elviccelve a helyzetet.

- Látom, sok borsót megettél az idén – borzolta össze a haját. – Na de szeretnék bemutatni neked valakit – fordult felém. – Ő itt a barátnőm, Natalie.

- Szia, Noah vagyok – nyújtotta udvariasan a kezét. – Úgy gondolom, rossz döntést hoztál, amikor összejöttél vele – mutatott Jacksonra, mire egyből lehervadt a vigyor az arcomról. – Inkább velem kellett volna – tette hozzá harminckét fogas, fogkrémreklámba beillő mosollyal.

- Csak ésszel kisfiam, már megint nem hagyod érvényesülni Jacksont? – jelent meg egy fiatal lány. – Ne haragudj, egyébként Kelly vagyok, ennek a bohém pasinak a testvére – üdvözölt két puszi kíséretében. – Örülök, hogy megismerhettelek, Jay már sokat mesélt rólad.

- Én is örülök – viszonoztam a gesztust. – Hidd el, nekem sem volt rest mesélni a családjáról – bújtam hozzá, ő pedig egyből átölelt. A különbség annyi volt, hogy most Noah is kikövetelte a figyelmem, így ő is hozzánk bújt. – Azt hiszem, remekül meg leszünk – konstatáltam a nyilvánvalót.

- Úgy legyen – kacagott Kelly. – Rátok csörgök, ha végeztünk az üggyel. Noah, te pedig legyél jó, és fogadj szót Jay-nek és Natalie-nak, rendben?

Noah nem is hazudtolta meg magát, felvette a kisangyal álcát, majd egy cuppanós puszi után már ismét a mi társaságunkat élvezte. A parkolóból azonnal a vidámpark felé indultunk, de útba ejtettünk egy fagyizót is. Amíg mi a finomabbnál finomabb fagyik között válogattunk, Jay csendben figyelte az évődésünk.

- Tudod már, mit kérsz? – néztem rá kérdőn.

- Már akkor tudtam, amikor ideértünk – mosolyodott el. – Szeretem a klasszikus ízeket, ezért az eper-csoki páros nálam verhetetlen.

Jó volt tudni ilyen apróságokat, de végül mégis visszatértem a saját választásomhoz, ami a karamellás és az őszibarackos fagyira esett. Noah legszívesebben mind a kétszáz féle fagylaltot megkóstolta volna, de sikerült rávennünk, hogy redukálja a számot maximum három gombócra.

- De ugye megyünk a vidámparkba? – húzta meg Jay ingét. – Mert nem gondolod, hogy ezzel a fagyi trükkel elvonod a figyelmem.

- Eszembe se jutott – csóválta a fejét tettetett értetlenséggel. – Gyere vasgyúró, irány a vidámpark.

Santa Monica mindig napfényes strandja sem volt elhanyagolható távolságban tőlünk, de a móló végigvitt egészen a vidámparkig. A hatalmas kapu előtt állva is tisztán kivehető volt az óriáskerék, amelyen rengetegen csodálták meg Los Angelest madártávlatból.

Noah-t alig lehetett fékezni, szinte azonnal bevetette magát a forgatagba, amely egészen a céllövöldéig sodorta őt. Mosolyogva figyeltem, ahogy Jay-el együtt egy-egy plüssmacit próbáltak eltalálni, míg végül mindkettőjüknek sikeres volt a lövésük. Így eshetett meg, hogy egyből két ajándékkal is megleptek, amit egy-egy puszival jutalmaztam.

De nem volt megállás... jött a dodzsem, a körhinta, a hullámvasút. Sosem tudtak rávenni, hogy én beszálljak abba a szörnyűségbe, Noah kedvéért mégis megtettem. Az első körben én mentem vele, a másodikban pedig Jay. Örülhettem volna, hogy legalább gyorsan túlesek rajta, de nem így volt… a gyomrom valósággal liftezett.

- Ne félj, Natalie – szorította meg a kezem Noah. – Majd én vigyázok rád.

Hálásan mosolyogtam rá, bár sejtettem, hogyha fejre állunk, még ő sem tud mit tenni. Az indulás elég döcögős volt, de amint elérkeztünk az első lejtőhöz, ösztönösen csuktam be a szemem. Hirtelen megálltunk, majd őrületes sebességgel robogtunk lefelé. Nem bírtam ki, muszáj volt sikítanom, ahogy az összes mögöttünk és előttünk lévőnek is.

A sokadik ilyen kör után már élveztem. Semmi kedvem nem volt kiszállni, így pár bocsánatkérő pillantás után a második kört is elhappoltam Jay-től. Még egy szédületes kör következett, az ismerős borzongással megfűszerezve, de sokkal jobban élveztem, mint elsőre.

Amíg a srácok elmentek a harmadik körre, gondoltam, meglepem őket. Elindultam, hogy felkeressem a vattacukrost, és mire véget ért az őrült száguldás, három hatalmas gombóccal az arcom előtt fogadtam a fiúkat. Már előre jót mosolyogtam, amikor meghallottam Noah közeledő hangját.

- Én a szőlőset kérem, Natalie – ölelt át szorosan. – Imádom a vattacukrot!

- Tessék, Noah – nyújtottam át neki, mire azonnal majszolni kezdte a vatta puhaságú édességet. – Rólad sem feledkeztem meg, édes – nyomtam egy csókot Jay szájára. – Egy kis eper, mert csokis vattacukrot még nem gyártanak – fűztem hozzá, és a saját, szeder ízű habos csodámat kezdtem elpusztítani.

- Menjünk az óriáskerékre is! – kérlelt minket, mi pedig engedtünk a kérlelésének.

Kéz a kézben sétáltunk az óriáskerékig, pár perccel később már a magasban jártunk, ahol senki se zavart minket. Apró csókok sokaságát váltottuk, néha pedig ránéztünk az előttünk ülő Noah-ra. Jól éreztem magam, és ezt az érzést semmire se cseréltem volna el.

A vidámpark:

Karnyújtásnyira Tőled... - 35. fejezet

2010-08-17T20:36:00.002+02:00

Sziasztok!

Ezer meg ezer bocsánat, hogy csak most... de meghoztam, íme a 35. fejezet! Elöljáróban annyit, hogy eldöntöttem, már csak 5 fejezet van vissza a történet lezártáig :) Tudom, hogy kicsit hosszabb pályafutásra számítottatok, de lássuk be, 40 fejezet se semmi! Mindegy is, az érzelgősködést hagyjuk a végére :) Most jó olvasást a fejezethez, bár kicsit rövid lett. Ígérem, a 36. fejezetben kiteszek magamért :) Pár kominak azért örülnék! Puszi, Angel

35. fejezet - Forró fogadtatás

Kellemesen megborzongtam finom érintésétől, majd szembefordultam vele, hogy minden további habozás nélkül megcsókolhassam. Azonban még mielőtt célt értem volna, elhajolt, száját végigcsúsztatta a bőrömön, fel az államon, hogy végül egy – általa irányított – gátlástalan csókban forrjunk össze.

Zihálva, levegő után kapkodva váltunk el egymástól, épp csak annyi időre, amíg becéloztuk a kanapét. Mosolyogva figyeltem, ahogy megszabadult szürke felsőjétől, felfedve előttem tökéletes felsőtestét. Ugyan még egy ujjal se ért hozzám, máris egy halk – mindenképpen elégedett – nyögés hagyta el a számat.

Kezeim ösztönösen kalandoztak forró bőrén, miközben ő próbált minél szorosabban magához vonni. Én is éreztem, mennyire abszurd ez tőle, hiszen ennél közelebb nem is lehettünk volna egymáshoz, mégis égetően vágytam rá, hogy eggyé olvadjunk. Feszülő farmere egyértelmű bizonyítéka volt vágyának, de háttérbe szorítva saját vágyát, inkább rám koncentrált.

Artikulátlan hangok törtek fel belőlem, mikor megéreztem matató kezét a nadrágom cipzárjánál. Zsibbadtan tűrtem, tegyen velem, amit csak akar, így behunyt szemmel élveztem kényeztetését. Ajkai minduntalan égető érzést hagytak, amerre csak jártak, mindent felperzseltek maguk mögött.

Óvatosan kihúzta hajamból a hajtűket, majd a nyakamat kezdte harapdálni. Eleinte csak finoman, majd egyre durvábban. Kutató érintéseit már a melleimnél éreztem, bár fogalmam sem volt, hogyan került le rólam az ing. Nem is számított, a világ forogni kezdett, csak Jay volt az egyetlen biztos pont.

Míg nyakát a karjaimmal, derekát a lábaimmal kulcsoltam át, ezzel is gyorsabb cselekvésre ösztökélve. Szerencséjére – és az enyémre is – egyből vette a lapot, így csak annyi időre vált el tőlem, amíg mindkettőnket megszabadított az utolsó akadályt jelentő ruhadaraboktól.

- Megőrjítesz, tudod? – mormolta elragadtatottan a fülembe, én azonban már semmi magyarázkodásra nem vágytam, azt akartam, hogy tettekkel fejezze ki mindazt, amiről beszélt.

- Mutasd meg – és az ajkai után kapva ösztönöztem a folytatásra.

Minden pillanat egy csoda volt, ahogy egyre beljebb és beljebb hatolt bennem, mígnem teljesen kitöltött. Testünk egy pillanatra sem csillapodott, vadul követelte a folytatást, melyre már oly régen vágyott. Egyre gyorsuló ütemben mozgott bennem, mikor végre elért a várt robbanás.

Kéjsóvár csókjai még az utolsó pillanatban sem engedték, hogy megfeledkezzem róla, mikor a kéj visszatarthatatlan hullámokban öntött el. Csupán elhomályosult szemei és halk – de annál erőteljesebb – nyögései jelezték, hogy ő is elért a csúcsra. Viharos együttlétünk volt a legszebb záloga a viszontlátásnak.

- Isten hozott újra itthon – vont szorosan magához.

- Szeretnék mindig ilyen üdvözlést – kacsintottam rá cinkosan, majd egy utolsó csókot leheltem duzzadt ajkaira.

Az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy valaki csörömpölt. Azonnal felkaptam a fejem, de csak Jay bocsánatkérő pillantásával találkoztam. Ekkor néztem csak szét jobban, és azonnal megakadt a szemem a terülj-terülj asztalkámon, amit valószínűleg ő készített elő.

- Bocs, hogy keresztülhúztam a számításaid – vettem elő a bűnbánó arcomat. – De ha van kedved, akkor esetleg… – majd szavaimat tettekre váltva felkaptam egy fürt szőlőt, és Jay mellé bújtam.

Ő is azonnal vette a lapot, így a hazaérkezésem estéjén másodjára is egymásra találtunk, felfalva a másikat. Hosszú percekig nem bírtam még elaludni, így csak csendben hallgattam, ahogy Jay szuszogott mellettem. Tekintetem megakadt a falon lévő festményen, de mielőtt elkalandozhattam volna, beszippantott az álomvilág.

Reggel friss kávéillatra ébredtem, és bár nem mondhatom magamat koffein függőnek, ölni tudtam volna egy pohárért. Felültem, majd körbecsavartam magam a takaróval, és a konyha felé indultam. Nem kellett csalódnom, Jay ott álldogált egy szál farmerben, és a reggelinket készítette.

- Hm, a mesterszakács akcióban – suttogtam a fülébe, és belemarkoltam a fenekébe.

- Úgy látom, ismét éhes vagy – fordult velem szembe, hogy egy lágy csókot adjon. – De ki kell, ábrándítsalak, a múlt éjjel leszívtad az összes energiámat – közölte bánatos arccal, mire muszáj volt felnevetnem.

Végül sikerült kiegyeznünk egy sonkás szendvicsben és egy kávéban. A nappaliban, ott is a kanapén ülve reggeliztünk meg, miközben egy pillanatra se vettük le a szemünket egymásról. Igaz az én tekintetem elkalandozott néha a falakon, valamint a festményen, de mindig visszatalált azokhoz a zöld szemekhez, amelyek örökre rabul ejtettek.

- És a hálót még nem is láttad! – törte meg a csendet Jay.

- Átfestettétek a hálószobámat? – néztem rá riadtan, mire csak heves fejrázást kaptam. – De… az úgy volt tökéletes! – sóhajtottam lemondóan. – Szerettem zölden!

- Ezért maradt zöld, csak kicsit frissítettünk rajta – húzódott közelebb, hogy egy békecsókot lophasson. – Ne haragudj, ha megijesztettelek.

- Nem bánom – vontam vállat hetykén. – Meg van bocsátva.

Jóízűen megreggeliztünk, miközben elmeséltük mi történt velünk. Persze én kicsit ferdítettem az igazságon, ugyanis eszem ágában sem volt megemlíteni a Ryannel való kis kalandjaimat. Élvezettel hallgattam, ahogy mesélt az új lemezükről, amikor beugrott, hogy hoztam neki valamit New Yorkból.

- Istenem! – ugrottam fel. – El ne mozdulj, mindjárt itt vagyok – azzal kirohantam, de az ajtóban megtorpantam. Elvégre hogy néztem volna már ki egy szál bugyiban és takaróban. Így taktikát váltottam, és elővettem a mézes-mázos hangomat. – Jay, nem lenne kedved kimenni a kocsihoz?

- Van más választásom? – túrt bele a hajába, amitől elöntötte az agyamat egy csomó fantáziakép. – Aha, szóval nincs – vigyorodott el, majd kisétált.

Visszabújtam a kanapéra, majd végignéztem, ahogy Jay behozta a bőröndömet, és letette elém. Lelkesen vetettem bele magam a kutatásba, mikor végre a kezem ügyébe akadt az első táska. Pechemre csak Sam és Alex ajándékát találtam meg, de nem kellett sok, és a második csomagra is rátaláltam.

Elég sok időbe telt, mire rábukkantam a tökéletes ajándékra. Sam volt a legkönnyebb, neki egy hógömböt vettem, amelyben a Szabadság-szobor magasodott a hatalmas toronyházak között, és egy táskát. Alex egy régóta keresett képregényt kapott, amely tökéletesen passzolt a több száz darabos gyűjteményébe.

Nos… Jay ajándékára azonban egy kis üzletben bukkantam. Egy idős bácsi, aki rengeteget mesélt arról az időszakról, amikor a Broadway még a fénykorát élte, egy féltett kincset mutatott. Azt ígérte, hogy az a programfüzet, amit a kezembe nyomott, nagy valószínűséggel letaglózó lesz annak, akit meglepek majd vele.

Bíztam benne, és nem kellett csalódnom. Ahogy átnyújtottam a zacskót, benne az ajándékommal, tudtam, hogy taroltam. Jay, akár egy kisgyerek, perceken belül kikapta a megviselt papírköteget. Elragadtatottan lapozgatta, majd pár perc tanulmányozás után megölelt.

- Ez csodálatos, Natalie – szorongatott.

- Reméltem, hogy tetszeni fog – kacagtam. – Azt mondták, egy ilyen pasinak csakis ez az ajándék dukál – kacsintottam rá.

Boldog voltam. Egyrészt végre úgy éreztem, sínen volt az életem, másrészt pedig kölcsönösen örömet okoztam annak, akit szerettem. Lassan rávettük magunkat, hogy ideje felöltözni és hazaindulni. Amíg én az emeleten átöltöztem, addig Jay összepakolt utánunk, majd együtt indultunk haza.

Még fogalmunk sem volt, mi vár ránk ezután…

Karnyújtásnyira Tőled... - 34. fejezet

2010-08-10T18:02:00.002+02:00

Sziasztok!

Íme a 34. fejezet! Igaz kicsit késve, de megérkezett :) Natalie hazatér, de vajon hogyan fogadják majd otthon? Mit szól majd a rögtönzött meglepetésnek? Kiderül a fejezetből :) Jó olvasást, a komiknak örülnék! Puszi, Angel

34. fejezet - Ajándék

Miután úgy ahogy sikerült magam összeszedni, felöltöztem és a recepcióra mentem, hogy lemondjam a foglalásomat. Minden simán ment, egészen addig, amíg a liftajtó kinyílásával párhuzamosan meg nem pillantottam Ryan gondterhelt arcát. Már nem hatott meg a kis trükkjeivel, talán ezért is tudtam gond nélkül átnézni rajta.

Előző terveimhez hűen még mindig szerettem volna bejárni New Yorkot. Az idő ezúttal nekem kedvezett, a nap sugarai mindenhová utat törtek maguknak, a város pedig éledezett. Így én sem voltam rest, újonnan jött lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a mindent magával ragadó tömegbe.

Első utam a kihagyhatatlan Szabadság-szoborhoz vezetett, amely szerencsére az évek folyamán sem vándorolt arrébb megszokott helyéről. Egész New York valami megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzotta a szememet, mindent meg akartam ismerni, nem érdekelt az sem, hogyha esetleg eltévedek.

A következő célom a Times Squere volt, amely varázslatos, s nem utolsósorban elkápráztató volt. Kiskoromban sok filmet néztem, amely tekintve a szemem elé táruló látványt, a közelében sem volt mindehhez. Az ezer meg ezer csillogó felirat, a város hangulata teljesen letaglózott.

Természetesen a Broadway sem maradhatott ki, így elégedetten tértem vissza a szállodába, egy csomó szuvenírrel felszerelkezve. A hordárok sorra megbámultak, én meg igyekeztem tudomást se venni róluk. Boldogan nyúltam el a hatalmas franciaágyon a csomagokkal együtt, majd pár perces pihenő után nekiálltam összepakolni.

Sorra dobáltam be a ruhákat a feneketlen mélységű bőröndömbe, amely gyorsan megcáfolta az iménti gondolataim. A beszerzett ajándékokat ugyanis csak nagy erőfeszítések árán tudtam becsempészni, de végül én nyertem. Diadalittas mosollyal az arcomon rohantam be a fürdőbe, hogy némileg felfrissüljek, majd elindulhassak a reptérre.

Csak egyetlen dolog maradt hátra, a kijelentkezés és, hogy szólok a többieknek a váratlan érkezésemről. Persze először mindenképpen a bátyámat akartam felhívni, mégiscsak ő az elsőszámú férfi az életemben, így amíg vártam, hogy felvegye a telefont, gyorsan kihúztam az ajtó elé a bőröndöm.

- Szia, Natalie! – köszönt vidáman. – Minden rendben van? Milyen New York? – zúdította rám a kérdéseit.

- Imádom – adtam tömör választ. – Most mégsem ezért hívtalak, hanem hogy szóljak, indulok haza – ismertettem a terveimet.

- Miért? Történt valami? Ryan?

- Nem telefontéma – hárítottam. – Tudod, hogy mindent elmesélek, leghamarabb, ha hazaértem – nyugtattam meg. – Este nyolc körül landol a gépem, szólnál Jacksonnak, hogy jöjjön ki elém?

Szinte láttam is a döbbenetet az arcán, a néma csend pedig fokozta a gyanúmat, miszerint a bátyám teljesen kiakadt. Igyekeztem türelmes lenni, de az időm fogytán volt és mivel nem volt kedvem egy újabb szócsatához, vagy akármi máshoz, egyetlen mondattal lezártnak tekintettem a beszélgetést.

- Alex, nagylány vagyok, úgyhogy csak tedd, amire kérlek. Most mennem kell, még taxit kell fognom, szeretlek! – csacsogtam vidáman, majd kinyomtam.

A hotel előtt szerencsére sorakoztak a taxik, így könnyűszerrel fogtam magamnak egyet, amely egyenesen a reptérre vitt. Utoljára volt szerencsém keresztülszáguldani pár meghatározó sugárúton, de az én gondolataim már ekkor is merőben más irányba szálltak.

Mintha minden nekem kedvezett volna, a forgalom sem gátolta meg, hogy magam mögött hagyjam New Yorkot. Mikor már a gépen ültem, semmi más nem lebegett a szemeim előtt, mint hogy hamarosan újra otthon leszek a családommal, valamint Jay sem volt éppen elhanyagolható szempont.

Igyekeztem minél hasznosabban eltölteni az utat, így amikor éppen nem a távolodó metropoliszt figyeltem, a kedvenc könyvemet lapozgattam. El is határoztam, hogy amint hazaérek, lefestem New Yorkot olyannak, amilyennek én elképzeltem. Rettenetesen hiányzott már a rajzolás, ezért nem is bírtam megállni, hogy ne firkáljak egy-egy motívumot a koktélhoz tartozó szalvétámra.

Az előttem üldögélő kisfiú időről időre átkukucskált az anyukája válla felett, mikor pedig rajtakaptam a „kukkoláson”, mindannyiszor nevetve bújt el előlem. Rajzoltam neki egy kisautót, a következő akciójánál pedig átnyújtottam neki. Lelkesen mutogatta az anyukájának az ajándékot, majd úgy állított be, mintha én lennék a barátnője…

Az utolsó egy óra már nagyon nyögvenyelősen telt el, nem túlzok, ha azt mondom, szinte megállás nélkül mocorogtam az ülésben, amit a szomszédom sem vett éppen jó néven. Szerencsére hamarosan bemondták, hogy landolni fogunk, így nekem is sikerült összeszednem a maradék lélekjelenlétem.

A gépről lefelé éppen csak nem csókoltam meg a földet, ugyanis az izgatottságom minden eddiginél nagyobb vehemenciával tört rám. Szemeimmel csak egyetlen embert kerestem az elém tornyosuló tömegben, de nem találtam. Az idő múlását elősegítve elindultam a csomagomért, azonban visszatérve a kiindulási pontomhoz, még mindig nem találtam senkit.

Gondterhelten, s nem utolsó sorban csalódottan vágtam át a terminálon, amikor beleütköztem valakibe. Már éppen elnézést akartam kérni, amikor felpillantva az ismeretlenre, teljesen ledöbbentem. Jay állt velem szemben, egy az enyémhez hasonló vigyorral az arcán.

- Hiányoztál, isten hozott, Natalie – ölelt át szorosan. – Csak nem azt hitted, hogy elfeledkeztem rólad? – nézett mélyen a szemembe.

Amikor összekapcsolódott tekintetem az ő zöld szemeivel, azonnal láncreakciók sorozata indult el bennem. Az egyik percben még a kezemben volt a bőröndöm, a következőben azonban ugyanezek a karok már Jay nyakát ölelték. Ajkaim hívogatóan simultak az övéire, szenvedélyes csókok sorát követelve.

Komoly erőfeszítéseket kellett tennem annak érdekében, hogy megszakítsam édes csókunkat, végül mégis sikerült. Azonban szemeitől még mindig nem tudtam elszakadni, valósággal vonzotta az én kíváncsi pillantásaimat. Hosszú percek telhettek el így, egymást figyelve, mire észbe kaptam.

- Nekem is hiányoztál – karoltam belé, majd a kijárat felé húzott. – Örülök, hogy végre itthon vagyok, de mi ilyen sürgős? – nevettem el magam reakcióján.

- Meglepetés – puszilt homlokon. – Ha jó kislány leszel, akkor talán részleteket is elárulok útközben – kacsintott rám.

Még szerencse, hogy szorosan kapaszkodtam belé, mert nagy valószínűséggel a földről kellett volna felkaparnia ezután a térd remegtető akciója után. Készségesen szálltam be a kocsiba, közben türelmetlenül vártam, hogy további részleteket tudjak meg a meglepetésről.

- Na, kérlek – pislogtam rá ártatlanul, miután elindította a motort. – Csak egy apró részletet – könyörögtem.

- Ne légy türelmetlen – kérte.

Igyekeztem úgy tenni, ahogy mondta, de elég nehezemre ment. A repülőn tanúsított viselkedésem most is úrrá lett rajtam, de Jay inkább mulatságosan találta, minthogy bosszantónak. Tettetett dühvel figyeltem, ahogy sorra hagyjuk el a házakat, hogy mindezek után az enyém előtt kössünk ki.

- Ez a meglepetés? – hajoltam át az ő térfelére. – Ha nem rémlene, ezt a házat együtt vettem veled, mi ebben az újdonság? – néztem fel rá értetlenül.

- Hjaj, feladom – sóhajtott drámaian, miközben előhúzott egy fekete kendőt a zsebéből. – Gyere, inkább megmutatom – tartotta felém, mire hátrahőköltem.

- Na neeee – tettem védekezően szemem elé a kezem. – Ugye egy percig sem gondoltad, hogy hagyom ezt?

Sosem szerettem az ilyen dolgokat, egészen eddig pedig azt hittem, hogy Jay sem vevő az ilyesmire. Természetesen nem arról volt szó, hogy nem vágytam a közelségére, de nem akartam magam kiszolgáltatottá tenni. Kényszerítettem magam rá, hogy visszazökkenjek a valóságba, így kilestem a kezeim közül.

- Na? – olyan várakozóan tekintett rám, hogy egyszerűen nem volt szívem nemet mondani neki, így beleegyezően kifújtam a levegőt.

Hagytam, hogy betakarja a szememet a fekete anyag, miközben igyekeztem Jay-re támaszkodni mindenben. Remek munkát végzett – mintha minden nap erre készült volna mióta elmentem –, magabiztosan vezetett egészen a lakásom ajtajáig, ahol csak addig időztünk, amíg ki nem nyitotta az ajtót.

Kicsiket léptem, mert bár biztos karok vezettek, mégis féltem, hogy kitöröm a lábamat, vagy belerúgok valamibe. Amíg Jay becsukta az ajtót és visszajött mellém, addig megpróbáltam lesni, de mindhiába. Hirtelen megéreztem kezeit a vállamon, mivel kicsit balra forgatott.

- Készen állsz? – kérdezte közvetlenül a fülem mellől.

- Naná! – vágtam rá hevesen, amin jót nevetett.

Amikor végre lekerült a szememről a kendő és feltárult előttem a lakás, azt hittem, hogy álmodom. A nappali merőben más színben pompázott, mint amire emlékeztem, a falon pedig egy számomra ismeretlen festmény lógott. Azonban a következő, amin megakadt a pillantásom, a megterített asztal volt.

Ezzel egy időben Jay ajkai a nyakamat kényeztették, amit csak egy halk nyögéssel nyugtáztam a házban lévő félhomályban…

Karnyújtásnyira Tőled... - 33. fejezet

2010-08-03T14:50:00.002+02:00

Sziasztok!

Meghoztam a 33. fejezetet is! A szavazás lezárult, és most végre Ti magatok is megbizonyosodhattok róla, hogy Natalie megálljt tudott-e parancsolni Ryannek, vagy talán magának? Nos, nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást a fejezethez! A kommenteket pedig most is várom :)

Puszi, Angel

33. fejezet - Pofonok

- Jó estét, bizonyára Univision képviselői – szólított meg minket franciás akcentussal egy középkorú férfi.

- Igen, Önök pedig nyilván a tárgyalópartnereink – állt fel Ryan, s miközben én azon agyaltam – szarkasztikus énem elővéve –, hogy micsoda éles elme kellett hozzá, hogy erre rájöjjön, egészen elkalandoztam. – Ő pedig itt Natalie Johnson, a másik cég képviselője – mutatott be.

A tárgyalásunk ugyan döcögősen, de mégiscsak beindult. Mint később kiderült, az ügyfeleink tényleg franciák voltak, és ezt a nyelvtudást egy percig sem féltek megcsillogtatni. A pincér felvette a rendelésünket, majd miután ismét magunkra maradtunk, a másodperc törtrésze alatt kaptam sokadjára is frászt.

Ugyanis nem volt elég, hogy Ryan lába ismét feltűnően közel volt az enyémhez, úgy tűnt, a kedves tárgyalópartnereink is igencsak kaphatóak lettek volna egy kis privát bulira. Erre akkor figyeltem fel, amikor a szokásos körök lefutása után – legalábbis én úgy sejtettem azok voltak – feltűnően sokszor említettek egy felkapott szórakozóhelyet.

Muszáj volt valamilyen menekülőt találnom, de az órámra pillantva ellepett a nyugalom. Ha csak egy kicsit is hasonló kaliberűek a franciák, mint mi, amerikaiak, akkor hamarosan nekik is készülődniük kellett az egész estés bulira. Az újabb elméletgyártásomat csak Ryan egyre feljebb tülekedő lába zavarta meg.

Ijedten ugrottam meg, ahogy megéreztem lábát, amely ezúttal eltökélten haladt felfelé. Látszólag másnak fel sem tűnt a kis mutatványom, mégis roppant kellemetlen volt a helyzet, amit tetézett a velem szemben ülő Ryan önelégült vigyora. Mikor pedig már azt hittem, ennél rosszabb nem lehet, ő még rátett egy lapáttal…

- Nos Natalie, nem érzed talán jól magad? – tette fel a jól álcázott kérdését egy önelégült vigyor kíséretében.

- Oh, dehogynem – füllentettem, majd oldalra pillantottam, de az ügyfeleink inkább a papírok aláírásával voltak elfoglalva, nem a mi kis közjátékunkkal.

A tollak sercegése a papíron mintha egyfajta láncreakciót indított volna el. Egy roppant aljas terv fogalmazódott meg bennem, amellyel Ryant is megleckéztethettem, de az üzletet egy percig sem veszélyeztettem vele. Miután mindhárman összecsukták az aktákat, azonnal felém nyújtották, én pedig nem voltam rest belekezdeni a tervem megvalósításába.

- Köszönjük az együttműködést, remélem, a munkánk gyümölcsöző lesz – tettem meg az első lépést, amivel indulásra ösztökéltem őket, és vették is a lapot.

- Mi is bízunk benne, öröm volt megismerni Önt, Natalie – mosolyodott el egyikük, majd a kezem felé nyúlt.

Naná, hogy hirtelen Ryan is észbe kapott, de már nem volt menekvés. Olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam, összezártam a lábaim, ezzel csapdába ejtve őt. Az arcáról azonnal leolvastam a döbbenetet, és az a „cuki” kis vigyora is egyből leolvadt az önelégült fejéről. Hiába próbálkozott volna, tudta, hogy semmi esélye.

- Nos, Ryan – kezdtem bele mézes-mázos hangon. – Te sem érzed talán jól magad? – vágtam vissza a saját fegyverével egy ördögien angyali mosoly kíséretében.

- Az igazat megvallva kicsit fáj a lábam – sandított az asztalnál álldogálókra. – Ugye nem gond uraim, ha nem állok fel?

- Maradjon csak, örültem a találkozásnak – nyújtotta a kezét Mr. Valencoso. – Ha esetleg meggondolták magukat az esti buli miatt, tudják a számom – kacsintott rám, majd magunkra hagytak.

Elégedett mosoly futott végig az arcomon. Nem csak azért, mert sikeres üzletet kötöttünk, hanem mert Ryant is sikerült megleckéztetnem, valamint valószínűleg a másik fél egy faragatlan tuskónak titulálta, amiért még felállni sem volt képes az asztaltól. Szerencsére rólam teljes mértékben elterelődött a figyelem, így egyedüli haszonélvezője voltam a helyzetnek.

- Elégedett vagy? – dörrent rám Ryan, amint engedtem a szorításon. – Gondolom, végig ez volt a célod!

- Persze, eleve úgy utaztam ide – nevettem el magam. – Bolond voltam, amikor azt hittem, hogy változtál Ryan, te ugyanaz az ember maradtál!

Igyekeztem minél gyorsabban elhagyni az éttermet, hiszen a számlát így is-úgyis Ryan rendezte volna. Odakinn még mindig sűrű szmog borította az utcákat, de már lényegesen nyugodtabb volt a város. Leintettem egy taxit, majd türelmesen vártam, hogy Ryan is megjelenjen.

Eltelt legalább harminc perc, de semmi sem történt, így megelégelve a várakozást, bediktáltam a címet a sofőrnek. Hirtelen kedvet kaptam egy kis városnézéshez, de amint kiszálltam a szálloda előtt, eleredt az eső. Mivel sok választásom nem maradt, így fogtam magam és felmentem a szobámba, hogy legalább beszéljek pár szót az otthoniakkal.

Első dolgom volt, hogy megszabaduljak az esti ruhámtól, majd beálltam a zuhany alá, hogy felfrissüljek egy kissé. Az estét már előre elterveztem, úgy gondoltam, megnézek egy vígjátékot – vagy éppen amit adnak a tv-ben –, a szobámban vacsorázok, majd lefekszem aludni.

A szobaszerviznek leadtam a rendelésemet, másodpercekkel később pedig már a laptopommal az ölemben üldögéltem, és bőszen falatoztam a milánói makarónimat. Elhatároztam, hogy másnap akkor is bejárom New Yorkot, ha törik, ha szakad, és ezúttal nem akadályozhat meg benne holmi kis zápor.

A film ugyan még a felénél sem járt, de én máris úgy éreztem, hogy elalszom. Nem tudnám egész pontosan megmondani, hogy mikor nyomott el az álom, de annyira még tisztán emlékeztem, hogy valami izomagyú pasi akart elcsábítani egy szőke cicababát, aki nem adta meg magát egykönnyen.

Az első dolog, ami visszarántott a való világba, hogy valaki az ajtózárral babrált. Ez még nem is ijesztett volna meg annyira, ha hamarosan nem nyílt volna ki az ajtó is. A sötétben semmit sem tudtam kivenni, csak azt, hogy valaki az ajtóban áll és bár körvonalait megvilágította a folyosóról beszűrődő halvány fény, mégsem jöttem rá elsőre, hogy ki az.

- Ki az? – ültem fel az ágyban, de még mielőtt a lámpa kapcsolója felé nyúltam volna, az illető máris rajtam volt.

- Csak én vagyok az, Ryan – kiabálta a fülembe.

Az első gondolatom az volt, hogy lelököm magamról és rohanok a portára, hogy távolítsák el a szobámból, de tekintve az erőfölényét, erre képtelen lettem. A második ötletem sem volt éppen kivitelezhető, mivel a kezeimet lefogta, de lehelete, mely mindannyiszor megcsapta az arcomat, tudatta velem, hogy részeg.

- Mi a fenének ordítasz velem, nem vagyok süket?! – emeltem fel én is a hangomat, majd megragadva a pillanatot, hogy kevésbé éber, lekevertem neki egy pofont.

Mindketten döbbenten néztük a másikat, bár állítom, más és más érzések kavarogtak bennünk. Én hatalmas felszabadultságot éreztem, tekintve, hogy rájöttem, soha többé nincs rám hatással. Ryan viszont… neki egészen másról árulkodott a tekintete, inkább volt dühös és sértett.

- Most pedig takarodj a szobámból – váltottam halkabbra, de minden egyes szónak éles, fenyegető nyomatékot adtam.

Egy percig azt hittem, tényleg nem úszom meg, bevallom, attól is rettenetesen féltem, hogy újra megüt, de végül nem tette. Kezével végigsimította az arcomat, de éreztem, ahogy felemelkedett rólam. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, ismét egyedül voltam a szobában.

Gondolkodás nélkül nyúltam a telefonom után, hogy tárcsázzam az egyetlen számot, hogy halljam az egyetlen hangot, amelyre vágytam ezen a késői órán. Fogalmam sincs, honnan gondoltam, hogy ilyenkor elérem majd őt, de egyszerűen muszáj volt kockáztatnom.

- Natalie, baj van? – hallottam meg aggódó hangját a vonal másik végén.

- Hiányzol, ez akkora baj? – tettem fel tétován a kérdést. Nem akartam neki elmondani, hogy mi történt, egyszerűen csak a hangja, a közelsége hiányzott. – Ugye énekelsz nekem, ha megkérlek rá?

- Nem tudsz aludni?

- Nem igazán – lódítottam. – Akkor énekelsz nekem valamit?

- Persze – nevetett fel. – De Natalie…

- Igen, én is szeretlek Jay.

Igyekeztem csak a hangjára koncentrálni, a lágy dallamok pedig szinte azonnal megtették a kívánt hatást. Reggel a reluxa alatt bekúszó első napsugarak ébresztettek, amiért hálás voltam. A mobilom a fejem mellett volt, pontosan úgy, ahogy elaludtam, de a vonal már órák óta szétkapcsolt.

Visszanéztem a pontos időt, és döbbenten láttam, hogy Jay majd’ egy órán át beszélt hozzám. Az első szám, amit tárcsáztam, az a reptér volt, hogy megkérjem őket, még a délután folyamán találjanak nekem egy gépet, amivel hazautazhattam Los Angelesbe, hátrahagyva ezt a rémálmot.

Végül is a lényeg megtörtént, az üzlet megköttetett, több ügyféllel pedig tudomásom szerint nem kellett tárgyalni. Viszont még ha így is lett volna, akkor se tudtam volna egy légtérben maradni Ryannel. Felhúztam a köntösöm, majd a fürdő felé indultam, de a szemem megakadt egy borítékon, amely az ajtó alatt volt becsúsztatva.

„Sajnálom!” Mindössze ennyi állt a fehér papíron, én pedig nagyon is tudtam, hogy ki csúsztatta be. Én is sajnáltam. Az életem minden egyes elvesztegetett percét, amit rááldoztam, s a közös jövőnkre. Sajnáltam az együtt töltött időt, a veszekedéseket, a pofonokat, melyeket mellette kaptam…

Karnyújtásnyira Tőled... - 32. fejezet

2010-07-27T07:00:00.002+02:00

Sziasztok!

Íme a 32. fejezet is megérkezett egy hosszabb kihagyás után! Örülök, hogy láttam új arcokat az előző fejezetnél, remélem jönnek még ^^ Ez egy Jay szemszög lesz, csak hogy ne hiányoljátok őt se :P Remélem, elnyeri a tetszésetek! Jó olvasást, a kommenteket pedig várom :) Puszi, Angel

32. fejezet - Meglepetés / Jay szemszöge

Igyekeztem hősiesen figyelni, ahogy Natalie elhajt azzal a pasassal, akit szívem szerint szarrá vertem volna. Sosem voltam az erőszak híve, de Ryan már jó ideje a bögyömben volt. A tekintetem végigkövette a kocsit, egészen addig, amíg már csak egy homályos pont volt a forgalomban.

- Bejössz egy kicsit? – tette vállamra a kezét Alex. – Persze semmi sem kötelező, de gondolom, vannak kérdéseid.

Fején találta a szöget, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mi is történt valójában. Csak annyi volt világos, hogy a helyzetünk tisztázása helyett Natalie elutazott, és fogalmam sem volt hova, valamint hogy miért. Persze sejtettem, hogy nem azért, mert felejteni akart, ezt a búcsúja is bizonyította.

- Rendben – bólintottam, majd követtem őket a házba.

Volt ott egy idősebb, inkább középkorú hölgy, akiről úgy sejtettem, hogy Natalie és Alex édesanyja lehetett. Árgus szemekkel figyelte minden lépésemet, miközben gondosan végigmért tetőtől talpig. Megmosolyogtatott, mégsem most volt itt az ideje, hogy bemutatkozzam neki.

- Natalie elutazott New Yorkba munkaügyben – ismertette Alex a rideg valóságot. – A helyzet az, hogy kénytelen volt Ryannel menni, mivel ő az Univision képviselője.

Amíg Alex ismertette a helyzetet, szótlanul hallgattam őt. Igyekeztem megérteni, s nem utolsó sorban felfogni, hogy Natalie gyakorlatilag teljesen ki van szolgáltatva Ryannek, és ez a tudat egyáltalán nem tett boldoggá. Hirtelen rengeteg kérdésem volt, de nem akartam félbeszakítani őt, hagytam, hogy meséljen.

- Három napra mentek, de gondolj arra, hogy mi lesz, miután hazajön – és az arcán valami sejtelmes vigyor jelent meg. – Ahogy láttam, nem kell sokat győzködnöd és megbocsát majd.

Nem értettem mire fel ez a cinizmus a hangjában, de akkor minden bevillant. Ő és Sam – Natalie-ról nem is beszélve – megbíztak bennem, én pedig tönkre tettem mindent egyetlen vallomással és egy félresikerült éjszakával. Kedvem lett volna a fejemet a falba verni, azt is elviseltem volna, ha maga Alex veri ki belőlem a szuszt, de mire ismét észbe kaptam, eltűnt az emeleten.

Tanácstalanul figyeltem, hogy egyedül maradtam, csak egy fürkésző, meggyötört barna szempár nézett még mindig rám. Nem tudtam, mit kellene tennem, de mivel Sam is Alex után sietett, így végül úgy döntöttem hazamegyek. Nem volt maradásom a házban, a barna szempárhoz tartozó hang azonban megállított.

- Van kedve beszélgetni, fiatalember? – hallottam meg a hangját, mire kissé összerezzentem. – De ha siet valahová, megértem – tette hozzá ugyanolyan hangon.

- Nem sietek – torpantam meg. Tisztában voltam vele, hogy vagy számon akar kérni, vagy tanácsot adni, így mikor leültem vele szembe, reménykedtem, hogy a második lehetőséget fogja választani. – Jackson Rathbone vagyok – nyújtottam a kezem. – A lánya jó barátja.

- Igen, mesélt magáról – mosolyodott el. – Barbara vagyok, Natalie és Alex édesanyja, de ezt gondolom kitalálta már. Gondoltam, adok egy jó tanácsot, persze csak ha megszívleli egy édesanya szavait.

- Ez természetes – bólintottam. Egyrészt nagyon kíváncsi voltam, mit fog mondani, másrészt viszont piszkosul féltem az elhangzottaktól. Mintha egy kimondatlan terhet vártam volna, önként és dalolva. – Szívesen venném.

- Ha rám hallgat, meglepi valamivel – hajolt közelebb bizalmasan. – És ne aggódjon a fiam miatt, megnyugszik idővel.

Pár percig csendben gondolkoztam, mivel is lephetném meg őt, aminek tényleg örülne. Átfutott az agyamon, hogy esetleg utánamegyek New Yorkba, de nem tudtam, hogyan venné ki magát ebben a helyzetben. Tanácstalanabb voltam, mint valaha, de ez a gond is egy csapásra megoldódott.

- Itthon hagyta a lakáskulcsait – nyúlt át a kisasztalra. – Ha esetleg a kis barátnőjét is bevonná, biztosan össze tudnának hozni valamit.

- Köszönöm, ez nagyon jó ötlet – pattantam fel, majd a kulcsot a farzsebembe gyűrve indultam kifelé.

Új terveim voltak, méghozzá nem is akármilyenek. Eszembe jutott, hogy Natalie mennyire szeret rajzolni, így az első utam egy festményekkel teli boltba vezetett. A híresség előnye volt, hogy sok ismerősöm volt, akik tudták, hogy hova is irányítsanak engem.

Dave – egy zeneszerző ismerősöm – szerencsére ajánlott egy színvonalas üzletet, ahol persze előzetes bejelentkezés után azonnal fogadtak. Igyekeztem műértő szemmel a festményekre tekinteni, persze nem sok sikerrel. Aztán Vicky mutatott egy kezdő festőt, akinek a képei elnyerték a tetszésem.

Egy képet választottam ki csupán, mivel nem sejthettem Natalie hogyan reagál majd a meglepetésre, amelyen egy gyönyörű homokos tengerpart volt, két – egymást ölelő – párral. Elsőre elnyerte a tetszésem, és habozás nélkül meg is vettem. A zsákmánnyal a csomagtartóban indultam el Ben háza felé, remélve, hogy benne lesz a kis meglepetés akciómban.

- Haver, mondd azt, hogy okkal vertél fel ilyen korán – nyitotta résnyire az ajtót hunyorogva.

- Ugyan Ben – löktem be az ajtót –, nincs is korán, már elmúlt tizenegy is – azzal ügyet sem vetve kómás barátomra, beljebb tessékeltem magam. – Van negyed órád átvedleni, valamint emberi kinézetet ölteni – sürgettem. – Meló van!

- A stúdióba megyünk? – kérdezte álmosan. – Nem volt róla szó, hogy ma felveszünk bármit is.

- Mert nem is – nyomtam a kezébe a kávéját. – Natalie házát dekoráljuk ki – közöltem egyszerűen, mire kis híján visszaköpte a kávéját.

- Oké, ezt igazán elmagyarázhatnád – nézett rám értetlen arccal. – Nem volt róla szó, hogy ez lesz a büntetésem – forgatta a szemeit.

Röviden elmagyaráztam neki a terveim, így kissé már nyugodtabb volt. Mozgósítottuk a bandát is, akikre rábíztuk a festékek beszerzését is. Egy fél órás totyogás után pedig szerencsére Ben is elkészült, így nem volt más hátra, mint elindulni Natalie házához, és véghezvinni a tervet.

Meglepetésemre, alig indítottam be a kocsit, máris csörgött a telefonom. Csak egy sms-em jött, így nyugodt szívvel soroltam be az addigra feltorlódott kocsisor végére. Meglepetésemre Sam hagyott egy rövid üzenetet: „Barbara szólt a tervedről, és bár nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de ott leszünk! Sam”

- Na, Natalie? – bökött oldalba Ben.

- Nem, Sam volt az – nyomtam a kezébe a telefont. Örömmel töltött el, hogy mellettem állt, és hogy ez által Alexet is meg tudom majd békíteni. – Jönnek segíteni, amint látod.

A ház előtt már vártak ránk a fiúk, és pár perces eligazítás után mindenki belekezdett a feladatába. Először lefedtük az összes bútort, amelyet Leo ott hagyott, nehogy bármi bajuk essen, aztán mindenki ragadott magának egy-egy festőhengert, és belekezdtünk a munkába.

Egész elmerültünk a falak színesre pingálásában, amikor kintről tisztán hallatszott, hogy valaki lefékezett. Ismerős izgatottság lett úrrá rajtam, hiszen tisztában voltam vele, hogy Alex és Sam érkeztek meg. Ezt a feltételezést pedig az is megerősítette, amikor mindketten beléptek az ajtón.

- Húha, nagy munkában vagytok, ahogy látom! – lelkesedett be Sam, és azonnal beállt közénk segíteni, még egy zöld csíkot is festett az arcomra. – Harci jelzés, Jay nagyfőnök – nevette el magát.

- Köszi, egy tündér vagy – vontam meg a vállam, majd Alex felé fordultam, aki látszólag még tüntetőleg kicsit játszotta a sértődöttet. – Nem jössz levezetni a feszültséget? – nyújtottam felé egy ecsetet, ő pedig szerencsére nem akadékoskodott sokáig.

- Miért is ne – nyúlt az ecset után. – Úgyis sok a felgyülemlett energia az irodában történtek miatt.

A nap túlságosan gyorsan telt, de egész jól haladtunk. A nappali és a konyha teljesen kész volt, már csak az emelet volt hátra. Mint a jó munkások, még kaját is rendeltünk, amit el is pusztítottunk percek alatt. Öröm volt végignézni a társaságon, mindenki jól érezte magát, a hangulat is remek volt. Talán így történt, hogy az idő túl gyorsan telt el felettünk, s ez a nap is véget ért…

Amikor másnap ismét belefogtunk a munkába, már sokkal gyorsabban és rutinosabban haladtunk mindennel. Sam és Alex a nappalinál szedték le a védőhuzatokat, mi pedig fenn pingáltunk tovább. Amikor ott is végeztünk, a nap fénypontjaként felkerült a festmény, amit Natalie-nak vettem. Csak reméltem, hogy sikerül meglepetést okoznom neki.

Karnyújtásnyira Tőled... - 31. fejezet

2010-07-13T15:59:00.003+02:00

Sziasztok!

Íme a 31. fejezet :) Lenne egy kis bejelenteni valóm is ezzel egy időben. Ezen a héten elutazom nyaralni, így előreláthatólag jövő héten nem tudok frisselni. A véleményeket ennek ellenére várom, és örülnék neki, ha nem kellene csalódnom, mikor hazajövök. Jó olvasást a fejezethez :) Puszi, Angel

31. fejezet - Valami új

Ryan, állj meg! – tapostam a fékre, hogy megállítsam a kocsit, majd pár perccel később már Jay karjaiban legyek.

Nem akartam búcsú nélkül eltűnni, ahogy hamis ígéreteket sem hátrahagyni, de egyszerűen képtelen voltam csak úgy lelépni. Szorosan fontam nyaka köré a karjaimat, utoljára beszívtam jól ismert parfümjének megrészegítő illatát, s ajkaimmal felkutattam az övéit.

- Visszajövök – suttogtam, mikor végre elváltunk egymástól, és visszasiettem a kocsihoz.

- Csak pár nap, aztán mindent tisztázunk! – kiabálta még utánam.

Ryan durcás fejjel farolt ki a ház elől, de ezzel a kis akciómmal legalább annyit elértem nála, hogy a reptérig egy árva szót sem váltottunk. Igazából ez volt számomra a kritikus pillanat, hiszen általában minden az első pár mondatnál dőlt el. Meglepő módon nem erőltetett semmit, csak jótékony csöndbe burkolózva hajtott át Los Angeles útjain.

A LAX szokás szerint zsúfolásig volt emberekkel, akik akár egy hömpölygő tömeg vittek minket előre. Alig bírtam követni Ryant, aki összeszedett vonásokkal haladt előre, még egy-egy ember hangos kiabálása se billentette ki a jól felépített álarc mögül, ezzel teljesen letaglózva engem.

- Hoppá, megvagy – kapott fel egy kisfiút, aki kacagva nézett rá. – Hol hagytad a szüleid öcskös? – faggatta.

- Arra felé – mutatott az egyik irányba.

Feszülten figyeltem a tömeget, amely lassan egy emberként nyílt szét egy aggódó, harmincas éveiben járó nő előtt. Szemeiben ott volt az ijedtség, de azonnal megszűnt, amint megpillantotta Ryan karjaiban a gyermekét. Az első könnycseppek már kibuggyantak a szeméből, amint magához ölelte újra.

- Aaron, ilyet soha többé ne csinálj a mamával! – dorgálta meg. – Hogyan köszönhetném meg? – fordult Ryan felé.

- Semmivel, de szerintem egy játékautó lefoglalná – biccentett az ajándéküzlet felé mosolyogva.

Fogalmam sem volt, mikor lett Ryan ilyen. Sosem volt az a gyerek centrikus, sőt, nem is szerette a gyerekeket. Legalábbis amikor szóba került a téma, hogy szeretnék majd egy kislányt, mindig azzal védekezett, hogy ráérünk még. Újabb döbbenetemből csak egy fiatalabb nő szavai rángattak ki, aki a jegyemet kérte.

- Natalie, gyere – nógatott finoman, én meg döbbenten követtem őt.

Az út folyamán se vittük különösen túlzásba a társalgást, nem tudom mitől félt annyira… talán attól, hogyha felidegesít, kiugrom a repülőből, vagy felkötöm magam az oxigénmaszkkal. Abszurd helyzetek milliárdjai peregtek le a fejemben, némelyiket meg is mosolyogtam, de a fennálló helyzeten akkor sem változtatott.

- Zavar valami? – nézett mélyen a szemembe. – Ha feszélyez a közelségem, átülhetek máshová is – vonta meg a vállát.

- Igen? És elárulod, hogy mégis hova? – vágtam vissza durván, közben az utasokat néztem, azaz az üres helyek számát.

- Látod ott azt az arab pasast? – mutatott pár üléssel előbbre. – Na, ő biztos jobban élvezné a társaságom, mint te – fordult vissza felém.

Mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon, leforrázva hallgattam, amit mond. Komolyan nem tudtam, hogy hányadán is állunk, de a meglepettségtől csak tátogtam, mint egy hal. Miután már kellőképpen kínosnak ítéltem meg a helyzetet, inkább a felhőket kezdtem bámulni.

Az út hátralévő részében még annyit sem szóltunk egymáshoz, mint eddig. Az agyam leblokkolt, már mínusz alfában voltam, amikor megéreztem Ryan kutakodó kezét a derekamnál. Készen álltam rá, hogy egy jól irányzott mozdulattal leütöm, de megint tévedtem vele kapcsolatban.

- A füleden ülsz szépségem? A biztonsági övet be kell csatolni – mosolyodott el gúnyosan.

Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha megütöm. Hirtelen elöntötte az arcomat a pír – legalábbis azt éreztem –, és égető szükségét éreztem, hogy mondjak valamit, azonban erre egészen a szállodáig még lehetőségem sem volt…

Az első nap javarészt azzal telt, hogy elfoglaltuk a hotelszobáinkat – megjegyzem, szerencsére két külön hotelszobát kaptunk – és Ryan amúgy is egyfolytában telefonálgatott. Egészen más embernek tűnt, mint nem is olyan régen. Összeszedett, magabiztos, egy teljesen más ember.

- Délután máris lesz egy megbeszélés – lépett mellém. – Nem kell kiöltöznöd, nem bálba megyünk majd – mosolyodott el a mai nap folyamán sokadjára. – Bár nem hiszem, hogy nekem kellene tanácsokat adnom.

- Igazad lehet – bólintottam beleegyezően.

- Nos, akkor hagylak kipakolni – indult az ajtó felé. – Igaz, nem valami királyi lakosztály, de a célnak megfelel – járatta a tekintetét a szobán, majd pillantása visszasiklott rám. – Később benézek.

Mikor végleg egyedül maradtam, először a George által adott mappákat néztem át, nekem is tisztában kellett lennem a helyzettel. Mint számomra is kiderült, a Delmonico's étteremben volt a megbeszélés, amely igen impozáns helynek bizonyult, legalábbis a netes kutatásaim alapján.

Ezúttal is megbizonyosodhattam róla, hogy nem kis fába vágtuk a fejszénket. A tét az volt, hogy a mi cégünkkel az élen az Univision is belépjen az üzleti köreinkbe, amelyben a mostani kapcsolataink fognak majd segíteni remélhetőleg. Az anyag teljesen elfeledtette velem, hogy lassan készülődnöm se ártana.

Percekig álltam tanácstalanul a bőröndöm felett, míg végül a fekete nadrágkosztümöm mellett döntöttem. Mégsem mehet akárhogyan egy ilyen fontos megbeszélésre az ember. Sietős mozdulatokkal szabadultam meg a felsőmtől és a nadrágomtól, amikor az ajtó váratlanul kinyílt.

- A francba, ne haragudj – fordult el azonnal Ryan. – Tudom, hogy kopognom kellett volna, még egyszer bocs – szabadkozott.

- Oké, semmi baj – ültem le az ágyra. – Miért volt ilyen sietős? – érdeklődtem, közben pedig felnyaláboltam magamra a nadrágot és a fekete csipketopot. – Megfordulhatsz, amúgy is láttál már ennél lengébben is – bukott ki belőlem.

- Csak szólni akartam, hogy rendeltem taxit, szóval egy negyed óra múlva indulhatunk, ha gondolod – de a következő percben már mögöttem állt, hogy felsegítse a blézeremet. – Csodásan festesz – suttogta a nyakamba olyan érzékien, hogy az egész testem libabőrös lett a vallomásától.

- Ez kedves tőled – motyogtam, ahogy felé fordultam. – Te sem panaszkodhatsz – konstatáltam a végeredményt. – Felőlem pedig indulhatunk, csak még összeszedem az aktákat – böktem az ágyon lévő iratok felé.

Kérés nélkül hagyott magamra az üres szobában. Kellett pár perc, amíg az agyam felfogta az eseményeket, de még így is megdöbbentő volt a felismerés, miszerint még ennyi idő elteltével is hatással volt rám. Igyekeztem összeszedni a maradék józan eszem, majd az aktákat a táskámba gyűrve léptem ki az ajtón.

A hal felé indultam, ahol pár perces várakozás után Ryan is megjelent. Odaadta a szobáink kulcsát a recepción, majd rutinosan indult a kijárat felé, hogy ezúttal a taxit kerítse elő. Idegesen topogtam a nyomában, ő pedig előzékenyen kinyitotta nekem az ajtót és bediktálta a címet.

- Ne idegeskedj, biztos minden rendben lesz – nyugtatott, amikor meglátta folyton dobogó lábaimat. – Voltál már ilyen megbeszéléseken, nem?

Hát persze… egyik nap még otthon ültem, a következő pillanatban pedig már a világ bármely pontján lehettem egy munkamegbeszélésen. Soha életemben nem csináltam még ilyesmit, még most sem igazán értettem, hogy George miért rám bízta ezt a nagyszabású feladatot.

- Persze, egy tucatnyin – füllentettem.

Ezek után jobbnak láttam csendben meghúzni magam, és csak akkor válaszolni, ha kérdeztek. Naná, hogy ez az állapot nem volt sokáig fenntartható, ugyanis nemsokára megérkeztünk az étterem elé, amely pontosan ugyanolyan méltóságteljes megjelenést sugárzott, mint alig pár órája a laptop képernyőjén a fénykép.

- Hmm, jó ízlésre vall a hely – állapította meg a nyilvánvalót Ryan, miközben kifizette a taxit. – Nem lesz egy olcsó mulatság George-nak – azzal átkarolt és beléptünk az étterembe.

- Segíthetek valamiben? – indult el felénk a pincér. – Van már foglalásuk?

- Igen, Ryan Thompson névre foglaltunk asztalt – hadarta az információkat, a férfi pedig egy széles asztalhoz vezetett minket.

A hely nagyon lenyűgöző volt, az asztalunk egy hatalmas korabeli partiról készült pillanatkép mellett volt. A pincér kihozta az itallapokat, így amíg az ügyfeleink megérkeztek, gondosan elmerültem a kínálatban. A figyelmem azonban mégsem kerülte el Ryan bambán vigyorgó képe, amely nagyon idegesített.

- Tetszik valami? – dörrentem rá, mire válaszképpen hozzám dörgölte a lábát.

A válasza helyetti cselekvés nagyon megijesztett, azt se tudtam, hogy mi lenne a helyes lépés. Kedvem lett volna felpattanni, és elfutni, de az események beindultak, az üzletfeleink is megjelentek…

A Delmonico's kívülről:

Az asztal:

Karnyújtásnyira Tőled... - 30. fejezet

2010-07-06T10:51:00.003+02:00

Sziasztok!

Íme a 30. fejezet! A cím is árulkodó lehet, de amondó vagyok, inkább várjátok ki a végét, vagy az elejét? :D Mindegy is, jó olvasást! A kommentekért hálás vagyok :) Puszi, Angel

30. fejezet - New York, jövök!

Kétségbeesetten próbáltam megkapaszkodni egyetlen hajszálban, amely arra emlékeztet, hogy van kiút ebből a helyzetből. A fejemben pergő gondolatok, akár egy éles kés, a langyos szél az arcomon, akár az ő kezének gyengéd érintése… Nem tudtam szabadulni, és talán nem is akartam.

Hangos dudálás szakított ki elmém védőfala mögül, a következő pillanatban pedig arra eszméltem, hogy az autó megpördült velünk. Riadtan kaptam fel a fejem Alex szitkozódására, s szinte azonnal megnyugodtam, hogy egyikünknek sem lett semmi komoly baja.

Észre sem vettem, hogy milyen görcsösen kapaszkodtam Sam karjaiba, még a körmöm nyoma is tisztán látható volt a kezén. Bűntudatos tekintettel néztem rá, de ő egy szót sem szólt, csak tovább simogatta a hátamat. Jay és Alex hangja azonban minden eddig felépített falat ledöntött.

- Normális vagy? Majdnem karamboloztunk! – kiabált a bátyám magából kikelve.

- De nem akartál megállni! – vágott vissza ő is.

Gyenge érvek, semmi értelme nem lett volna megállni. Azonban a szívem csak tette, amire a leginkább vágyott. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen feléjük indultam, majd megkerülve a bátyámat, beültem Jay autójába. Tüntetőleg összefont karokkal vártam, hogy végre induljunk, de senki nem mozdult.

- Nem szeretnék itt szobrozni egész nap – szólaltam meg végül reszelős hangon.

Jay kérés nélkül szállt be mellém, és mintha félne a bátyám haragjától – esetleg attól, hogy elszakít tőle – azonnal a gázra taposott. A tájból csak egy elmosódott csík látszott, fogalmam sem volt, hova tartunk, de így volt jó. Egyikünk sem szólt egy árva szót sem, a csend helyettünk is beszélt.

Az érzés, s vele együtt a vallomása fojtogatott, nem engedett. A szememből kicsorduló könnyek minduntalan potyogtak, elmosva minden eddigi érzelmet. Jay egyik kezével próbálta felitatni őket, de mindhiába. Nem akartam a szemébe nézni, így is elég rosszul érezte magát.

- Ne haragudj, nem kellett volna elmondanom – rázta meg a fejét. – Azaz nem akkor és nem ott – javította ki magát.

- Tényleg rossz időt választottál rá – erősítettem meg az iménti szavait. – De még mindig jobb, mintha sose tudtam volna meg.

- Elmondtam volna, esküszöm! – bizonygatta. – Ha be akartalak volna csapni, szerinted megtettem volna?

Hirtelen annyi mindent szerettem volna neki mondani, de nem tudtam hogyan. Hogy jobb lett volna, ha már akkor megmondja, mielőtt lefeküdtünk volna egymással, azt is mennyire gyűlölöm érte, hogy nem tudok rá haragudni. A szavak nem jöttek a számra, csak némaságba burkolózva vártam ennek az egésznek a végét.

- Szeretlek a fenébe is! Nem hiheted, hogy képes lennék bántani téged! – rántotta félre a kormányt, s leparkolt egy számomra ismeretlen helyen. – Tudom, hogy nem sok pozitív élményed volt eddig, de én… én más vagyok, más leszek. Érted, értünk!

- Hogy kérheted ezt? – hüppögtem, s letöröltem a kibuggyanó könnyeim. – Vele voltál akkor is, mielőtt együtt voltunk, igaz? – szegeztem neki a kérdést. Már nem számított, hogy borul a bili, egyszerűen csak tudnom kellett. – Mondd már!

Válasz helyett azonban csak egy bólintást kaptam. Legalább végre őszinték voltunk mindketten, ez volt az egyetlen előnye az egész helyzetnek. Ennek ellenére mégsem tudtam azt mondani, hogy megbocsátok. A motor váratlan felpörgése viszont kellőképpen meglepett.

- Hova megyünk? – kérdeztem meglepetten.

- Hazaviszlek – jött a kemény válasz.

- Haza? – ismételtem meg a kérdést. Mintha nem értettem volna már az első percben is, amit mondott. – Rendben – sóhajtottam végül beleegyezően.

Egész úton egy árva szót sem szóltunk egymáshoz. Már-már fájó volt a csend, de azért sem szólaltam meg. Figyeltem az embereket, a házakat és szinte varázsütésre megvilágosodtam. Hiszen nekem volt egy házam, de még az is hozzá kötött. Fél szemmel rásandítottam, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Most mi van? – mosolyodtam el én is.

- Semmi – szabadkozott, de a szája szélén továbbra is ott bujkált a vigyor.

- Figyelj, menjünk az én házamba – vetettem fel az ötletet. – Nincs kedvem Alexet hallgatni, hogy felelőtlen vagyok.

- Ahogy akarod – vonta meg a vállát, majd ráfordult az odavezető útra.

Persze továbbra is kerültük a beszélgetéseket, ahogy azt is, hogy egymásra nézzünk. Így sokkal nehezebb volt, de mire ismét észbe kaptam, már a házamnál is voltunk. Izgatottan pattantam ki a kocsiból, meg sem várva, hogy Jay kiszálljon. A kulcsot leakasztottam a fa gerenda rejtekéből, az ajtó pedig azonnal megadta magát.

- Nem jössz? – fordultam hátra, mivel nem hallottam a lépteit mögöttem.

- Biztos vagy benne?

Én sem válaszoltam, csak nyitva hagytam az ajtót, hogy tegyen belátása szerint. Nem akartam vele veszekedni, már csak az számított, hogy valahogyan megbeszéljük a dolgokat. Egy széles mosollyal nyugtáztam, amint meghallottam, hogy az ajtó becsukódott, ez csak egyet jelenthetett.

- Emlékszel, mikor azt mondtad, be kell, fogadjalak? – hajoltam le a lépcső korlátjáról, ő pedig követte a hangomat. – Azt mondtad, mindig a közelemben akarsz maradni.

- Minden szóra – szaladt fel a lépcsőn –, és most is úgy gondolom – ölelt szorosan magához.

Éreztem, hogy nem mer olyan szorosan tartani, mint amennyire szeretne. Meg akarta adni az esélyt rá, hogy kihátráljak az öleléséből, de bolond lettem volna. Szerettem a biztonságot adó karjaiban lenni, magamba szívni az illatát. Mindent, ami ő és én voltunk.

Az idillt a telefonom csörgése zavarta meg. Morgolódva, de Jay-el a nyomomban sétáltam le, hogy előkeressem a vinnyogó készüléket. Először gondolkodóba estem, hogy felvegyem-e, de végül úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom az állásomat. George hangja viszont higgadtságról árulkodott.

- Natalie, ugye nem zavarlak?

- Mondd, George – sietettem. – Miben tudok segíteni?

- Ugye emlékszel arra, hogy egy nagy üzletet akartam rád bízni. Holnap utazol Natalie, New Yorkba méghozzá – közölte egyszerűen, mintha ez lett volna a legtermészetesebb. Egyik nap még itt, holnap már New Yorkban. – Remélem, nem volt semmi programod – puhatolózott.

- A munka az első, nincs igazam? – erőltettem mosolyt az arcomra. – Kivel utazom egyáltalán? Menyi időre?

- Az Univision kirendelt dolgozójával, valami Ryan – közben a háttérből jól hallottam, hogy valaki megerősíti. – Nem több mint három nap, kielégítő a válasz?

- Ki, George – azzal kinyomtam a telefont.

Egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy az ég összeesküdött ellenem. Ettől kezdve nem volt kedvem múlt idézéshez, csak egyre vágytam… hazamenni a családomhoz. Jay akadékoskodás nélkül hazafuvarozott, majd egy futó búcsúzkodás elváltunk.

A bátyám természetesen mindent tudni akart, merre jártam, mit művelt velem Jay, de még ehhez sem volt kedvem. Gépiesen mondtam el a részleteket, majd ügyet sem vetve a hozzám intézett szavaira, felsétáltam a szobába. Bepakoltam minden ruhát, bár azt se figyeltem, mit teszek be, de egyszer csak megtelt a bőrönd.

- Bejöhetek kicsim? – hallottam meg anyám hangját, aki meg sem várva a válaszomat, belépett a szobába. Egy darabig csendben figyelte a fotelból, ahogy egyik másik ruhát visszaraktam, majd megszólalt. – Ugye tudod, hogy a bátyád aggódik érted?

- Már hogyne tudnám – dörrentem rá. – Jaj, ne haragudj anyu, én csak… egyszerűen nem megy – roskadtam össze előtte.

- De mégis mi történt? – faggatott óvatosan. – Persze nem kell elmondanod, ha nem akarod – nyugtatott meg.

- Nem lehetne, úgy mint régen? – néztem fel rá könnyes szemmel. – Tudod, mikor apu nem volt otthon.

Nem kellett többet beszélnem, anyu megerősítésként megszorította a kezem, és az ágyamhoz sétált. Mikor befeküdtem, betakart a takaróval és mellém feküdt. Egész éjjel csak beszélt nekem, egy olyan világról, amelyben mindig is élni akartam, ahová mindig menekültem, ha valami vagy valaki bántott. Egy olyan világról, ahol senki se bántott, mert erős voltam…

Reggel friss kávé illatára ébredtem, mikor pedig kinyitottam a szememet, egy csésze fogadott az éjjeliszekrényemen. Kapva kaptam az alkalmon, és miután megittam, a fürdőbe indultam. Rutinos mozdulatokkal szabadultam meg a ruháimtól, majd a tus alá állva vártam a felfrissülést…

A függönynél álltam, a hátam mögött a bőröndjeim, s bár arra kellett volna gondolnom, hogy ez az utazás egy új esély a helyzet átgondolására, belül mégis rettegtem. Nem csak attól, hogy Jay nem érti majd meg, attól is féltem, hogy milyen lesz újra az Ő közelében lenni.

Vontatott léptekkel sétáltam le az emeletről, ahol ott volt mindenki. Sorra búcsúztam el a családomtól, majd Samtől. Odakinn már hangos dudálás hallatszott, mely fülsüketítően szakította félbe az oly meghitt csendet. Vettem egy utolsó mély levegőt, majd kisétáltam az ajtón.

- Natalie, hova készülsz? – kapta el a kezem Jay. – Ugye nem akarsz semmi ostobaságot csinálni? És legfőképpen nem vele!

- Hagyj elmenni – kértem suttogva, s kitépve magam szorításából a kocsi felé indultam.

Ryan roppantul nyeregben érezte magát. Kivette a kezemből a bőröndöm és elsüllyesztette a kocsija csomagtartójában. Kinyitotta nekem az ajtót, majd intett egy utolsót az ajtóban állók felé és már indította is a kocsit.

Karnyújtásnyira Tőled... - 29. fejezet

2010-06-29T11:45:00.007+02:00

Sziasztok!

Tádáám, meghoztam a 29. fejezetet! Kicsit rendhagyó lett, mivel majd' 6 oldalas, és ennél általában rövidebbre írok egy-egy fejezetet. Ezúttal is sok érzelmet, eseményt próbáltam belezsúfolni az utolsó Venice Beach-en töltött napba... remélem, sikerült :) Jó olvasást, a kommenteket várom! Puszi, Angel

Zene a részhez: http://www.youtube.com/watch?v=2BXu-puOA4k

29. fejezet - Vakrepülés

Egy gyors tusolás után, szinte az egész éjszakát átbeszélgettük. Már nagyon régen csináltam ilyesmit, utoljára talán Sammel. Minden szóba került, a jövőbeni terveink, a munkánk, a családról való elképzeléseink… igazából mégis Ben szóba kerülése lepett meg a legjobban.

- Szerelmes volt beléd, hitted volna? – nézett rám érdeklődve.

- Ben? Ugye most csak hülyéskedsz? – kérdeztem döbbenten. Ha az arcom nem is, a hangom csengése elárulta a meglepettségem.

- Dehogy! – torkolt le finoman, majd magához ölelt. – Mikor számon kértem, hogy miért viselkedett veled úgy, azzal érvelt, hogy szerelmes volt beléd gyerekkorában, de te észre se vetted.

Elhűlve hallgattam a meséjét, mindeközben a mélyre temetett emlékeim sűrűjében kutattam valami megfogható képkocka után. Ez azért is volt nehéz, mert a kiskori emlékeimet nagyrészt mélyre temettem magamban. Nagyon mélyre. Minden az apámra és a veréseire emlékeztetett abból az időből.

Amit eddig még Jay-nek se mondtam el, az az volt, hogy emiatt pszichológushoz is jártam. Az iskolában fontosnak tartották ezt, mondván majd segít túltenni magam ezen az egészen. A legmeglepőbb az volt, hogy egy ilyen igazgatói beszélgetés felelevenítése közben „akadtam rá” Benre.

Már emlékeztem rá, és azt is tudtam, eddig miért nem. Akkoriban nem is hasonlított a mostani, magabiztos és híres Benre. Visszahúzódó volt és közel sem volt ilyen kisportolt testalkatú, mint mostanában. Persze nem ez volt a fő ok, hogy nem érdekelt engem, mindössze megvoltak a saját gondjaim.

- Emlékszem rá – nyomtam egy puszit az orrára. – De sose gondoltam volna, hogy szerelmes belém.

- Ő egész kis összeesküvés elméletet hozott össze – kuncogott, amivel azonnal felkeltette az érdeklődésem.

- Megosztod még ma velem is? – vontam fel a szemöldököm.

- Röviden annyi, hogy azt hitte, engem is kihasználsz, akárcsak őt – mondta ki végül, mintha ez lenne a legtermészetesebb magyarázat valaki bunkóságára. – Ugye nem haragszol rá?

- Nem – sóhajtottam fel.

Az igazat megvallva azonban mégis. Ha belegondoltam, hogy mennyiszer állt ez a butaság Jay és közém, őszintén elgondolkodtam az előbb kimondottakon. Mindesetre igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejemből, és lassan átadtam magam a hívogató álomvilágnak.

Reggel az első, amivel szembetaláltam magam, Jay volt. Félig nyitott szájjal aludt, de keze még mindig engem ölelt. Elmosolyodtam, és igyekeztem minél óvatosabban kimászni a karjaiból, ami sikerült is. Kisétáltam a konyhába, ahol Sam és Alex már az asztalnál üldögéltek.

- Jó reggelt – nyomtam el egy ásítást. – Milyen éjszakátok volt fiatalok? – ültem le az egyik székre ártatlan arccal.

- Ezt mi is kérdezhetnénk – vágott vissza rutinosan Sam, egy pillanatra sem kizökkenve a sértett fél szerepéből. – Merre jártatok éjszaka?

- Sétálgattunk, aztán hazajöttünk – vontam vállat.

- Abban fáradt ki ennyire Jackson? – kuncogott zavartan, de én sem voltam rest visszavágni.

- Miért, a bátyám talán egész éjjel a konyhaasztalt támasztotta?

És ezzel le is igáztam őket. Leesett állal bámultak hol engem, hol a másikat. Gyors és rutinos mozdulattal kaptam ki két almát az asztalon lévő fonott kosárból, majd magukra hagytam a két gerlicét, had szedegessék össze méltóságuk utolsó darabjait. A szobába lépve óvatosan visszabújtam Jay mellé, aki ezúttal már sokkal éberebb volt, mint mikor magára hagytam.

- Jó reggelt – nyújtózott egyet, majd magához húzott egy apró puszi erejéig. – Merre jártál?

- Reggelit vadásztam – kacsintottam rá, és felé nyújtottam az egyik almát, amire rögtön le is csapott.

Jóízűen majszolta az almáját, amíg én nyakig merültem a bőröndömben. Gondoltam kikérem a véleményét, így egyik ruhadarabot a másik után mutattam fel neki, mire széles mosoly terült el az arcán. Végül mivel gyakorlatilag mindenre rábólintott, inkább én választottam.

- Mit szólsz ehhez a csíkos felsőhöz és ehhez a nadrághoz? – emeltem a magasba a kiválasztott darabokat. – Megfelelő lesz? – emeltem magam elé.

- Bármiben tökéletes vagy – mosolyodott el. – Fürdőruhapróba is lesz? – kérdezte ártatlan arccal, amin muszáj volt nevetnem.

- Azt már kiválasztottam – fordítottam neki hátat, de a következő pillanatban már előttem is termett.

Szorosan ölelt magához, s ha nem élveztem volna a helyzetet, még akár kényelmetlen is lehetett volna. Nagy hévvel nyomott a fürdőszobaajtónak, majd ajkaimat vette kitartó ostrom alá. Nem kellett sokáig várakoznia, azonnal bebocsátást nyert, s nyelveink szédítő táncba kezdtek.

- Nincs kedved kicsit lehűlni? – suttogtam a fülébe csábítóan.

- Akármihez – hallgattatott el egy újabb csókkal –, ahol te is ott vagy.

Bíztam benne, hogy ez lesz a válasza, de azért volt egy B tervem is arra az esetre, ha mégsem hajlott volna a visszautasíthatatlan ajánlatomra. Kuncogva sétáltunk be a fürdőbe, ahol megszabadítottuk egymást az össze felesleges ruhadarabunktól, majd belépve a zuhany alá, ismét átadtuk magunkat a mindent elsöprő vágyakozásnak…

Felfrissülve léptünk ki a zuhany alól, de mindkettőnk érdekében úgy egyeztünk meg, hogy Jay a fürdőben, én pedig a szobában öltözöm fel. Igyekeztem minél gyorsabban felkapni a ruháimat, de nem akartam elkapkodni. Mikor Jay is végzett, együtt sétáltunk ki a szobából.

- Program mára? – fordultam először Alex, majd Sam felé, aki abban a percben sétált le az emeletről szintén rózsaszín felsőben.

- Megyünk a partra reggelizni, van kedvetek jönni? – karolt belém jókedvűen, majd az ajtó felé húzott.

Rámosolyogtam Jay-re, ezzel hátrahagyva a bátyámmal. Odakinn már valóságos kánikula volt, de a tenger mellett még ez is elviselhetőnek tűnt. Meg sem lepődtem, amikor egyenesen a bár felé tartottunk, ahol megterítve egy asztalt várt minket. Tom sietve jött hozzánk, hogy mint mindig, most is felvegye a rendelésünket.

- Mit hozhatok? – pillantott fel a fehér füzetéből. – Esetleg ajánlhatom a ma reggeli menünket, ami Tengeri álom névre hallgat?

- Jól hangzik – szólaltunk meg egyszerre.

- Rendben, akkor hozom is. Italok? A szokásos narancslé és a fiúknak sör? – tette fel rutinosan a kérdéseket.

Reggeli alatt csak zavart pillantások, vagy apró kuncogások váltották egymást, az idő többi részében élveztük a napfényt, valamint a szakács menüjét. A pillanatnyi csöndet csak egy hangosbemondó zavarta meg, amely a nemsokára kezdődő bungee jumpingra hívta fel a figyelmet.

- Mit szólnátok, ha kipróbálnánk? – kapott az alkalmon Sam, mire a bátyám arcáról egyből lefagyott a vigyor.

- Én benne vagyok – vágta rá Jackson, amivel engem is meglepett. – Mit szólsz hozzá Natalie? – nézett rám várakozóan.

- Ha komolyan gondoltad, akkor kipróbálhatjuk – nyögtem ki mikor végre észhez tértem annyira, hogy válaszoljak.

Tom sok szerencsét kívánt az ugráshoz, majd elindultunk a part felé. A hatalmas daru, amelyről már javában ugráltak az emberek a part keleti részén volt, ahol a tenger a legmélyebb volt. Egyre izgatottabb lettem, ahogy közeledtünk, de még mielőtt felmentünk volna, lepakoltuk a cuccainkat a parton.

- Én inkább maradok – torpant meg Alex. – Sosem bírtam a magasságot, félek, hogy nem menne – szabadkozott.

- Ne butáskodj, együtt ugrunk – nógatta Sam, ő pedig nagy nehezen megadta magát.

Levettük a ruháinkat, így rajtunk csak a fürdőruha maradt. Egy pasas valóságos kiselőadást tartott az ugrásról, a veszélyekről és arról, hogy mikre is kell odafigyelni. Figyelmesen hallgattuk, bár meggyőződésem, hogy Alexnek ez egyáltalán nem tett jót, mert az arca színe többször is vetekedett a fehér homokéval.

- Szóval legalább száz km/h sebességgel fogtok zuhanni – fejezte be a mondatát. – Aki még ezek után is szeretne ugrani, az kövessen.

Lesz, ami lesz alapon követtük a srácot, pár perc múlva pedig több méter magasból szemeztünk a hullámokkal. Nem is tűnt már annyira jó ötletnek a dolog, így szorosan Jay mellkasába fúrtam a tekintetem. Sam jót mosolygott rajtunk, majd minket megkerülve elsőként vállalkoztak az ugrásra.

Döbbenten figyeltem, ahogy összekötözték őket, majd mindketten feszülten néztek a mélybe. Az egyik percben még ott álltak a daru szélén, a következőben már a mélységbe zuhantak. Sam sikolyai – még ha nem is rémületről árulkodtak – teljesen megborzongattak.

- Ez isteni volt! – ugrott a nyakamba, amint ismét a magasban voltak. – Istenem, repülni akarok örökké! – ugrott ezúttal a bátyám nyakába, aki még mindig falfehér volt az imént átéltektől.

- Pár perc szabadesésért nem kell ezt bevállalnunk – emelte fel az arcom Jay. – Ha nem akarod, nem ugrunk.

- De, szeretnék – biztosítottam róla.

Nem akartam teketóriázni, és mivel a többiek is túlélték, én is nekivágtam. Ezúttal mi voltunk soron, a kötelet a lábunkra erősítették, majd még egyszer mindent átnéztek, nehogy valami gond legyen. Akárcsak a bátyáméknál, nálunk sem adták semmi jelét, hogy lelöknek, egyszer csak elveszett a talpam alól a talaj.

Ijedten kapaszkodtam Jay-be, na nem mintha ő tudott volna segíteni. Az első másodpercek után azonban teljesen átadtam magam az érzésnek. Leírhatatlan volt, ahogy nagy sebességgel csapódtunk be egészen a feltörő hullámokig, majd egy pillanattal később már vissza is rántott minket a kötél…

- Megérte a kockázatot? – simogatta meg az arcomat Jay pár perccel később, ezúttal a parton, a homokban ülve.

- Naná! – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Ha Alex nem rendezett volna patáliát, kipróbáltam volna még párszor.

- Figyelj, beszéltünk arról, hogy mennyire fontos neked az őszinteség – terelte el a témát, közben egy percre sem abbahagyva a hátam simogatását.

Elképzelni se tudtam, mire is akart kilyukadni. Tény, hogy felmerült ez a téma is, amikor hajnalban beszélgettünk, de én lezártnak tekintettem. Nem gondoltam, hogy bármilyen titkolnivalója van előttem, ahogy nekem sem volt előtte. Hiszen pontosan tudta, milyen időszakon mentem keresztül.

- Emlékszem még – pillantottam fel zavart arcára. – De mire akarsz kilyukadni ezzel az egésszel?

- Emlékszel még arra a nőre, akihez átültem tegnap? – aprót bólintottam, így szó nélkül folytatta. – Amikor magamra hagytál akkor éjjel, Ben és a srácok eljöttek, hogy elvigyenek bulizni, ott ismertem meg.

- Rajongó? – mosolyogtam, mert még akkor sem fogtam fel, mit akart ezzel.

- Olyasmi – biccentett. – De kicsit elfajult akkor este a rajongás… Nézd, tudnod kell, hogy semmi sem történt köztünk, csak csókolóztunk.

A szavai villámcsapásként értek. Nem akartam felfogni, hogy miről beszélt, nem akartam elhinni, hogy ezt tette velem. Némán figyeltem az arcát, de a hangját már nem hallottam. A fülemben egyre csak a miértek kavarogtak, viszont mikor úgy ahogy észhez tértem, azonnal felpattantam mellőle.

- Natalie, várj – nyúlt a kezem után, de ellöktem.

- Nem akarom hallani! – rivalltam rá.

Felkapkodtam a ruháimat, a táskámat, és Sam felé kezdtem rohanni. Értetlenül figyelte, ahogy a ház felé húzom, de a bátyámnak is feltűnt, hogy valami nem stimmelt. Ugyan nem jött utánunk, inkább Jackson felé indult, hogy kiderítse mi történhetett.

- Mondd már el, mi baj? – faggatott Sam. – Ez így nagyon nem jó!

- Segíts összepakolni! Haza akarok menni! – üvöltöttem hisztérikusan, így szó nélkül tette, amire kértem.

Mire meghallottam az ajtó csapódását, már az összes cuccomat összepakoltam. Reméltem, hogy nem Jay az, mert az igencsak megnehezítette volna a dolgomat. Az ajtó kinyílt, de csak a bátyám állt ott tanácstalanul és dühös arccal. Megcsóváltam a fejem, majd a kijárat felé indultam.

A teraszon ott állt Jay is, de nem akartam látni, így a kocsi felé indultam. Ahogy a parkolóba fordultam, fél szemmel még láttam, hogy Sam odaadja a kulcsokat neki, aztán utánam jött. Alex hangját is hallottam, de már nem értettem, hogy mit mondott neki, már nem számított.

Muszáj volt átgondolnom az egész helyzetet… Túl sok dolog történt egyszerre, amit nem értettem. Nemrég még boldog voltam, most pedig megtörten figyeltem a kocsi szélvédőjén át, ahogy a bátyám őrült tempóval hagyta maga mögött Venice Beach-et, vele együtt Jacksont is.

- Minden a legnagyobb rendben lesz Natalie – próbált nyugtatni Alex, bár a hangja nem árulkodott higgadtságról.

Már nem hallottam a szavait, üresek és jelentéktelenek voltak. Erőtlenül borultam Sam karjaiba, és sírtam. Ez volt az egyetlen, ami ösztönösen jött, a sírás. A könnyeim lassan jótékony fátylat borítottak a szememre, mintha ezzel is attól védtek volna, de hiába. Az elmém minduntalan vetítette a képeket, amelyek nem hogy megnyugtattak volna, még inkább összetörtek.

Natalie ruhái:

Sam ruhái:

A felső: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/161/43/16156.jpg

Karnyújtásnyira Tőled... - 28. fejezet

2010-06-22T11:15:00.003+02:00

Sziasztok!

Íme a 28. fejezet is megérkezett :) Ahogy rami is fogalmazott, lehet, hogy ezt a fejit vártátok a leginkább?! Akkor szeretném jelét látni ^^ Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást a fejezethez! A komikat természetesen várom :) Puszi, Angel

28. fejezet - Mámor

Már alkonyodott, amikor kiültem a part legeldugottabb részére. Szerettem volna kicsit egyedül maradni a gondolataimmal. A fejemben szüntelenül Alex és Sam kérdései kavarogtak. Hinni akartam Jacksonnak, bízni benne. Így hát leterítettem a kockás pokrócot a hófehér homokba, és rajzolni kezdtem.

Először csak találomra nézelődtem a kihalt strandon, kerestem az első figyelmemet felkeltő pillanatot, de az egyre csak nem jött. Végül a kezdetleges vonalak kezdtek értelmet nyerni általam. A kerekded vonalakból lassan virágszirmok lettek, pár perc múlva pedig már tudtam, hogy a kedvenc virágomat fogom lerajzolni.

Számomra egy másik világot jelentett a rajzolás. Olyankor senki és semmi nem számított, egyszerűen csak hagytam, hogy a képzeletem szárnyra kapjon és általam eddig nem ismert tájakat, érzéseket, pillanatokat örökíthessek meg. Hosszú percek telhettek el így, amikor észrevettem, hogy Jay mellém ült.

Egészen elterelte a figyelmemet a pillanatnyi elfoglaltságom, ő pedig elragadottan figyelte a legújabb művemet. Lehelete azonnal kellemes borzongást keltett bennem, a testem akaratlanul is reagált minden egyes rezdülésére. Váratlanul maga felé fordította az arcomat, ezzel kizökkentve.

- Hiányoztál – suttogta a fülembe, miközben a fülem mögé simította a hajamat. – Mit csináltál, ameddig távol voltam?

- Gondoltam, amíg elmész, én rajzolgatok egy kicsit – válaszoltam meg a kérdését, majd félre tettem a rajzom, és az ölébe fészkeltem magam.

- Mit szeretnél csinálni? – faggatózott tovább, mire ezer meg ezer hirtelen és őrült ötlet jutott eszembe, végül mégis belekezdtem a felsorolásukba.

- Mezítláb a parton sétálni, napfelkeltét nézni, nagyokat nevetni, rajzolgatni, veled lenni. Te mit szeretnél?

- Szeretkezni veled – válaszolt a kérdésemre, amivel egy pillanatra nagyon meglepett.

Lehunyt szemmel igyekeztem végiggondolni, hogy biztos jól hallottam-e, vajon tényleg velem akarta tölteni az estét, vagy szimplán csak a józan eszem játszik velem őrült – s nem utolsó sorban gonosz – játékot. A következő pillanatban már éreztem kutató ajkait, ahogy a nyakamnál időztek.

Minden annyira tökéletes volt… a tengerpart, az óceán felől jövő lágy, meleg szél, mely a bőrömet simogatta. A nap már nyugodni készült, csupán a horizont mögött eltűnő vöröslő fénye ragyogta be a felénk csapódó hullámokat. A tenger sós illata, a plumeria virágok aromájával együtt befurakodott az orromba, valósággal elbódított.

Nem mintha Jay nem foglalta volna le így is minden figyelmemet, ugyanis ajkai szüntelenül becézgették az enyémeket. Szinte tapinthatóvá vált a boldogság, a vágy, amely mindkettőnket elementáris erővel járt át. Óvatosan gördült rám, közben cikázó zöld szemeit egy percre sem levéve rólam.

Percekig csak egymást figyeltük, még a félhomályban is jól láttam azokat a vonásokat, amelyeket ezer közül is felismernék, a nevetőráncokat a szája körül. Nem bírtam tovább, lágyan simogattam meg az arcát, mire csak apró csókok sokaságát kaptam válaszul. A mosoly az arcán elárulta, hogy ő is ugyanúgy élvezi a kóstolgatást, de ugyanebben a percben ismét lecsapott ajkaimra.

Ajkai ezúttal perzselő forróságot sugároztak, nyelvünk óvatosan tapogatózva fedezte fel a sokadik csók mámorító gyönyöreit. Hosszú percek teltek el így, egymás óvatos, csöppet sem kapkodó kényeztetésével, de az idő számunkra ismeretlen fogalommá vált, nem számított senki és semmi, csak mi ketten.

Magamhoz öleltem őt újra és újra, miközben megszabadítottam a fehér ingjétől, amely hamarosan a homokban landolt mellettünk. Éreztem teste forróságát, amely engem is lángba borított, felemésztett. Úgy szorítottam, mint a fuldokló a mentőövet, olyan hévvel akartam őt, hogy szinte már szétfeszített a vágy.

Kapkodva szabadítottuk meg egymást az utolsó ruhadaraboktól, némelyik egy hangos reccsenéssel adta meg magát, akkor azonban még ez sem érdekelt. Reszkető kézzel, kétségbeesetten kapaszkodtunk egymásba, s mikor meztelen testünk egymáshoz simult, az élvezet már a tetőfokára hágott.

Kéjes sóhajok százai hagyták el az ajkamat, Jay tekintete végigsiklott az immár meztelen testemen. Ezzel egy időben indultak ajkai felfedezőútra, melleimnél kissé elidőzve. Mindeközben én sem voltam rest bebarangolni a háta minden egyes négyzetcentiméterét.

- Olyan gyönyörű vagy – suttogta, mikor visszatért ajkaimhoz, ezúttal pedig rajtam volt a sor, hogy mohón követeljem, ami megilletett.

Megadóan tártam szét combjaimat, ezzel teljesen felkínálva neki magamat. Minden porcikám apró puszikkal borította be, de ekkor már egészen másra vágytam. Nyomatékot adva a kimondatlan kérésnek emeltem meg a csípőmet, és a hatásra nem is kellett sokáig várnom.

- Kérlek – nyögtem elhaló hangon.

Vágytól elhomályosult szemekkel néztem rá, ő pedig egyetlen lökéssel hatolt belém. Elmondhatatlan érzések milliói kerítették hatalmába a testem, amikor végre magamban éreztem őt. A gyönyör hatására, ami teljesen átjárt, a hátába markoltam, szinte szűköltem a gyönyörtől, amikor mozogni kezdett bennem.

A szavak feleslegesek lettek volna, úgysem tudtam kifejezni semmivel sem – csupán egyre hangosabb sikolyaimmal – a bennem kavargó érzéseket. Akkor és ott azt éreztem, hogy repülök… nem is repülök, hanem elmerülök a gyönyör hullámaiban, amelyek lassan, de biztosan maguk alá temettek.

Kezeink ott simogatták egymást, ahol éppen érték, érintéseink nyomán láthatatlan szikrák pattantak. A mozgásunk lassan harmonikussá vált, testünk szinkronban rezdült, egyre hangosabban ziháltunk, ahogy egymást hajszoltuk a gyönyör kapuja felé.

Minden mozdulatom az élvezetet hajhászta. A testünk egyszerre feszült meg, de meglepetésemre Jay lassított a tempón. Mintha még tovább akarta volna fokozni a már amúgy is tetőfokára hágott pillanatot. Visszafogta a tempót, majd kissé eltávolodott tőlem, hogy végignézhesse, ahogy felemészt a pillanat.

Lassabbak, de ugyanakkor határozottabbak lettek a mozdulatai, még egy lökés, majd még egy, és még egy, de én már nem bírtam tovább. Egyszerre robbantunk fel, minek hatására egy utolsó hangos sikoly hagyta el az ajkaim, eközben a kéj hullámokban borította be a testünket.

A légzésem csak lassan csillapodott, még Jay ölelő karjaiban is rendezetlenül vert a szívem. Kezei egy pillanatra sem pihentek meg, még ezek után is a testemet barangolták be. Az utolsó pillanatokat kiélvezve lágyan csókolt, és én már akkor tudtam, hogy ebből az érzésből sosem elég…

- Szeretlek – törte meg a csendet. – Sosem mondtam még ki eddig, mert talán magamnak is féltem bevallani. – Féltem, hogy ez által sebezhető leszek, ahogyan te is azzá válsz… kiszolgáltatottá.

- Akkor tennél azzá, ha becsapnál és hazudnál – suttogtam, hátha nem hallja meg a butaságaimat. – Én is szeretlek – emeltem rá végül a tekintetem.

Szorosan hozzábújtam, hogy elfeledtessem vele a kétségeit. Olyan embernek ismertem meg, aki képtelen lenne becsapni vagy akár csak hazudni is. Nem csalódhattam benne is, egyszerűen nem volt szabad. Így még a gondolatát is messzire űztem annak, hogy tévedtem vele kapcsolatban.

- Talán ideje visszatérni a civilizációba – ült fel mellettem egy kis idővel később. – Nem kockáztatom, hogy a bátyád kifiléz engem – tette még hozzá a nadrágjával való viaskodás közben.

- Majd én megvédelek – kuncogtam, bár tudtam jól, hogy esélyem sem lenne.

- Oh, mostantól nincs szüksége a szolgálataimra? – fordult felém csüggedten Jay, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.

- Bolond vagy – léptem mellé –, mostantól örökké szükségem lesz rád.

Kéz a kézben sétáltunk vissza a házig. Odabenn szokatlan csend uralkodott, így először visszasétáltunk a bárhoz. Mivel ott sem találtuk a bátyámékat, úgy döntöttünk, mégis visszamegyünk. Szerettem volna lefürdeni, aztán bebújni az ágyba Jay mellé.

- Kulcs? – fordult hátra Jay.

Szó nélkül a kezébe adtam, de meglepetésünkre nem volt rá szükség. Az ajtó megadta magát, be sem volt zárva. Zavartan egymásra néztünk, de a kíváncsiságunk már sokkal erősebb volt, mint hogy visszaforduljunk. Nagy meglepetésemre Sam és a bátyám a konyhában üldögéltek.

Azaz Sam ült a konyhaasztalon, miközben a bátyám félreérthetetlenül és mondhatni szemérmetlenül csókolgatta őt. A nagy meglepetéstől hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de Jackson helyettem is észnél volt. Feltűnésmentesen becsukta az ajtót, majd a saját szobánk felé húzott.

- Nekik is kijár ennyi – szólalt meg, miután becsukta az ajtót.

- Egy percig sem állítottam az ellenkezőjét – nyomtam egy puszit pipiskedve az arcára. – De nekem ez olyan fura – ültem le az ágyra, helyet csinálva Jacksonnak is.

- Összeillenek, nem? – nézett rám értetlenkedve.

- De, nagyon szeretem mindkettőjüket – mosolyogtam rá.

Végiggondolva a szavait, teljesen igaza volt. Ahogy Sam, úgy a bátyám is megérdemelte, hogy boldog legyen végre. Egyszerűen csak annyira fura volt ez a már-már mesébe illő tökéletesség, hogy akaratomtól függetlenül is gyanakvó lettem, mégis Jay egyetlen apró csókja újra feledtette velem a kétségeket.

Natalie rajza:

Karnyújtásnyira Tőled... - 27. fejezet

2010-06-15T09:53:00.002+02:00

Sziasztok!

Nos, íme a 27. fejezet is megérkezett! Ebben a fejiben ismét próbáltam Jay fejével gondolkodni, mérlegelni és végül dönteni :) A benneteket legjobban érdeklő kérdésre is fény derül: Vajon történt-e valami Nicol és Jay között... Jó olvasást, a kommenteket most is várom! Puszi, Angel

27. fejezet - Az igazság pillanata/Jay szemszög

Döbbenten figyeltem az ismerős alak sziluettjét, ahogy az egyik távolabbi asztalhoz sétált. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy ezer közül is megismertem volna azt a csípőmozgást, noha nem éppen szép emlékeket felidézve ezzel magamban. Észre sem vettem, hogy mennyire lekötött Nicol látványa, csak arra eszméltem, hogy Natalie a nevemet mondja.

- Jay, mi az? – rázta meg a kezemet.

- Csak egy ismerős – nyögtem ki nagy nehezen, mikor rádöbbentem, hogy nem egy látomás az, így kiűzni sem tudom a tudatomból.

Igyekeztem a lehető legmeggyőzőbb lenni, közben nagyon jól tudtam, hogy semmi esélyem nem volt. Ha eddig nem jött rá, hogy mit műveltem, akkor most fogok lebukni – gondoltam magamban. Ha ugyan lehetséges volt, még annál is jobban bántam, hogy nem vallottam színt azonnal Natalie-nak.

Venice Beach azonnal a rémálmaim helyszínévé vált. Hirtelen pokol lett a mennyországból, és ahelyett, hogy önfeledten tudtam volna élvezni a barátaimmal és a szerelmemmel töltött időt, kétségek sokasága kúszott a tudatomba. A legjobb és nem utolsó sorban a legkönnyebb megoldást kerestem, de egyelőre nem találtam meg.

A talpam alatt égett a talaj, a levegő forrósodott körülöttem. Az egész helyzet olyan nevetségesen ironikus volt. Itt volt ez a hely, ahol először ismerkedtünk meg, ahol nagyobb biztonságban soha nem éreztem még magam és Natalie-t, erre most megjelent Nicol, aki mindent felforgatott.

A meglepettségem csak tovább fokozódott, amikor megláttam, hogy Nicol is észrevett engem, és egy széles mosollyal az arcán integetett az asztalunk felé. Ott és akkor legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Már nem volt visszaút, nem volt értelme tagadni, így elhatároztam, hogy azonnal cselekedem.

- Egy pillanat, csak odamegyek egy percre – álltam fel az asztaltól. – Egy régi ismerős, nem akarom, hogy megsértődjön – húztam el a szám, a többiek pedig zavartan bólogattak, mintha értették volna, hogy mire gondolok.

Lassan – mintha a vesztőhely felé igyekeztem volna – haladtam a kiszemelt asztal felé, ahol Nicol már várt rám. Csak reménykedtem benne, hogy nem akar itt rögtön mindent megbeszélni, bár talán az is jobb lett volna. Erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd megtorpanva az asztal előtt vártam, hogy egyikünk megtörje a csendet.

- Szia Jackson – kapta fel a széken heverő táskáját. – Ülj csak le – mutatott az immár felszabadult helyre.

- Nem csevegni jöttem Nicol, mit keresel itt? – tértem rögtön a lényegre, ugyanis nem szándékoztam ott üldögélni huzamosabb ideig. – Ugye nem miattam jöttél?

- Férfiak… – sóhajtott fel sokat tudóan. – Nem csak belőletek áll a világ, ezt mikor fogjátok megérteni?

Semmi kedvem nem volt végighallgatni egy megkeseredett nő monológját, aki csak arról képes beszélni, hogy mi férfiak mennyire gerinctelen és mocskos alakok vagyunk. Egyszerűen csak tudni akartam, hogy mit keres éppen ott, ahol én is. Persze ehhez türelmesen ki kellett várnom a megfelelő időt.

- Jól van, tételezzük fel, hogy nem miattam. De akkor mégis miért jöttél ide?

Vártam valami újabb okosságot, de helyette csak megvető pillantásokat kaptam. Nem értettem, hirtelen mi üthetett belé, de ugyanabban a pillanatban megvilágosodtam. Ő tudta egyedül, hogy mi történt azon az estén köztünk, nekem pedig azáltal, hogy ő is itt van, lehetőségem nyílt megtudni mindent, amire kíváncsi voltam.

- Lazítani jöttem, mi másért? – vonta fel a szemöldökét, közben egy percre sem levéve a szemét az asztaltársaságunkról. – Ők a barátaid? – biccentett feléjük.

- Igen, a barátaim és a barátnőm – mondtam ki meggondolatlanul, de mire észbe kaptam, már nem lett volna értelme visszavonni.

- Hmm, Natalie, igaz?

A vér megfagyott az ereimben. Fogalmam sem volt róla, honnan tudhatja Natalie nevét. Kétségbeesetten kutattam csak egyetlen emlékfoszlány után, amiből rájöhettem volna, hogy akár egyszer is említettem Natalie nevét, de a próbálkozásaim sikertelenek voltak.

- Figyelj – nyúlt a kezem után –, mi lenne, hogyha egy alkalmasabb helyen találkoznánk? Úgy sejtem, vannak kérdéseid.

- Nem tudom – haboztam annak ellenére, hogy igaza volt. – A barátaim már így is rossz szemmel nézik ezt az egész…

- Beszélgetést – fejezte be helyettem. – Csak beszélgetünk Jackson, nem úgy mint legutóbb. De nem ez a lényeg – terelte el a szót. – Este legyél itt, én várni foglak.

Ennyi volt, felállt és elsétált. Meg sem várta, hogy bármit mondjak, hiszen ő is tisztában volt vele, hogy válaszokra volt szükségem. Gyűlöltem, hogy a markában tarthat, ezáltal pedig teljesen elrontotta a hangulatomat. Pár percig még ültem a székben, aztán visszasétáltam az asztalunkhoz.

- Ne haragudjatok – szabadkoztam, de Alex leintett.

– Gondolom, nagyon jó ismerősöd, nem?

Erre a kérdésre nem volt megfelelő válasz. Nemrég még pont neki magyaráztam, hogy fő az őszinteség, de nem jöttek a nyelvemre a szavak. Így inkább csendesen bólintottam és imádkoztam, hogy Sam elővegyen egy régi témát, amivel mindenki figyelmét eltereli.

Most sem kellett csalódnom, egész ebéd alatt be nem állt a szája. A többiek lelkes hallgatóként lesték minden szavát, miközben én a saját harcomat vívtam. A kérdés nem is volt olyan könnyű: Színt vallani vagy nem? A legfőbb aggályom mégis az volt, hogy milyen válaszokat kapok majd.

- Van kedved lesétálni a partra? – bújt hozzám Natalie. – Tudod, nagyon félek egyedül, és a szeretném igénybe venni a Rathbone biztonsági szolgálatot.

- Bármikor állunk a rendelkezésére – pusziltam meg az arcát, mire fejét a vállamra hajtotta.

- Mi a parton leszünk, ha hiányoznánk – mosolygott ránk Sam. – Rávettem a bátyád, hogy jöjjön le velem napozni.

- Mivel csábítottad el? – kacagott Natalie. – Utál napozni.

- Megengedtem, hogy bekenje a hátamat – öltötte ránk a nyelvét.

Rendeztük a számlát, majd a megbeszéltek szerint mi a part felé indultunk, Sam és Alex pedig fürdőruháért a házba. Natalie eleinte elég szótlan volt, amit két dolognak tudtam be. Vagy neheztelt rám, amiért átültem Nicol asztalához – ami mellesleg nem lenne meglepő –, vagy egyszerűen csak elmerengett valamin.

- Nagyon elgondolkodtál – karoltam át. – Valami baj van?

- Semmi, csak szeretek itt lenni – hunyorgott rám. – Este kimehetnénk egy koncertre vagy ilyesmi. Mit szólsz?

- Megbeszéljük még – ködösítettem, majd ismét jótékony csendbe burkolózva sétáltunk a forró homokban.

Egész délután csak lófráltunk. Találomra indultunk el, miközben a mutatványosokat figyeltük a placcon. Natalie megbabonázva figyelte, ahogy egy pasi kardot nyelt, vagy éppen tüzet nyelt. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha tudná, mit tettem nem is olyan régen… valószínűleg mentem levágná a fejem a karddal.

A nap gyorsan eltelt, talán kicsit túl gyorsan. Jól éreztük magunkat, a napot egy hatalmas rózsaszín vattacukorral fejeztük be. Natalie olyan felszabadult volt, mint eddig még sosem, eközben én meghazudtolva önmagamat, egyáltalán nem tudtam lazítani.

Lassan hazafelé sétáltunk, azaz a part felé vettük az irányt. Sam és Alex már egy hatalmas napernyő alatt üldögéltek és nagyban beszélgettek. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy az első találkozásunk hogyan is alakult. Akkor is megállás nélkül beszélgettünk, bár nem ment minden olyan gördülékenyen.

- Sziasztok! – köszönt ránk Sam mosolyogva. – Merre jártatok báránykáim?

- Mutatványosokat néztünk meg ilyesmi – kuncogott Natalie eltüntetve az utolsó falat vattacukrot. – Ti mi jót csináltatok? – ült le Sam mellé magával húzva engem is.

- Napoztunk és megállás nélkül beszélgettünk…

A szavak lassan értelmüket vesztették, a gondolataim újra a körül forogtak, hogyan tovább ezek után. Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideje ültünk már ott, olyan volt, mintha nem is ebben a világban lettem volna, csak egy csendes megfigyelő voltam, egy idegen a barátok között.

- Ne haragudjatok – álltam fel, hogy lesöpörjem a homokot –, kicsit lelépek, de egy fél óra múlva visszajövök.

- Rendben – mosolyodott el Natalie.

Utáltam magam érte, amit vele teszek. Közben azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy mindezt azért teszem, hogy mindkettőnknek a legjobb legyen. Már messziről kiszúrtam Nicol alakját, ahogy a bárpultnál fesztelenül figyelte a felhozatalt. Talán akkor is egy áldozatra várt, akit tönkretehet.

- Nicol – léptem mögé, mire összerezzent.

- Áh, Jackson – fordult felém nevetve –, azt hittem, már nem is jössz.

- Térjünk a lényegre – siettettem.

- Gyere – szállt le a bárpultnál lévő székről, majd ráérősen indult el az egyik eldugott asztal felé.

Napok óta más sem járt a fejemben, csak hogy milyen kérdéseket tehetnék fel neki, ha újra a közelemben lenne. Most viszont gyakorlatilag a száz kérdés közül mindössze egyetlen egyre akartam választ kapni, méghozzá arra, hogy mi történt köztünk azon az estén. Csak a fürkésző tekintete juttatta eszembe, hogy meg kéne törnöm a csöndet.

- Mondd már, kérlek – váltottam könyörgő hangnembe, tőlem szokatlan módon.

- Te tényleg semmire sem emlékszel – mosolyodott el.

Idegességemben dobolni kezdtem az üvegasztal lapján, majd döbbenten hallgattam a meséjét a közös éjszakánkról. Sajnálatomra egyre csak az ismert képek villantak be, így nem hogy előrébb nem jártam, úgy éreztem, hogy csak egy helyben toporgunk. A homályos részletekre még mindig nem derült fény, a türelmem viszont egyre inkább fogytán volt.

- Nicol, az istenért! – szóltam rá, mire végre a lényegre tért.

- Jackson… – kezdett bele életem talán legfontosabb mondatába. – Az égvilágon semmi sem történt közöttünk akkor éjjel – de mivel úgy nézhettem rá, mint aki nem teljesen komplett, újra megismételte. – Hallod, semmi se történt.

- Ugye most szívózol velem, hogy aztán behúzz a csávába? – értetlenkedtem, mert egyszerűen nem akartam elhinni, amit mondott.

- Nem feküdtünk le, értsd már meg! – mondta újra, ezúttal erélyesebben. – Amikor ott feküdtél az ágyban és megcsókoltál, az ő nevét mondtad – sóhajtott. – Értesz engem? Natalie-nak hívtál, ezért otthagytalak.

- Erre megesküszöl Nicol?

- Meg. Bármennyire is furán hangozhat, van annyi önbecsülésem, hogy nem fekszem le olyannal, aki más nőre vágyik.

Egyszerre minden világos lett. Már tudtam, hogy miért nem emlékeztem az éjszakára… hiszen voltaképpen nem is volt mire. Köszönés nélkül pattantam fel és a part felé indultam, hogy megkeressem Natalie-t. Semmi nem állt az utunkban, újra éreztem, hogy van esélyünk.

Nem kellett sokáig keresgetnem, ugyan már egyedül volt. A part egyik eldugott felében ült egy leterített pokrócon és rajzolgatott. Csendben leültem mellé, majd a papír fölé hajolva figyeltem, ahogy rajzolt. Egy plumeria csokron dolgozott elmélyülten, amikor magam felé fordítottam az arcát.

- Hiányoztál – suttogtam a fülébe. – Mit csináltál, ameddig távol voltam? – bár a válasz az orrom előtt volt, mégis tőle akartam hallani.

- Gondoltam, amíg elmész, én rajzolgatok egy kicsit – tette félre a kész művét, majd az ölembe hajtotta a fejét.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezősködtem tovább, miközben ő kényelmesen befészkelte magát az ölembe.

- Mezítláb a parton sétálni, napfelkeltét nézni, nagyokat nevetni, rajzolgatni, veled lenni - fejezte be a sort. - Te mit szeretnél?

- Szeretkezni veled - mondtam ki, amire a legjobban vágytam, majd megcsókoltam.

Karnyújtásnyira Tőled... - 26. fejezet

2010-06-08T14:59:00.002+02:00

Sziasztok!

Íme a 26. fejezet is megérkezett :) Ismét Venice Beach, a tenger, jó pasik és egy kis bonyodalom... Nem is tartalak fel benneteket, jó olvasást! A kommenteket pedig most is várom! Puszi, Angel

26. fejezet - Sodródni az árral

Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém, egyszerűen kézen ragadtam Jayt és a tenger felé kezdtem húzni. Még hallottam a bátyám aggodalmaskodó hangját – mintha ugyan nem tudnék magamra eléggé vigyázni – aztán átvette a helyét a tenger halk, minden más zajt maga mögé utasító morajlása.

- Mire készülsz? – suttogta Jay, de a következő pillanatban már nem volt szüksége a magyarázkodásomra.

- Csak gyere – nógattam tovább, ahogy a kicsapódó hullámok óvatosan nyaldosták a lábunkat.

Mindketten sietősen szabadultunk meg a cipőinktől, majd újonnan jött hévvel indultunk egyre beljebb a hívogató mélység felé. A víz kellemesen hűs volt, a nap közben hétágra sütött. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sokkal jobban élveztem az ittlétet, mint mikor először voltam itt.

Mikor már elég mélyen voltunk ahhoz, hogy senki se lásson minket, csak akkor döbbentem rá, hogy gyakorlatilag mindketten ruhástól vetettük bele magunkat a vízbe. Erre a gondolatra elmosolyodtam, ezzel egy időben Jay arcán is megjelent egy huncut vigyor.

- És most? – nézett rám kérdőn. – Hogyan tovább?

- Nem tudom – lódítottam, pedig nagyon is tudatában voltam, hogy mit akarok.

Már a kocsiban is égtem a vágytól, hogy egy pillanatra is megcsókolhassam, de mégsem tettem. Minden idegszálammal vágytam rá, ezt pedig valószínűleg ő is észrevette, mert habozva figyelte mire készülök. Olyan voltam, akár egy mazochista, aki élvezi, ha huzamosabb ideig szenvedhet.

Más szemszögből nézve talán inkább egy ínyenc borkedvelő, aki az utolsó pillanatot is elodázza, csak hogy amikor a szenvedély a tetőfokára hág, ő biztosan maximálisan ki tudja majd élvezni minden rejtett gyönyörét a legfinomabb, legkülönlegesebb nedűnek is.

Kizárva az elmémet foglalkoztató kérdéseket, ismét csak azt tettem, amit a szívem diktált. Odaúsztam hát mellé, majd lábaimmal átkulcsolva derekát hajoltam az ajkaihoz. Viszont egyrészt az izgalomtól, másrészt a fulladástól való félelem miatt a kezeim valósággal remegtek.

- Fázol? – lehelte olyan érzéki vágyhullámat gerjesztve ezzel, hogy kedvem lett volna ott helyben nekiesni.

- Nem, de ha az a feltétele, hogy ilyen közel lehetek hozzád, akkor igen – mosolyodtam el.

- Annak semmi köze hozzá – fonta még szorosabbra egyik bilincsként körém záruló karját, mivel a másikkal igyekezett mindkettőnket a felszínen tartani.

Olyan lassan – már-már félve – kóstolgatta az ajkaimat, hogy az első gondolatom az volt, ezzel a végeláthatatlannak tűnő, s nem utolsó sorban utolsó józan eszemet elvevő játékával akar az őrület határára kergetni, mígnem ajkai végre lecsaptak az enyémekre.

Most ellenben a máskor oly édes csókkal, a tenger általi sós ízt éreztem a számban. Nyelve mindenféle akadály nélkül siklott a számba, ahol azonnal az enyémmel kezdett szenvedélyes táncot járni. Kifulladásig csókoltuk egymást, míg a józan ész felül nem kerekedett.

- Gyere, a testvéred és Sam már biztos aggódnak – lökte el magát tőlem, és a part felé kezdett úszni.

Még észhez térni sem volt időm, hiszen percekkel ezelőtt még szorosan a karjaiban tartott, csókjaival kényeztetett, most pedig egy szempillantás alatt elérhetetlenné vált. Végül erőt véve a meglepettségem első hullámain úsztam utána, de mire beértem őt, jócskán kifogyott belőlem a szufla.

- Mi lett volna, ha megfulladok? – faggattam, mikor beértem végre.

- Megmentettelek volna – közölte nemes egyszerűséggel. – Előző életemben vízi mentő voltam.

- Oh, egy igazi szexi vízi mentő – kuncogtam.

A parton már valóban várt ránk Alex és Sam, akik egy cseppet sem voltak lelkesek az iménti akciómtól, legalábbis nem annyira, mint én. Sam ábrázatáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy a ruhát sajnálta, Alex meg… Alex csak a fejét csóválta, közben azért nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el.

- Bolondok vagytok – szólalt meg végül Sam, majd karon ragadott, és a ház felé vonszolt.

- Kipakoltatok? – karoltam belé, majd fél szemmel visszanéztem a minket követő srácokra.

- Aha, a bátyád felvállalta ezt a roppant nemes feladatot.

A ház semmit sem változott, ahogy a verandára léptünk, szép emlékek milliói öntötték el az agyamat. A második randi Jacksonnal, az első csók… minden olyan tökéletes volt, így bíztam benne, hogy a most eltöltött idő is hasonlóan szép lesz. Sam azonnal lefoglalta az emeletet, így nekünk a földszinti szoba maradt.

- Jó lesz itt? – torpantam meg a szobaajtóban. – Úgy értem, megfelel neked? Mert rá tudom vennem Samet, hogy cseréljünk.

- Tökéletes lesz – ölelt át. – Nekem bárhol tökéletes, ahol te is velem vagy – puszilta meg a hajamat.

Magamnak sem mertem bevallani, hogy mennyire jól esnek a szavai, de lassan kezdtem elhinni, hogy lehet valami kettőnk között. Kipakoltunk a bőröndökből, majd átöltöztünk egy némileg szárazabb ruhába, utána pedig bevettük a konyhát. Azaz csak bevettük volna, de mivel semmi ehetőt nem találtunk, így feladtuk.

- Nincs semmi kaja – kiabáltam fel az emeletre, mire csak halk susmust és kacarászást kaptam válaszul. – Halljátok, éhen fogunk pusztulni! – folytattam túlzásokba esve.

- Rendeljünk valamit, vagy menjünk ki a partra – vetette fel az ötletet.

- Benne vagyok – vágtam rá azonnal. – Tom biztos ma is dolgozik – örvendeztem.

Még emlékeztem, hogy voltaképpen nagyon sokat köszönhetek neki. Ő vett rá, hogy este nézzek ki a koncertekre, ahogy arra is ő bíztatott, hogy adjak még esélyt az egész románcunknak Jacksonnal. A fiúk is beleegyezően bólogattak, így ismét a part felé vettük az irányt, ahol nem sokkal később már fel is tűnt az ismerős bár.

- Tom! – kiabáltam már messziről, az említett pedig azonnal felkapta a tekintetét a neve említésének hallatán.

- Natalie? Jackson? – fordult felénk kétkedve. – Tényleg visszajöttetek?

- Nagyon úgy fest – nevettem el magam, mire Tom felkapott és megölelt.

Az üdvözlés után bemutattam Tomnak a bátyámat, hiszen Samet már ismerte. A legjobb asztalt kaptuk, amit az összes vendég irigykedve nézett. A strand most is tele volt, mindenhonnan özönlöttek a fiatalok, hogy kikapcsolódjanak a hófehér homokos tengerparton.

- Ez a Tom gyerek nagyon figyelmes, ezt mivel vívtad ki? – kérdezősködött a bátyám kitartóan.

- Egy kis bűbájjal – legyintettem, majd újra elmélyedtem az étlapban.

Miután mind kikértük a kiválasztott ételeket, már csak az italokat vártuk. Sam lelkesen mesélte, hogy mi mindent fog felújítani a házán, amihez hozzátette, hogy nem árthat egy-két erős férfikéz sem. Jót mosolyogtam a próbálkozásán, tudtam, hogy Alex kezét-lábát kitöri, csak hogy segíthessen neki.

- Az italaitok – jelent meg Tom mellettem. – Az ebédet is hamarosan hozom, de meséljetek, mi újság?

- Láthatod, újra rászántuk magunkat, hogy meglátogatunk téged – néztem fel rá.

- Jól tettétek – helyeselt, majd Jay felé kacsintott. – Azt hittem, hogy szörfözni jöttetek, vagy ilyesmi.

- Persze, egyenesen meghalni – kontrázott rá Jay. – Azért nem tagadom, egy-két figurát szívesen megtanulnék.

- Jól van, én benne vagyok pár leckében – indult el egy másik asztal felé. – Bocsi, de fel kell vennem a hölgy rendelését, egy pillanat.

Visszafordultam a többiek felé, de még így is láttam, hogy Jay arckifejezése valami miatt megváltozott. Meredten bámult abba az irányba, amerre Tom is indult, én pedig követve a tekintetét megpillantottam egy fekete, hosszú hajú lányt. Nem volt ismerős, így gondoltam, rákérdezek baj van-e.

- Jay, mi az? – ráztam meg a kezét, mire kicsit magához tért.

- Csak egy ismerős – rázta meg a fejét, mintha el akarta volna felejteni az imént látottakat.

Bár váltig állította, hogy semmi nem történt, nekem mégis úgy tűnt, hogy valami nem stimmelt. Hiába törtem a fejem, nem jutott eszembe, hogy találkoztam volna ezzel a nővel, de valami miatt mégis fenyegetve éreztem magam a közelében. Amikor ismét hátrafordultam, egy percre találkozott a pillantásunk, ő pedig vigyorogva intett az asztalunk felé.

Karnyújtásnyira Tőled... - 25. fejezet

2010-06-01T18:58:00.004+02:00

Sziasztok!

Íme a 25. fejezet :) Lesz egy kis shopping, egy kis rejtély, anyai beszélgetés és nem utolsó sorban irány Venice Beach! :) A kommenteket várom, jó olvasást ^^ Puszi, Angel

25. fejezet - Hawaii rózsája

Még alig búcsúztunk el egymástól, máris úgy éreztem, mintha évezredek óta nem találkoztunk volna Jay-el. Sam folyamatos csacsogása sem tudta elfeledtetni velem a békülés mámorát. Boldog voltam, és őszintén reméltem, hogy Venice Beach kellemes meglepetéseket fog majd okozni.

Ha csak eszembe jutott, hogy újra a tengerparton lehetek a számomra legfontosabb emberekkel, máris a föld felett jártam. Az emlékeimben még élénken élt az ott töltött idő, a végtelennek tűnő tenger hullámzása, a szikrázó nap ezer meg ezer sugara, és az éjszakánként mindent elborító plumeria virágok illata.

- Natalie, gyere már – kapott a kezem után Sam – a liftünk! Nagyon elkalandoztál hallod-e – bökött oldalba, mire már egyből felkaptam a fejem.

- Dehogy, csak képzelődsz – böktem vissza, ezzel elindítva egy egész lavinát.

Egészen a harmadik emeletig egymást lökdöstük, mint az ovisok, ami miatt kis híján kizuhantunk a liftajtón. Először csak furcsa pillantásokat kaptunk a többi kollégától, George arcán azonban korántsem felhőtlen boldogságot láttam, sokkal inkább emlékeztetett egy citromba harapott ábrázatára.

- Natalie, gyere be az irodámba! – azzal sarkon fordult.

Kétségbeesetten próbáltam összerakni az elmúlt napok eseményeit, vajon mit véthettem, ami miatt le fog szidni. Semmi nem jutott az eszembe, amikor pedig beültem a tárgyalóasztal előtti székre, még inkább eltűnt minden épeszű gondolatom. George tudta, hogyan kell a másikra nyomást gyakorolni, mivel érheti el a teljes összeroppanást.

- Átnéztem a szerződéseket – fordult felém, az arcán pedig az a tipikus önelégült vigyor jelent meg. – Jó munkát végeztél Natalie, ezért szabadságra engedlek.

- Szabadságra? Engem? – értetlenkedtem.

Soha nem jutalmazott meg semmivel amióta itt dolgozom. Nem kaptunk egy árva kedves szót sem, szabadságot pedig végképp nem. Soha, még legvadabb álmainkban sem mertünk ilyesmire gondolni, ezért ért olyan váratlanul. Most mégis megtette, de valami miatt sántított a dolog.

- Illetve nem mondanám igazán szabadságnak – tette le elém az eddig kezében tartott iratokat –, hanem inkább üzleti útnak.

- Nem értem – csóváltam a fejemet –, hova kéne mennem és mikor?

- Minden információt időben meg fogsz tudni – állt fel –, addig viszont irány dolgozni, a munka nem vár rád örökké Natalie.

Az érdeklődésem egyre inkább felkeltette, hogy milyen kis üzleti utazásról is lehet szó, de egyelőre igyekeztem nem idegesíteni magam emiatt. Visszaültem az asztalomhoz és igyekeztem a munkára koncentrálni. Naná, hogy nem működött, minden gondolatom a hétvége kötötte le.

A nap viszonylag gyorsan eltelt, bár George egy kicsit sem kegyelmezett, minden apró hibára azonnal ugrott, és maradéktalanul kijavíttatta velem. Áldottam a sorsot, hogy eljött a hétvége, különben biztos, hogy nem bírtam volna ki tovább a folytonos szurkálódásait.

- Dobd el az iratokat Natalie – gördült mellém a székével Sam –, vásárolni megyünk most azonnal!

- Most? – néztem szét, mintha keresném a kandi kamerákat. – Tisztában vagy vele, hogy munkaidő van még?

- Kit izgat, George épp az imént lépett le, nekünk is kijár ennyi – mosolyodott el. – Tetszeni akarok Alexnek – könyökölt az asztalomra és sűrűn rebegtette a szempilláit.

Végül nem kellett sokáig nyaggatnia, megadtam magam neki. A hátunk mögött hagytuk az irodát és máris a kedvenc boltjaink felé vettük az irányt. Tudtam, hogy anélkül nem jövünk ki az üzletből, hogy ne találtunk volna mindketten magunknak a megfelelő darabot.

Még alig néztünk szét, Sam máris az egyik próbafülke felé rohant egy rakat ruhával a kezében. Sosem értettem, hogy honnan van ez a remek érzéke a legjobb darabok megtalálásához, de hálás voltam, mert nekem is mindig volt egy-két remek találata. Most sem kellett csalódnom, alig sétáltam a fülke mellé, már ki is dugta a kezét, amiben egy fekete-fehér kockás ruha volt.

- Ezt vedd fel! – adta az egyértelmű utasítást.

- Igenis őrmester – kuncogtam.

Nem is pazaroltam több időt, szó nélkül sétáltam a másik próbafülke felé, majd eleget téve Sam kérésének, felpróbáltam a ruhát. Volt hozzá egy piros szalag is, amely a derekamnál övként simult a ruhához. Párszor megfordultam a hatalmas tükör előtt, miközben meg kellett állapítanom, Sam most sem tévedett.

- Kimegyek – bújtam elő óvatosan a vékony függöny mögül.

- Nagyszerű – tapsolt lelkesen Sam, már az általa kiválasztott ruhadarabban. – Oh, ez csodásan áll Natalie – lelkendezett.

- Komolyan? – simítottam végig a ruhán. – Amúgy te is istenien festesz – nevettem el magam, ahogy Sam a tükör előtt állva pózolt.

Sam egy igen mini darabot választott magának, bár mindig is arról volt híres, hogy imádta a kirívó darabokat. Egy fekete-fehér masnis kis ruhát választott magának, ami kétség kívül remekül kiemelte az alakját, és ezzel biztos a bátyám is egyet fog majd érteni.

Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy ne próbáljunk fel egy tucatnyi napszemcsit és cipőt, de végül sikerült a választékot leredukálni mindenből egy-egy darabra. Mind a ketten elégedetten hagytuk el az üzletet, egyedül talán csak a bankkártyáink érezték magukat rosszabbul, mint mielőtt bejöttünk.

- Akkor holnap nálatok – búcsúzott az üzlet előtt. – Ígérem, hogy nem fogok késni és időben ott leszek.

- El is várom – kacsintottam rá.

- Másképp nem jutnátok be a házba – kacagott, majd egy utolsó intés után el is tűnt a látóteremből.

Előhalásztam a táskámból a mobilomat, hogy felhívjam a bátyámat, de nem volt rá szükségem, ugyanis a busz éppen az orrom előtt húzott el. Mivel tudtam, hogy még egy csomó időbe telne, mire ideérne, így inkább a busz mellett döntöttem. Szerencsére tömegbaleset és egyéb katasztrófák nélkül szálltam fel, pár perc múlva pedig már otthon is voltam.

Ahogy szoktam, most is a konyhába indultam először, hogy megnézzem van-e a hűtőben kaja, de teljesen meglepett, amikor megláttam a tűzhely mellett szorgoskodó anyát. Régről még ugyan voltak ilyen emlékeim, ahogy együtt sütöttünk süteményt, de már nagyon régóta nem volt ilyesmire példa.

- Szia anya, megjöttem – köszöntem rá óvatosan, nehogy megijedjen.

- Áh Natalie, kicsim – fordult felém mosolyogva. – Jó hogy jössz, szükségem lenne pár fűszerre, de nem tudom, hol találom őket.

- Persze – tettem le a székre a csomagjaimat, majd pipiskedve kezdtem keresni a fűszereket.

A vége az lett, hogy mire Alex hazaért, már javában főzőcskéztünk. Azt hiszem, fura képet nyújthattunk, mert mikor megfordultam, Alex arcán őszinte meglepettséget és örömöt láttam. Nem tudtam, hogy mennyi ideje figyelhette már a ténykedésünk, de engem is elégedettség töltött el.

- Szia bátyus – köszöntem rá, ezzel kizökkentve a mélázásából. – Anya és én főztünk vacsit, gyere.

Pár perc leforgása alatt megterítettem, nem sokkal később pedig már vacsoráztunk is. Alex elmesélte, hogy kapott egy jelentős projektet, amire már nagyon régóta várt. Ez újabb beszállítókat és nyereséget jelent majd a cégnek, de az ő hírnevét is sokkal inkább növeli majd.

- Anya, ugye nem haragszol meg, ha mi leruccanunk a hétvégére? – tette fel a nagy kérdést Alex vacsora alatt.

Kicsit meg is lepődtem, hogy rögtön a lényegre tért, azt hittem, hogy mielőtt szóluk anyának, még kicsit átbeszéljük az egészet. Vártam, hogy anya kicsit kiborul – vagy inkább nagyon –, de nem ez történt. Ugyanolyan töretlen jókedvvel ült az asztalnál, ezzel teljesen kikészítve minket.

- Semmi gond fiam, érezzétek jól magatokat – fogta meg Alex kezét, majd az enyémet is. – Miattam semmit se hagyjatok ki – tette meg hozzá.

Engem is meglepett ezzel a kijelentésével, ahogy Alexet is. Akkor és ott azt éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van végre. Az este további részében Alex elmosogatott, mi pedig anyával a nappaliban ücsörögtünk a tv előtt. Nem sokkal később pedig már az igazak álmát aludtuk.

Reggel korán keltem, mivel a bátyámmal ellentétben lusta voltam bepakolni a cuccaimat. Most sem hiányozhatott a felhozatalból a fürdőruha, a falatnyi nadrágok és felsők, valamint a kihagyhatatlan rajzcuccaim. Utolsó simításként pedig az új ruhát is felvettem.

Elégedett voltam a tükörben látott önmagammal, így felkapva a bőröndömet, a nappali felé indultam. Már a lépcső tetejéről is jól láttam, hogy a bátyám csomagjai az ajtóban vannak, de egy számomra idegen – eddig sosem látott – bőrönd is ott sorakozott.

- Alex, egyedül vagy? – kiabáltam le, de a szívem abban a pillanatban hatalmasat dobbant.

Alig szólaltam meg, Jay máris a konyhaajtóban termett. Széles mosolyra húzódtak ajkai, miközben a tekintetem végigvándorolt rajta. Egy koptatott farmert és egy fekete izompólót viselt. Ha nem féltettem volna a testi épségemet, több mint valószínű, hogy lefolytam volna a lépcsőről, de így csak megszaporázva a lépteimet sétáltam le hozzá.

- Mondtam, hogy itt leszek – ölelt meg, mikor végre odasétáltam hozzá.

- Tudom, emlékszem még – mosolyogtam.

- Gyönyörű vagy – tolt el magától annyi időre, amíg jobban szemügyre vett. – Nem is érdemellek meg.

- Majd azt én eldöntöm – simultam hozzá.

A kis enyelgésünk csak Sam megérkezése zavarta meg. Ő most is, mint általában mindig teljesen felpörögve bíztatott minket a mihamarabbi indulásra. Nem volt értelme hadakozni, egy utolsó búcsúzó ölelés után már úton is voltunk. Csak egy hátrahagyott élet volt az eddigi.

- Van egy meglepetésem – suttogta a fülembe Jay, mikor már jócskán elhagytuk a várost.

Várakozóan pillantottam rá, mikor elővett egy apró dobozt a nadrágja zsebéből. Egy percig sem gondoltam, hogy ajándékot fog hozni, de nagyon izgatott lettem. Lassan leemelte a doboz fedelét, az én lélegzetem meg valósággal elakadt. Egy ezüst nyaklánc volt a dobozban, virágos medállal.

- Hawaii rózsája, hogy emlékeztessen Venice Beachre – emelte ki a dobozból és a nyakamba akasztotta.

- A kedvencem, hát emlékszel…

- Minden pillanatra – csókolt meg.

Egész úton egy percre se tudtunk elszakadni egymástól. Nem tudtam figyelni sem Sam, sem pedig Alex szavaira. Egyedül az térített magamhoz, amikor újra éreztem a tenger sós, jellegzetes illatát. Szinte azonnal kiugrottam a kocsiból, meg sem várva, hogy Sam normálisan leparkoljon.

Natalie ruhája:

Jay ajándéka:

Karnyújtásnyira Tőled... - 24. fejezet

2010-05-25T00:10:00.002+02:00

Sziasztok!

Itt is a 24. fejezet! 2 hetes kimaradás után újra jelentkezem, ahogy ígértem, egy Jay szemszöggel :) Fény derül Jay érzéseire is, valamint Ben vadbarom viselkedésének az okára is! Jó olvasást, a komikat várom! Puszi, Angel

24. fejezet: Zűrzavar/Jay szemszög

Hálás voltam Alexnek, amiért felajánlotta, hogy elvisz egy darabon, másrészt viszont kissé feszélyezett is a helyzet. Mégiscsak abszurd volt, hogy itt ül mellettem annak a nőnek a testvére, akit nemrég megcsaltam. Roppantul bántott a dolog, de nem volt elég bátorságom, hogy bevalljam.

Pedig számtalan alkalmam lett volna rá, hogy színt valljak. Ott volt rögtön a cég előtti első találkozás, már ott meg kellett volna tennem. Natalie megérdemelte volna az esélyt, hogy megtudja még ott és akkor. Aztán az étterem, végül is mi történhetett volna? Maximum leönt és felpofoz, de legalább már tudná.

- Jackson, valami baj van? – ébresztett fel a gondolataimból Alex hangja.

Most megmondjam neki? Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha valakivel megbeszélhetném. Vajon megértene? Áh, teljesen megbolondultam, elvégre felért volna egy öngyilkossági kísérlettel, ha elmondom Alexnek mi történt a múlt éjjel, így csak hárítottam.

- Semmi, csak a tegnap estém elég húzós volt – mutattam macskakörmöket.

- Kirúgtál a hámból? – kuncogott. – Régen én is gyakran eljártam a haverokkal, de ez inkább az egyetemi évekre volt jellemző.

- Olyasmi, a srácokkal elmentünk meginni pár sört.

Aztán nem folytattam, egyszerűen nem ment. Önmagammal hadakozva elég nehéz volt kibírni a fennmaradó tíz percet a kocsiban. Olyan volt, mintha folyamatos ellentétben lettem volna saját magammal, a gondolataimmal. Visszagondolva, ezt hívhatják én konfliktusnak.

Valószínűleg arról lehetett szó, hogy szerettem volna, ha valaki tényleg azt adja, amit megérdemlek. Egy alapos verés biztos megtette volna a hatását, és észhez térített volna. Vagy csak egy őszinte, baráti beszélgetés hiányzott, amikor valaki megérti, hogy mit miért tettem.

Bár életemben eddig minden cselekedetemre volt mentségem, a múlt éjjeli viselkedésemre egy ésszerű magyarázatot sem találtam. Én is egyike lettem azoknak a férfiaknak, akik a féltékenységük és a hülye forrófejűségük miatt áldozatául estek egy ilyen nőnek, mint Nicol.

- Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtad mi lenne a helyes? – tettem fel az elhamarkodott kérdést Alexnek, aki pár perc gondolkodás után szólalt csak meg.

- Mire gondolsz? Úgy értem, az attól függ – de még mindig nem értette mi bajom.

- Csak azon gondolkodtam, hogy az igazság a legjobb, nem? – fordultam felé. – Azt mindenki megérdemli, nincs igazam?

- Kezdesz megijeszteni, de igazad van. Remélem, nem Natalieról van szó, mert akkor te halott ember vagy tesó.

Egy perc erejéig megfagyott a vér az ereimben, és hálát adtam, hogy befogtam a számat. Azt hiszem, mégsem Alex a megfelelő ember, akinek el kellene sírnom a bánatomat, vagyis a félrelépésemet. Nyeltem egy nagyot, majd nyugalmat erőltetve az arcomra válaszoltam.

- Nem, szó sincs ilyesmiről. Natalie nem érdemli meg, hogy bántsam és hogy őszinte legyek, képtelen lennék rá – hazudtam.

Remek, még egy hazugság. Így megy ez, ha egyszer az ember ráérez a dolog ízére. Egyre több és több hazugság hagyja el a száját, még ha nem is akarja igazából. Ha lehet, most még annál is rosszabbul éreztem magam, mint mielőtt beszálltam volna a kocsiba.

Az út hátralévő részében próbáltam redukálni az elszólásaim számát. Szigorúan csak amolyan pasis dolgokról beszélgettünk. Alex fülig belezúgott Sambe, legalábbis úgy vettem ki a szavaiból, hogy már régóta szemet vetett a lányra, csak eddig nem volt igazán bátorsága.

- Ez a hétvége mindannyiunk számára sorsdöntő lesz – jegyeztem meg, ezzel ismét elszólva magamat.

- Ahogy mondod Jackson – helyeselt.

Látszólag már nem próbált értelmet keresni a szavaimban. Az is lehet, hogy szimplán csak rájött valamire, de inkább megadja az esélyt, hogy magamtól valljam be. Na, arra az egyre még mindig nem álltam készen, úgyhogy amikor leparkolt a házamnál, végre fellélegezhettem.

- Köszi a fuvart Alex – csaptam be a kocsi ajtaját. – Akkor holnap ott leszek nálatok, indulásra készen.

- Rendben, pontos legyél – intett egy utolsót, majd elhajtott.

Újra magamra maradtam a kusza gondolataimmal, amelyek egy csöppet sem könnyítették meg a helyzetemet. Fásultan kerestem elő a lakáskulcsom, majd mikor a zár megadóan kattant, azonnal a konyha felé vettem az irányt. A szokásos üveg söröm becserkészése után pedig leültem a nappaliban a tévé elé.

Alig pillantottam meg az első képkockát, máris bevillant a megoldás. Nem lehettem akkora ügyeletes marha, hogy még meg sem kerestem Nicolt. Eszembe se jutott, hogy számon kérjem, hogy kikérdezzem, mi is történt az előző éjszaka kettőnk között. Az egyetlen pedig, aki segíteni tudott, az Ben volt.

A saját mobilom alig találtam meg, arról nem is beszélve, hogy Ben sokadszorra sem vette fel azt az átkozott telefont. Nem értettem, hogy mi a fene lehet vele, sose csinált ilyet még idáig. Hagytam egy üzenetet a hangpostáján, és újra elmerültem az elméleteimben.

Próbáltam összerakni a tegnap este minden egyes mozzanatát, de csak az eddig is oly tiszta képeket láttam magam előtt. Ahogy táncolunk a tömegben, ahogy szinte hozzám préseli magát, amikor lelépünk és végül az éjszakából néhány villanás. Hirtelen azonban a telefon hangja rántott vissza az emlékek sűrűjéből.

- Ben?

- Ki más, miért kerestél? – hallottam, hogy a hangja elég feszült.

- Jó lenne, ha át tudnál jönni, mondjuk most azonnal – vágtam rögtön a dolgok közepébe. – Segítened kell nekem.

- Oké Jay, indulok – azzal a vonal megszakadt.

Valóban összeszedte magát, mert alig tíz perc múlva már az ajtómban toporgott. Kérdőn meredt rám, magyarázatot várva, hiszen jogosan nem értette, hogy mi a fene ütött belém. Röviden felvázoltam neki a tegnap este ködös és kevésbé ködös eseményeit egyaránt, majd vártam a mentőövet.

- Öcsém, te teljesen hülye vagy! – röhögött a képembe. – Nem emlékszel, hogy megfektetted-e a csajt?

Örültem, hogy ő legalább jól szórakozik ezen, én azonban legszívesebben fejbe vertem volna, ez az érzés pedig nem csillapodott, főleg mikor eszembe jutott a kis beszélgetésem Natalieval. Azonnal sűrű köd telepedett az agyamra, és valósággal nekiestem, magyarázatot követelve.

- Elszámolni valónk van még – rántottam fel a kanapéról. – Milyen jogon mész Natalie idegeire, ha megkérdezhetem? – fakadtam ki.

- Mi bajod? – rántotta ki magát a szorításomból. – Nem értem, hogy mit vagy úgy oda azért a kis proliért – fintorgott, mire behúztam neki egyet.

- Ő nem egy proli Ben! Fogd már fel, hogy szeretem! – üvöltöttem magamból kikelve.

- A fenébe is Jay! Egy nő se ér annyit, hogy verekedjünk miatta – köpte dühösen a szavakat –, de nekem akkor sem a szívem csücske!

- De miért?

Egy pillanat erejéig elhallgatott, de én már ekkor tudtam, hogy az újabb mentő ötletet gyártja magának. Mindig ezt csinálta, akárhányszor csak valamit el akart simítani, hülyébbnél hülyébb ötletekkel állt elő. Most sem volt ez másként, túlságosan is jól ismertem.

- Mert szerettem – nyögte ki végül, ezzel teljesen letaglózva.

- Tessék? Milyen emeletes marhaság ez megint Ben?

- Jól hallottad, én szerettem őt, de ő rám se bagózott – ült vissza a kanapéra. – Egy iskolába jártunk, és én valósággal bombáztam a szerelmemmel. Ő persze ügyet sem vetett rám, túlságosan lefoglalta a tökéletes élete – húzta el a száját.

- Te teljesen hülye vagy – ültem le mellé. – Nem vagy vele tisztában, hogy milyen élete volt, ugye? Az apja egy alkoholista volt egész életében, az anyja pedig mindvégig kiszolgáltatottan élt.

Mindent elmeséltem neki részletről részletre. Úgy tűnt, teljesen ledöbbent a sztoritól, de legalább már másképp látta az egészet. Valahol örültem, hogy végre megérthettem Ben indokait, viszont azt még mindig nem értettem, hogy miért utálja ennyi év után is még mindig.

- Ezért gyűlölöd még mindig? – kérdeztem rá félve.

- Nem. Azért gyűlölöm, mert mindeddig azt hittem, hogy játszik veled Jay. Féltem, hogy téged is csak kihasznál, a végén pedig csalódni fogsz.

Ezekkel az információkkal a birtokomban, két dologban teljesen biztos lehettem. Van egy barátom, aki egy idióta, de tűzön-vízen át kitartana mellettem. És ott van Natalie, aki mindennél jobban szeret engem, én pedig becsaptam. Ezt pedig csak egy módon tehetem jóvá, ha Venice Beachen színt vallok.

Karnyújtásnyira Tőled... - 23. fejezet

2010-05-10T09:14:00.003+02:00

Sziasztok!

Ahogy ígértem, meghoztam a 23. fejezet :) Fény derül pár kérdésetekre, és talán újakat is kaptok a helyükre... A kommenteket most is várom, és köszönöm, hogy egyre többen írtok mostanában :)

Egy kis magyarázat a hamarabbi friss miatt: Szóval az a helyzet, hogy az egyetemen vége a szorgalmi időszakomnak és ezzel kezdetét veszi a vizsgaidőszak. Ezzel nem is lenne nagy gond, de sajnos a tanulást és az írást nem tudom összeegyeztetni, így kénytelen vagyok előreláthatólag 2 hétre szüneteltetni a blogolást. Tényleg sajnálom, de remélem, hogy megértitek a helyzetem. Bármennyire is szeretek írni, nekem a tanulás a legfontosabb jelenleg.

Puszi, Angel

23. fejezet - Elnapolt vallomás

Sam reményteljesen mosolygott, talán egyedül ő találta jó ötletnek a találkozást. Én viszont nem. Nem tudtam letisztázni magamban a tegnapot, még azt sem tudtam, hogy mit mondjak neki, mivel magyarázzam a tetteimet. Mintha Sam észrevette volna a tétovázásomat, és egy határozott mozdulattal Jay felé lökött.

Igyekeztem a lehető legmagabiztosabb arcomat elővenni, közben csak a vak nem látta rajtam, hogy a szívroham kezdeti tüneteit produkálom. A szívem a torkomban dobogott, a jelenlegi hőmérséklet mellett úgy éreztem, mintha a pokolban lennék, és ennek tetejébe még beszélni is elfelejtettem.

- Jay!

- Natalie!

Egyszerre nevettünk fel a próbálkozásunkon, miszerint egymás szavába vágva fogjuk elmondani, ami a szívünket nyomja. Hirtelen minden izgalom elszállt, a szívem már nem akart kiszakadni a bordáim közül, és már csak két ember voltunk, akik vágytak egymás közelségére.

- Sajnálom, hogy elmentem – öleltem meg.

Olyan ösztönös volt ez a mozdulatsor… mintha egész életem során így vártam volna őt minden egyes fárasztó nap után. Éreztem, hogy számára kissé zavaró a viselkedésem, de a bennem tomboló bűntudat nem engedte, hogy csak úgy egyszerűen elengedjem őt újra.

- Te ne haragudj – tolt el magától. – Utánad kellett volna mennem, annyira egyszerű lett volna, mégsem tettem. Ehelyett…

- Ne hibáztasd magad, én voltam a hülye – vágtam közbe, hiszen mégsem várhattam el, hogy ő okolja magát. – Én vissza akartam fordulni – hajtogattam egyre –, de aztán hallottam, hogy Ben rólam beszél, és…

- Ben? Mit mondott?

Az arcáról egyszerre olvastam le tehetetlen dühöt és félelmet. Nem tudtam volna teljes bizonyossággal megmondani, hogy mi ütött belé. Elgondolkodtam, hogy van-e egyáltalán helyes válasz a feltett kérdésére, de valószínűleg feleslegesen áltattam magam, előbb-utóbb úgyis kiderült volna.

- Csak a szokásos, a hülye lenézése – hajtottam le a fejemet, de ő gyengéden az állam alá tette a kezét, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Ne foglalkozz Bennel, majd én elintézem – mosolyodott el.

És én – gondoljon bárki bármit – bolond szerelmes módjára hittem neki. Bármit elhittem volna, még azt is, ha azt mondja holnaptól csak a miénk a világ és a fű kék lesz, az ég még zöld. Azt hiszem, akkor döbbentem rá, hogy igenis szeretem Jayt, már több mint egy egyszerű férfi az életemben.

- Elég lesz a szentimentális érzelgésből – lépett közénk Sam. – Szia Jay, mit szólsz egy kiadós ebédhez két csini csajszival? – kacsintott rá kacéran.

- Szia Sam, azt hiszem ez egy visszautasíthatatlan ajánlat – majd engem átkarolva adott egy puszit az arcomra. – Szeretnék még beszélni veled – suttogta.

Nem szóltam semmit, csak egy halvány mosollyal jeleztem, hogy benne vagyok. Sam megállás nélkül a tegnap estéről beszélt, úgy tűnt, égető szükségét érezte annak, hogy Jay is tisztában legyen a tényekkel. Szerencsére az említett remekül állta a sarat, még buzdította is Samet, ami ismerve drága barátnőmet teljesen felesleges volt. Ő így is fel volt szerelkezve kellő önbizalommal.

- Jézusom! – kiáltott fel váratlanul Sam. – Tudjátok mi jutott eszembe? Mi lenne, ha kiruccannánk a hétvégén Venice Beachre? Amolyan négyes randi, akár a romantikus filmekben. Elég nagy a ház, mind elleszünk.

Gyakorlatilag meg sem várta a válaszunkat, ő tovább tervezte a mi kis hétvégénket. Nekünk nem volt más választásunk, csak hallgatni őt, és a megfelelő pillanatban bőszen bólogatni. Észre sem vettem, hogy Jay mikor fogta meg a kezemet, de amint összekulcsolódtak az ujjaink, levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra.

A kedvenc kis éttermünkbe ültünk be, ahová gyakorlatilag azóta jártunk, mióta egy helyen dolgozunk. Emlékszem még, amikor az első napomon tanácstalanul figyeltem a többieket, ahogy elindulnak ebédelni. Fogalmam sem volt mit kellene tennem, de akkor megjelent Sam.

Már akkor is ilyen életvidám, folyton csacsogó nő volt. Be nem állt a szája, jóformán csak akkor vett levegőt, amikor a következő lépésén gondolkozott. Nos, azóta jártunk mi ide, Los Angeles talán egyik legeldugottabb kis éttermébe, aminek jelen esetben hálát is adtunk.

- Ez a hely nagyon otthonos, hogy találtatok rá? – faggatott minket Jay, miközben mind elhelyezkedtünk a napernyők alatt.

- Titok, amolyan csajos dolog – legyintett Sam, és elmélyülten kezdte tanulmányozni az étlapot.

Én már pontosan tudtam, hogy mit fog rendelni. Mióta csak ide jártunk állandóan ugyanazt a menüt kéri, a kedvenc grillezett halát zöldségekkel. Amint megjelent a pincér, mind leadtuk a rendelésünket és újabb beszélgetésekbe kezdtünk. Élveztük a napsütést, egymás társaságát, pár percen belül pedig lett egy nem várt látogatónk is.

- Sziasztok – karolt át Alex váratlanul. – Biztos voltam benne, hogy itt találom majd a hölgyeket – mosolyodott el sokatmondóan, és leült Sam mellé. – De arra nem számítottam, hogy egy pasit már becserkésztetek.

- Ne haragudj bátyus – játszottam az értetlent –, nem tudtam, hogy te is szeretnél jönni.

Pár percen belül ismét megjelent a pincér az ebédünkkel, és egy újabb étlappal, hogy Alex is le tudja adni a rendelését. A fiúk régi barátként viselkedtek, mintha már ezer éve ismerték volna egymást. Tényleg jó volt rájuk nézni, és egyre inkább hízelgő lett az ötlet, amit Sam felvetett.

Mindössze annyi dolgom volt, hogy kiderítsem a bátyám ráér-e. Ezen felbuzdulva már majdnem megszólaltam, de ekkor bevillant, hogy anya hozzánk költözött. Ez az apró tény szinte az összes eddigi tervünket felülírta tulajdonképpen még azelőtt, hogy bármit eldöntöttünk volna.

- Mi a baj? – nézett rám Jay, és újra a kezem után nyúlt.

- Semmi – ráztam meg a fejem, de ő nem hagyta annyiban a dolgot, a leheletét már a nyakamon éreztem, amikor újra feltette a kérdést.

- Mi a baj Natalie?

- Csak belegondoltam mennyire jó lenne újra Venice Beachen – fordultam vele szembe, és ezzel egy időben elengedtem a kezét is.

- És ezért vágtál ilyen riadt arcot?

Kezei ismét az én kezem keresték, de hiába. Önállósítva magamat finoman végigsimítottam a combján egyre feljebb és feljebb haladva. Szerencsére ezt a kis műveletet az asztalterítő elrejtette, így szemrebbenés nélkül folytattam, amit elkezdtem.

- Ne itt – állított le váratlanul, és kiengedte az eddig benn tartott levegőt.

Láttam rajta, hogy teljesen hazavágtam, és bár tisztában voltam vele, hogy ezért még fizetni fogok, mégsem bántam meg. A két gerlicénk ugyanolyan zavartalanul beszélgetett egymással, mint eddig, biztos voltam benne, hogy egy árva lélek nem vette észre a kis játékunkat.

A következő mondat, ami megütötte a fülemet, hogy Sam már lelkesen ecseteli Alexnek az ötletet. Feszülten figyeltem a bátyám reakcióját, de semmi mást nem lehetett leolvasni az arcáról, csak egy hatalmas, bárgyú vigyor terült el rajta. Utoljára talán ötödikben láttam hasonló ábrázattal, így biztos voltam benne, hogy tetszik neki az ötlet.

- Natalie, van ellenvetésed? – zökkentett ki az iménti gondolataimból.

- Nem, ha neked jó – vontam meg a vállam. – Én szívesen töltenék egy hétvégét Venice Beachen – tettem még hozzá gyorsan.

A számlánkat végül a fiúk állták, nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy élvezzük a kényeztetésüket. Négyesben indultunk vissza a munkahelyeinkre, de igazából nem volt kedvem dolgozni. Túlságosan is lekötötte minden gondolatom a közelgő hétvége, és hogy ezúttal minden tökéletes legyen.

- Akkor délután értetek jövök, rendben? – ölelt meg Alex. – Vigyázzatok magatokra lányok. Jay, elvigyelek egy darabig?

- Azt megköszönném – indult el Alex után.

- És mi lesz a búcsúzással? – húztam vissza magamhoz egy csábos mosoly kíséretében.

- Oh, azt majdnem elfelejtettem – fordult vissza, majd szenvedélyesen csókolni kezdett. – Majd… folytatjuk – vált el az ajkaimtól.

- Jay! – kiabáltam utána még egyszer. – Tudnom kell, hogy eljössz-e Venice Beachre, szóval?

- Ott leszek.

Az étterem:

Karnyújtásnyira Tőled... - 22. fejezet

2010-05-04T17:47:00.002+02:00

Sziasztok!

Íme a 22. fejezet, bocsi hogy csak ilyen későn :) Folytatódnak az események, ezúttal Natalie szemével láthatjuk a helyzetet! Jó szórakozást a fejihez :) Puszi, Angel

22. fejezet - Vigasz

Próbáltam tőlem telhetően a legcsendesebb módon elhagyni a házat. Már az ajtóban jártam, amikor meghallottam, hogy Jay visszamegy a szobába. A kezében ott volt a gitárja, és akkor leesett, miért hagyott magamra. Könnyes szemmel csuktam be magam mögött az ajtót, és találomra indultam el az utcán.

Valószínűleg mostanra már megbizonyosodott róla, hogy faképnél hagytam. Ami akkor és ott annyira egyértelműnek tűnt, most valóságos agyrémmé alakult. Aztán váratlanul eszembe jutott, hogy valahogy mégis változtathatnék ezen, visszamehetnék és bocsánatot kérhetnék a hülyeségem miatt.

Alig voltam egy saroknyira a háztól, így még könnyűszerrel visszafordulhattam volna, de amint rávettem magam erre, egy csoport srácot láttam közeledni. Hosszasan csak a betont néztem, de tökéletesen hallottam minden egyes szavukat. Ben hangja volt az első, amit megismertem.

- Otthon van, ebben biztos vagyok – hajtogatta egyre. – Vagy az is lehet, hogy azt a kis prolit fűzi megint, de mindegy is.

- Jaj Ben! Hülye vagy! – hurrogták le a többiek.

Proli… akaratlanul is magamra vettem a szavait. Senki másra nem gondolhatott, csakis rám, hiszen mindvégig tudtam, hogy utált engem. Már egyáltalán nem akartam visszafordulni, mindössze csak hazamenni. Fogtam egy taxit magamnak, és a címet bediktálva, újra végiggondoltam az egész helyzetet.

Úgy döntöttem, hogy majd holnap tiszta fejjel megbeszélünk mindent. Tényleg szerettem volna, ha végre minden tökéletes, de egyelőre úgy festett, hogy minden egyes lépésemmel magam alatt vágtam a fát. Kifizettem a sofőrt, majd bementem a házba. Sötét volt, Alex tényleg anyánál maradt, ahogy megígérte.

Fel akartam hívni Samet, de nem tudtam, hogy alkalmas-e az idő, így elhessegettem a gondolatokat. A fürdőben megengedtem a vizet, majd ledobva a ruháimat kényelmesen elnyúltam a kádban. Pár perc ostoba próbálkozás után a telefonomért nyúltam, és tárcsáztam a jól ismert számot.

- Natalie? – hallottam meg barátnőm aggódó hangját.

- Bocsi, hogy zavarlak – kezdtem mentegetőzni –, csak gondoltam átjöhetnél hozzám egy kicsit beszélgetni.

- A bátyád otthon van? – és bármennyire is próbálta leplezni a kíváncsiságát, nem igazán ment neki.

- Hosszú történet, de ha átjössz, mindent elmesélek.

- Meggyőztél, nemsokára nálad vagyok – azzal le is tette a telefont.

Magam sem tudtam megmagyarázni miért, de sokkal jobban éreztem magam, mint mielőtt hazajöttem volna. Arra eszméltem, hogy a víz szokatlanul hideg, így gyorsan törülközőbe csavartam magam, majd felkaptam a szokásos top-rövidnadrág variációt, és lementem a földszintre.

Úgy saccoltam, hogy Sam pár percen belül meg fog érkezni, így felkészültem a fogadására. A konyhát feltúrva beszereztem egy doboz csokis jégkrémet, és mint aki jól végezte dolgát, két kanállal a kezemben a nappali felé indultam. Nem kellett csalódnom, valaki már csöngetett is.

- Sam? – kiabáltam ki a zárt ajtón, bár biztos voltam benne, hogy ő az.

- Nem, a Télapó – vágta rá a tőle megszokott jókedvvel. – Vagy nem is, a Húsvéti nyuszi – kuncogott.

- Tojást hoztál? – nyitottam szélesre az ajtót, ő pedig azonnal beviharzott.

- Miért? Te ideportáltad a cuki bátyád? – suttogta, miközben felmérte a terepet, és ő maga is láthatta, hogy Alex tényleg nincs sehol.

- Amint látod, egyedül vagyok – karoltam belé –, de mindjárt részletesen elmondom, hogy mi történt.

Sam kényelmesen elnyúlt a kanapén, és türelmesen várta a magyarázatom. Mellé kuporodtam, és belekezdtem a sztorimba. Elmeséltem, hogy mi történt anyával, és hogy végre észhez tért. Itt persze kitértem arra is, hogy Alex most vele van, és vigyáz rá, hogyha esetleg Philip visszamenne.

- De még mindig nem értem mit keresel itt – gesztikulált hevesen a kanállal. – Nem úgy volt, hogy Jacksonnál alszol?

- Úgy volt, de leléptem – vallottam be az igazat, és leplezve a zavaromat, a jégkrémet kezdtem fixírozni. – De már bánom, nagyon bánom.

- Mit művelt, hogy ott hagytad? Durva volt veled? – faggatott egyre inkább aggódó hangsúllyal, amire muszáj volt felemelnem a fejemet.

- Hülye voltam, minden tökéletes volt, de én otthagytam – a szavak csak úgy ömlöttek belőlem, miközben a sírás fojtogatott. – Csókolóztunk, és úgy tűnt, hogy több is lesz köztünk, de aztán… – és itt elakadtam, nem tudtam folytatni.

- Aztán? Mi történt?

- Nem tudom Sam! Egyszerűen leblokkoltam, ő pedig ott hagyott pár percre, és ennyi bőven elég volt arra, hogy leléceljek. Aztán hazajöttem, és útközben belefutottam a haverjaiba. Utálnak Sam, érted? Ben is úgy gondol rám, mint egy felkapaszkodó, olcsó kis ribancra!

- Semmi baj – húzott magához, és szorosan átölelt.

Tudtam, hogy ő majd megért, de jelen pillanatban csak az lebegett a szemem előtt, hogy Jay vajon mit gondolhat rólam. Biztos voltam benne, hogy csalódott bennem, ahogy a legtöbb pasi is azt tette volna az ő helyében. Talán meg sem fog hallgatni engem, nem is lesz kíváncsi rám.

- Megtennél egy szívességet? – húzódtam el Samtől.

- Ki vele – mosolyodott el.

- Felhívnád, hogy legalább annyit tudjak, otthon van? – néztem rá bociszemekkel.

Sam egy szót sem szólt, csak kivette a telefonját a farzsebéből, és a tenyerét felém nyújtva várta, hogy odaadjam a sajátomat. Pillanatokkal később már csak arra vártunk, hogy valaki felvegye a telefont, de Sam is kezdett egyre türelmetlenebb lenni, akárcsak én.

- Sajnálom Natalie, nem veszi fel – ingatta a fejét lemondóan, majd megszakította a vonalat. – Biztosan alszik már, holnap majd megbeszélitek – próbált nyugtatni.

Hallgattam rá, hiszen ha úgy vesszük nem volt más választásom. Felmentünk a szobámba, és úgy döntöttünk megnézünk egy vígjátékot. Befészkeltük magunkat az ágyba, és már indítottuk is a filmet. Erre a kis időre teljesen el is feledkeztem minden problémáról.

Annyira fáradt voltam – és valószínűleg Sam is – hogy még a film vége előtt bealudtam. Éreztem az arcomon egy apró puszit és hogy valaki betakart, de betudtam annak, hogy biztosan csak álmodom. A szobára megnyugtató csend szállt, már nem hallottam a tv zaját sem, újra mély álomba merültem.

Reggel arra keltem, hogy Sam éppen az oldalára fordul. Ezzel a mozdulatsorral igazából nem is lett volna semmi bajom, ha nem találja el éppen a bordáimat. Fájdalmasan nyögtem fel, amire már ő is felébredt. Egymásra néztünk, és hangos nevetésben törtünk ki.

- Jó reggelt Natalie, ne haragudj az iménti kis ébresztőért – mosolygott derűsen.

- Semmi baj, de a kórházi számlát te állod – fenyegettem meg, miközben felkeltem az ágyból.

Magamra kaptam a köntösöm, és Samnek is kikészítettem egyet. Jókedvűen mentünk le a konyhába, hogy összeüssünk egy reggelit, de ami ott fogadott minket, az igazán meglepett. Mégse csak álmodtam, hogy valaki betakart, ugyanis Alex a konyhában készítette a reggelit egy szál boxerben.

- Ööö… jó reggelt bátyus – köszöntem neki, és megöleltem. – Mi finomat készítesz?

- Szia Natalie, Samantha – fordult hátra az említetthez, és édesen rámosolygott, amitől ő teljesen elolvadt. – Gondoltam készítek egy kis rántottát, hogy jól induljon a reggel.

- Szia Alex – szedte össze magát Sam is, és lehuppant az asztalhoz.

- Köszi Alex, majd meghálálom – nyomtam egy puszit az arcára, és helyet foglaltam Sam mellett. – Anya merre van?

- Otthon, összepakol – tette le elénk a reggelit. – Munka után áthozom a cuccait, ő pedig már délelőtt idejön.

A bátyám ezek szerint semmit sem változtatott az eddigi tervein. Nem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb lépés, de nem tehettem semmit, ő már úgyis döntött helyettem is. Miután befejeztük a reggelit, mindketten felmentünk az emeletre, hogy átöltözzünk, és elinduljunk dolgozni.

- Bevigyelek benneteket? – jelent meg a lépcső alján Alex.

- Elkényeztetsz minket – jöttem ki a fürdőből.

- Nem esik nehezemre két ilyen csodaszép hölgy kedvében járni – folytatta a mézes mázos szöveget.

Ekkor esett csak le, hogy a bátyám valószínűleg Samnek akar imponálni. Mostanra teljesen biztos voltam benne, hogy elkezdődhet az akcióm, miszerint összeboronálom őket. Sam még a szokottnál is vidámabb volt, és a céghez vezető úton végig be nem állt a szája.

Beszélgettek a munkájukról, az életükről. Tisztára, mint egy ismerkedő est, és a legszebb az egészben az volt, hogy nekem egy szót sem kellett szólnom. Magától ment minden, szinte már túlságosan is gördülékenyen. Mindenesetre örültem, hogy végre a számomra két legfontosabb ember is boldog lehet.

- Értem jössz délután? – faggattam, mikor kiszálltam a kocsiból.

- Beugrom érted – villantott egy mosolyt. – Szép napot nektek lányok – búcsúzott, és már ki is farolt, hogy elinduljon a saját cégéhez.

- Jaj Natalie! – ujjongott Sam. – Annyira édes a bátyád, szerinted bejövök neki? Vagy túl cserfesnek tart?

- Szerintem bejössz neki, összeilletek.

Innentől kezdve le sem lehetett lőni őt. Gondolatban szerintem már az esküvőt tervezte, de meg kell hagyni, nagyon aranyos volt. Egész napra átragadt rám a lelkesedése. Ez a mindent betöltő jókedv azonban pillanatok alatt megváltozott, amikor ebédszünetben megláttam a falnak támaszkodó Jayt.

Karnyújtásnyira Tőled... - 21. fejezet

2010-04-27T14:24:00.002+02:00

Sziasztok!

Itt is a 21. fejezet! Egyrészt kíváncsi vagyok a véleményekre, mivel az első feji, amikor Jay szemszögéből próbáltam nézni a dolgokat, jelen esetben egy sértett férfiéból... Szóval azért a biztonság kedvéért nyitott szemmel járok majd az utcán, a komikat várom :D Puszi, Angel

21. fejezet - Félreértés, avagy félrelépés?!/Jay szemszöge

A kezdeti hevességet azonnal felcseréltem a jóval finomabb kényeztetésre, pedig be kell, valljam, nehezemre esett. Éreztem, hogy ő is ugyanarra vágyik, amire én, mégsem akartam lerohanni valamiért. Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás ért a felismerés, mit is ígértem neki.

- Várj egy percet – suttogtam a fülébe, és minden erőmet összeszedve, sietve indultam az ajtó irányába.

Gondolkodás nélkül nyitottam be a próbaterembe, ahol nemrég még Natalie vett szemügyre mindent, és felkapva az egyik gitárt indultam vissza a szobába. Lentről hallottam valamilyen neszelést, de mindezt figyelmen kívül hagyva, magabiztosan nyitottam be a szobába.

- Natalie, gon… – de itt elakadtam.

Egyedül voltam a szobában, legalábbis látszólag. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon az a lehetőség, hogy kiment a fürdőszobába, de miután bekopogtam, és nem jött válasz, ez az elméletem is megdőlt. Sőt… az erkélyen sem volt, így már kezdtem kapizsgálni, hogy nyilván nem bújócskázik velem.

Csalódottan ültem vissza a kanapéra, ahol még éreztem teste melegét, és tanakodni kezdtem, amikor is megpillantottam egy fehér lapot az asztalon. „Bocsáss meg, de nem vagyok rá képes…” Csak meredtem magam elé, és próbáltam értelmet adni a szavaknak, amik elsőre pillantásra irracionálisak voltak.

Végiggondoltam, hogy mit ronthattam el. Talán túl hamar lerohantam? Túlzottan erőszakos voltam vele? Akárhogy is próbáltam visszapörgetni az eseményeket, egyetlen kivetnivalón sem akadtam meg, így egyre tanácstalanabb lettem. Szóval lelépett, és itt hagyott.

Sosem tapasztaltam még ezt a megalázó érzést. Nem az bántott, hogy csak úgy itt hagyott, totálisan megőrjítve. Nem. Mindössze az fájt, hogy egy árva szó nélkül tette meg ezt. Tudhattam volna, hogy ez még túl korai, voltak előjelei. A gondolataimból a telefonom csörgése zavart meg.

Letettem magam mellé a gitárt, és reméltem, hogy Natalie az, hogy megmagyarázza miért tűnt el. Sajnos csalódnom kellett, a kijelzőn Ben neve villogott, és most legkevésbé vele akartam beszélni. Lehajítottam magam mellé a telefont, és lesétáltam a konyhába egy sörért.

Jól esett, ahogy a hideg ital lehűtötte az agyamat, és kissé megnyugodtam. A gitárt visszatettem a többi közé, de már a szoba előtt állva is hallottam, hogy a telefonom, pontosabban Ben nem hagyja annyiban. Ügyet sem vetve rá, indultam el a fürdőbe, de még mielőtt bármit csinálhattam volna, megszólalt a csengő.

Lelkesen, kettesével szelve a lépcsőket siettem a bejárat felé. Valahol mélyen még mindig abban reménykedtem, hogy ezt az egészet csak álmodtam, és hamarosan felébredek. Hát megint csak tévedtem, az ajtóban nem a várt személyt találtam, hanem csak Bent és a srácokat.

- Na ugye megmondtam, hogy itthon van – lépett beljebb, tökéletesen figyelmen kívül hagyva engem.

- Végül is… fáradj be – tártam szélesre az ajtót a többiek előtt.

Ben mindig is szabadelvű volt, úgymond ment a saját feje után. Minden nőről megvolt a véleménye, aki hozzám – vagy akár a banda többi tagjához – közel akart kerülni. Ez nem volt másképp Natalieval sem. Pontosan emlékszem arra a kis okfejtésre, amit a közös házvásárlás előtt beadott.

Részletesen felvázolta, hogy nyilvánvalóan Natalie sem vágyik másra, csak egy kis hírnevet akar magának általam. Tudtam, hogy hülyeségeket beszél, és csak a saját félresikerült kapcsolatai miatt ilyen nagy a szája, valamiért mégis szöget ütöttek a fejemben a gondolatai.

- Miért nem vetted fel a telefont Jay? – hallottam meg a hangját közvetlenül a hátam mögül.

- Nem volt hozzá hangulatom – sziszegtem a fogaim közül, és bevágtam az ajtót. – Te nem ismersz olyat, hogy magánélet?

Már-már farkasszemet néztünk egymással, és nem sok kellett hozzá, hogy nekimenjek, de visszafogtam magam. Visszasétáltam a konyhába, hogy a sörömet magammal hozva üljek le a srácok közé, akik időközben már a kanapén elnyúlva beszélgettek.

- Van nálad valaki? – húzta fel a szemöldökét. – Mert ha zavarunk, és azért nem akarsz velünk lenni, akkor…

- Akkor mi van? – vágtam közbe. – Semmi közöd hozzá Ben, ne akarj se az anyám, se az apám lenni.

- Chh, az ember csak jót akar… és ez lesz belőle!

Kezdődött a szokásos hisztizése. Komolyan mondom, néha azt éreztem, hogy rosszabb, mint egy féltékeny barátnő. Még az eddigi üresfejű libákat is könnyebben viseltem el, mint némely húzása után Bent. Önállósítva magát ment a konyhába, és ő is egy üveg sörrel a kezében tért vissza.

- Hülye voltam, bocs haver – ült le az üvegasztalra. – Azért jöttünk, hogy elvigyünk bulizni. Nyílt egy új hely a városban, érdemes lenne benézni.

Felsorakoztattam magamban az ellenérveket, miért is nem kéne jelen pillanatban elmennem, hogy kirúgjak a hámból. Sajnos ebben az elég szánalmasnak nevezhető helyzetben nem jutott eszembe elég ellenérv, így végül megadtam magam a kérlelésnek, és a szobámba indultam, hogy átöltözzek.

- Aztán ne tölts órákat a fürdőben – kiabáltak utánam a fiúk kórusban, mire én csak megfordultam, és megismertettem velük a véleményemet.

Tényleg nem akartam sokat tökölni, úgyhogy a lehető leggyorsabban kapkodtam magamra a ruhákat, és pár perc után már indulásra készen voltam. Magamra vállaltam a vezetés nemes feladatát, pedig tisztában voltam vele, hogy hazafelé nem leszek már rá képes.

Már útközben is csak az idióta poénokat hallgattam, de még ezek sem tudták elvonni teljes mértékben a figyelmemet. Megállás nélkül csak Natalie levele lebegett a szemem előtt, és az egy mondat… nem képes rá! Vágtam egy csalódott fintort, és a gázra taposva szeltem át a főutakat.

- Még lesittelnek, mielőtt beérünk – röhögött hátul Ben.

Miután sikeresen leparkoltam, mind a bejárat felé indultunk. Csöppet sem volt meglepő, hogy a kidobók soron kívül engedtek be minket, mindezt a tömeg nagy sajnálatára. Az ilyen helyekre általában szabad bejárásunk volt, így nem kellett csalódottan hazamennünk egyszer sem.

A hely maga semmivel sem volt jobb – de ugyanakkor rosszabb sem – azoktól a színvonalas kluboktól, amelyekben eddig játszottunk, vagy megfordultunk a srácokkal. Automatikusan indultunk el a bárpult felé, ahol a szokásos italainkat kikérve azonnal szemügyre vettük a felhozatalt.

A lányok többsége ugyanúgy nézett ki. Mindegyik a legjobb akart lenni, és mind másként érték el ezt. Volt, akinek elég volt ehhez, hogy mindent megmutasson magából, mások a rámenősségükkel érték el a céljukat. Unottan fordultam vissza a poharamhoz, amikor Ben visszafordított.

- Látod ott azt a csinos feketét? – mutatott a táncparkettre.

- Bocs, az anyám nem volt denevér, szóval pontosíts – dünnyögtem.

Igyekezett minél precízebben leírni a lányt. Fekete, derékig érő haj, formás fenék, vadító miniszoknya, és itt elég is volt a felsorolásból. Régen talán még érdekelt is volna, de most nem mozgatta meg a fantáziám. Amolyan tipikus plázacicának tűnt, aki csak egy éjszakára hajt.

- Mi bajod Jay? – tette fel őszintén a kérdést.

- Semmi Ben, hagyjuk – legyintettem, és lehúzva az előttem lévő italt, újabb kört kértem.

- Azt hiszem, tetszel neki – röhögött fel, de egészen addig nem értettem miről beszél, amíg meg nem éreztem valaki kezét a vállamon.

Meglepetten figyeltem, ahogy kicsit sem zavartatva magát huppant le a mellettem lévő bárszékre az eddig figyelt lány, és csábos pillantásokkal próbált bevágódni. A kezdeti hadakozás gyorsan elpárolgott, öt pohár whisky után már tök mindegy volt minden. Nicol – időközben bemutatkozott – egy percre sem hagyott magamra, végig úgy őrzött, akár a kiszemelt prédáját az oroszlán.

Az este eseményei lassan egészen más fordulatot vettek, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy szorosan egymáshoz simulva táncolunk. Gátlástalan csípőmozdulatai miatt lila köd borította el az agyamat, és persze az eddig elfogyasztott mennyiségű ital is jócskán szerepet játszott ebben.

- Nem hívsz meg magadhoz? – suttogta fülembe olyan kábítóan, hogy egy pillanatra egész megszédültem a hatásától.

A sértett énem felülkerekedett a józan eszemen, és magam után húzva hagytuk el a klubot. Meg sem álltunk a házamig, ott pedig a hálószobáig. Rutinos mozdulatokkal irányította minden lépésemet, miközben lovagló ülésbe helyezkedett felettem, és kényeztetni kezdte a testemet.

Gépies mozdulatokkal szabadítottam meg a leheletvékony topjától, majd nem kellett sok, és a szoknyája is lekerült. Ő sem éppen sakkozni jött, már az övemmel babrált, amikor bevillant, hogy mit is művelek. Magam előtt láttam Natalie arcát, de ettől még inkább elborult az agyam, és már nem volt megállás…

Reggel rettentő fejfájásra ébredtem, még a levegővétel is fájt. Fel akartam ülni, de egyszerűen képtelen voltam rá. A nap sugarai bántották a szememet, így mikor végre sikerült feltápászkodnom, behúztam a függönyöket. Visszafordultam az ágy irányába, és ekkor esett le, hogy mit műveltünk.

Egyetlen problémám volt csak mindösszesen. Nem emlékeztem, hogy mi is történt köztem és Nicol között. Akárhogy próbáltam összeilleszteni a kirakós darabkáit, egyszerűen nem ment. A helyzetet pedig egy cseppet sem könnyítette meg, hogy nem volt senki, aki magyarázatot adhatott volna.

Csak a menők bloggerdíj

2010-04-22T15:03:00.003+02:00

Sziasztok!

Ide is felkeveredtem, és ki is rakom a díjat, amit kaptam ^^ Ja, és ezer hála, amiért nem kívántatok a pokol fenekére a 20. feji miatt :D :P Bár a vélemények száma csekély... úgyhogy nehéz megállapítani! Örülnék még pár kommentnek :)

1. Tedd ki a blogodra!
2. Írd ki a nevét annak, akitől kaptad!
3. Írd le ki az a 6-7 ember, akinek tovább küldöd!
4. Válaszolj a kérdésekre!

2.Köszönöm szépen:

Schmetterling: http://rpattzfic.blogspot.com/
Klarii: http://biancaclark.blogspot.com/

3.Akiknek küldeném:

Mindenkinek, aki a bloglistámban is megtalálható :)

4.Mi/Melyik a kedvenc...

- piád: őszibarack
- kajád: lasagne
- állatod: kutya
- színed: lila
- édességed: csokika <3
- zenei stílusod: az utóbbi időben rájöttem, hogy nincs korlát :D kivéve talán a rock
- énekesed: akad jópár :)
- énekesnőd: dettó :D
- színészed: Jude Law, Kellan Lutz, Robert Pattinson
- színésznőd: Kate Beckinsale, Cameron Diaz, Ashley Green
- együttesed: van pár :)
- blogod: van egy pár, és a bloglistámban meg is találhatóak ^^

Karnyújtásnyira Tőled... - 20. fejezet

2010-04-20T11:57:00.003+02:00

Sziasztok!

Meghoztam a 20. fejit! Lássuk hogyan is folytatódik az éjszaka... Tudom, hogy utálni fogtok, előre is bocsika érte *ártatlanul pislog* Jó olvasást! Puszi, Angel

20. fejezet - Kapaszkodó

Rá kellett jönnöm, hogy az életem kezd helyre állni, és lassacskán minden újra a régi lesz. Az anyámnak sem késő talán, hogy tiszta lappal induljon, és azt hiszem, nekem is kijár a boldogság. Ilyen gondolatokkal a fejemben szeltük át Los Angelest, én pedig észre sem vettem, hogy mikor érkeztünk meg Jay házához.

- Gyere Natalie, megjöttünk – hallottam meg a hangját, és elfogadva a kezét szálltam ki a kocsiból.

A sofőr szó nélkül hagyott minket magunkra, mi pedig magabiztosan indultunk el a hatalmas ház felé. Már kívülről is impozáns épület volt, abba pedig belegondolni se mertem, hogy belül mennyi mindent rejtegethet. Hirtelen a gyomrom liftezni kezdett, mintha milliónyi kis pillangó verdesett volna bennem.

Egy pillanatra megtorpantam, de Jay egy szelíd mosollyal az arcán felém fordult, és abban a percben minden kétségem elmúlt. Jó házigazdaként vezetett körbe a házban, egyetlen négyzetcentimétert sem kihagyva. Sorra vettük a konyhát, a nappalit, a hatalmas teraszt, aztán pedig az emeletet céloztuk meg.

- És itt vannak a vendégszobák, ha esetleg valamelyik haver nálam alszik – nyitott be az egyik ajtón, majd ugyanolyan gyorsan vitt is a következőhöz. – Itt pedig próbálni szoktunk a fiúkkal – tárt szélesre egy újabb ajtót.

- Oh, mindig kíváncsi voltam az ilyesmire – lelkesedtem fel, és megbabonázva figyeltem meg a milliónyi apró részletet, hangszert, kottákat.

- Látom, szereted a zenét – mosolyodott el, és az ajtófélfának dőlt.

Valóban nem állt távol az igazságtól. Kiskoromtól kezdve fogékony voltam mindenre, ami a zenével és a rajzolással volt kapcsolatban. Rengeteget jártunk hangversenyekre, koncertekre… Aztán ez idővel egyre inkább elmaradt az életemből, és mostanra csak a rajzolás maradt.

- Van még mit mutatni – zökkentett ki a mélázásomból. – Menjünk, aztán ígérem, hogy játszok neked valamit – kacsintott, én pedig kislány módjára rohantam hozzá, hogy egymásba kapaszkodva fedezzem fel vele ezt az új világot.

Elidőztem egy-egy családi fotónál, ő pedig lelkesen mesélt a gyerekkori csínyekről. Az viszont már számomra is meglepő volt, amikor megtudtam, hogy folyamatosan költöztek egyik városból a másikba. Így szinte a világ összes országában megfordult már, mint megtudtam.

- Ez pedig itt a… – torpant meg, és láttam, hogy ő maga is zavarba jött.

- A hálószobád gondolom – kuncogtam, majd átvéve az irányítást, benyitottam.

Semmiben sem tért el az eddig általam látott hálószobáktól, volt benne szekrény, egy hatalmas ágy, egy bőrkanapé a szoba egyik sarkában a tévétől nem messze, és egy erkély ablak is. A falak kék színben pompáztak, de itt egyetlen fénykép sem volt felakasztva.

- A legjobbat még nem is láttad – húzott az erkély felé, és amint szélesre tárta előttem a szárnyas ajtókat, még a lélegzetem is elakadt.

Egész Los Angelest látni lehetett, ahogy apró fényekben úszik. A távolban magasra törő épületegyüttesek sorakoztak, de ugyanakkor innen nézve mégis annyira apró volt minden. Az idő kezdett egyre hűvösebb lenni, emiatt kissé megremegtem, Jay pedig szorosan magához ölelt.

- Fázol? – hajolt közelebb, minek hatására újabb remegéshullám futott át a testemen, persze ez egész másféle volt.

- Egy kicsit – dőltem neki, hiszen tudtam, hogy biztonságban vagyok.

Meglepő nyugodtság telepedett rám, és mindez pusztán csak azért, mert magam mellett tudtam Jayt is. Egy darabig még csendben figyeltük a várost, összekulcsolt ujjakkal, aztán beljebb mentünk, és a kanapéra ülve folytattuk az előbb elkezdett beszélgetést.

- Szóval mindent tudsz rólam, egy nyitott könyv vagyok előtted – dőlt el egy kissé, szemeivel pedig mindvégig az én tekintetem fürkészte. – Te jössz, mesélj magadról Natalie.

Tudtam, hogy nemsokára eljön majd ez a pillanat, amikor már nem titkolhatok el előle semmit. Sosem szerettem ezeket a pillanatokat, talán azért is, mert az én életem nem volt éppen fenékig tejfel. Nem mesélhettem boldog, gondtalan gyerekkorról, de még csak felszabadult diákévekről sem.

Ezt a részt legszívesebben kihagytam volna az ismerkedésből, de érthető okokból nem tehettem. Ryan előtt sem nyíltam meg egykönnyen, és pontosan ezért az okból nem voltak igazán barátaim sem. Az életemben a két biztos pont mindig is a bátyám, Alex és a legjobb barátnőm, Sam voltak.

- Nem tudom, hogy a bátyám mennyit mesélt el neked – kezdtem bele akadozva –, de az én életem nem éppen olyan, mint a többségé.

- Semmi baj, egyébként semmi olyat nem mondott – adott kitérő választ.

Érthető volt, hogy kíváncsi volt rám, hiszen mindeddig nem avattam be az életembe mélyebben. Jól végiggondolva csak annyit tudott rólam, hogy a bátyámmal élek, van egy vadbarom exem, és hogy imádok rajzolni. Én pedig szinte az egész életét ismertem…

- A szüleim elváltak már egy ideje, mint azt ma tapasztaltad is. Az apám sosem tudta kimutatni a szeretetét, azaz egy módon mégis… veréssel. Nem az a tipikus apa volt, aki megdicsért, ha jó jegyet vittem haza. Az apám alkoholista volt.

Amint kimondtam, minden újra megelevenedett előttem. A torkomba felkúszott egy csomó, és folyamatosan csak fuldokoltam tőle, de meséltem. Mesélnem kellett. Azt akartam, hogy ne legyen titkunk egymás előtt, hogy ismerjen engem, a lecsupaszított Nataliet, és ne azt a lányt, akit a világnak mutatok.

- Ha nehezedre esik róla beszélni, nem kell – húzódott közelebb, de én csak nemet intettem a fejemmel, és folytattam.

- A bátyám volt az, aki világ életében vigyázott rám, és ha kellett, megvédett apámtól. Anya nem volt képes erre, és a mai napig kiszolgáltatottként élt. Ma te magad is láthattad, hogy mivé lett – itt vettem egy mély levegőt, mert nehezemre esett visszatartani a kibuggyanó könnycseppeket – egy ronccsá, aki képtelen önálló, és legfőképpen ésszerű döntéseket hozni.

- De ezt nem értem, nem próbáltatok segíteni rajta?

- Oh, dehogynem. Számtalanszor próbáltuk meg elhozni a házból, vagy Philipet távol tartani tőle, de nem sok sikerrel. Anya végül mindig visszafogadta, és csak azt hajtogatta, hogy megváltozik, egyszer biztosan megváltozik.

- Értem már, hogy miért jöttél el Ryantől – tette hozzá halkan. – Nem akartad azt a sorsot magadénak, amit az anyád is választott, igaz?

Szinte félelmetes volt, hogy ennyire a vesémbe látott. Mondhatni alig ismertük egymást, de tisztában volt vele – legalábbis mostanra biztosan –, hogy mit miért is teszek. A szemeiben pedig egyáltalán nem a megvetést, vagy a sajnálatot véltem felfedezni, inkább valami merőben újat… hogy védeni akart engem.

- Nem – hangzott a velős válaszom. – Megijedtem, hogy talán nekem is ez a jövő jutott, ami az anyámnak, de aztán jöttél Te…

Ezen csak sejtelmesen elmosolyodott, és váratlan gyorsasággal áthidalva a köztünk lévő távolságot, gyengéden megcsókolt. Nyelve az enyémmel járt lassú táncot, míg a keze lassan siklott a csípőmre. Egy percre sem váltunk el egymástól, miközben ő finoman hanyatt döntött.

Mikor ajkai elszakadtak az enyémektől, a nyakamat célozta meg, azután pedig a kulcscsontomat. A vér sebes, izzó lávaként áramlott szét az ereimben, és önmagamat is meglepve adtam át teljes valómat neki. Mindazonáltal cseppet sem éreztem magam kiszolgáltatottnak, egyszerűen csak újra éltem.

El akartam merülni ebben az új, csodás érzésben. Magamba szívtam az illatát, amíg ő a vállaimat csókolta, és közben lehámozta rólam a felsőmet. Persze én sem voltam rest, kapkodva próbáltam megszabadítani az ingjétől, eleinte kevés sikerrel.

Olyan erejű vágy tombolt mindkettőnkben, hogy még a Richter skála is kiakadt volna, ebben teljesen biztos voltam. Kezdtem megijedni ettől az újonnan jött érzéstől, és akár mennyire is küzdöttem ellene, az agyam automatikusan blokkolt minden nyugtató gondolatot.

Talán ő is megérezte ezt, mivel újra átváltott óvatoskodó stílusba. Az ajkaimnál időzött, ezzel biztosítva, hogy semmit sem akart elkapkodni. Kezeim a nyaka köré fontam, úgy vontam magamhoz egyre közelebb és közelebb, miközben éreztem, hogy én lettem követelőző.

- Várj egy percet – suttogta zihálva, majd meglepetésemre eltűnt a szobából.

Fogalmam sem volt, hogy hova mehetett, de így maradt egy kis időm lehiggadni, és ezzel együtt sajnos gondolkozni is. Ezek az érzések, amelyek minden érzékemet megtöltötték, teljesen elvették a maradék eszemet is. Mintha hirtelen minden világossá vált volna előttem.

Felpattantam, majd egy papír és ceruza után kezdtem kutatni. Szerencsére nem kellett sokáig kutatnom, a fiók aljában mindkettőt megtaláltam. Kapkodva írtam egy üzenetet neki, és bár tudtam, hogy nem etikus, amit most művelek, mégis meg kellett tennem.

Tudtam – legalábbis bíztam benne –, ha igazán szeret engem, megérti miért is tettem azt, amit. Sietős léptekkel hagytam magam mögött a házát, és nem hagytam semmit sem magamból, csak egy üzenetet az asztalon...

„Bocsáss meg, de nem vagyok rá képes…”

Karnyújtásnyira Tőled... - 19. fejezet

2010-04-13T20:37:00.002+02:00

Sziasztok!

Megjött a 19. feji! Bocsánat a késésért, de mostanában el voltam maradva, de nem rinyálok. Mindenképpen akartam ma folytatást, szóval meg is született ^^ Jó olvasást, a véleményeket pedig most is várom! Puszi

19. fejezet - Döntések

Hiába is akartam volna elmagyarázni Jaynek, hogy ez mivel jár, úgyse értette volna meg. Igazából senki sem, aki eddig nem élt át ilyesmit, vagy nem volt szemtanúja egy ilyen kirohanásnak. Az apám sokszor folyamodott ehhez a módszerhez, ha éppen nem úgy történtek a dolgok, ahogy ő azt elképzelte.

Akármennyire is haragudtam az anyámra a tehetetlenségéért, igyekeztem mindig mellette állni, néha több, néha pedig kevesebb sikerrel. Most azonban még az sem számított, hogy utál és megvet, csak az, hogy minél hamarabb odaérjünk hozzá, és megakadályozzuk Philipet, akármire is készül.

- Ne aggódj, minden rendben lesz – nyugtatott Jackson, de nem tudtam rá figyelni.

Nem érdekelt már semmi sem, és amikor a kocsi végre lefékezett a házunk előtt, úgy rohantam a bejárati ajtó felé, mintha az életem múlna rajta. Hallottam a házból kiszűrődő ordibálást, és hogy Jackson is utánam fut. Már éppen benyitottam volna, amikor hangos fékezéssel Alex is megérkezett.

- Natalie! Ne menj be! – állított meg, és előre ment.

Finomkodás nélkül vágta be a bejárati ajtót, ezzel utat törve magának. Nem volt nehéz megtalálni anyáékat, Philip hangja a konyha felől hallatszódott, és ezt az edények hangos csörömpölése is megerősítette. Egyszerre indultunk el a zaj irányába, ahol anya a padlón feküdve várta a „méltó” büntetését.

Lefagyva néztem, ahogy tehetetlenül – és belenyugodva – várja, hogy elcsattanjon az újabb pofon. Ahogy ott feküdt, rá kellett rájönnöm, hogy mennyire kiszolgáltatott is ő valójában, bármennyire hibás benne. Mert igenis hibás volt… legalább annyira, mint mi is, amiért nem segítettünk rajta időben.

- Ne merészeld! – kiabáltam el magam, és védelmezőn ráborultam anyára.

A hangom nem csengett egyáltalán magabiztosan, de Philip valamiért mégis megtorpant. Anya a karjaimban zokogott, közben körülöttünk gyilkos csend uralkodott. Azt hittem, hogy ezzel vége is, befejezte az őrjöngést, de újra a magasba emelte a kezét, hogy ezúttal mindkettőnkre lesújtson.

Kicsit én is olyan lettem, mint az anyám. Beletörődve vártam az elkerülhetetlent, de az csak nem jött. Felpillantottam, de már csak annyit láttam, hogy Alex és Jay egyszerre vonszolják kifelé Philipet a házból. Még mindig reszketve görnyedtem anya fölé, aki nem szólt egy szót sem, csak az ölembe hajtotta a fejét.

- Sírj csak, sírd ki magad – nyugtattam, miközben a hátát simogattam.

Azt hiszem ekkor nőttem fel igazán. Most az egyszer éreztem azt életem során, hogy az anyám szeret engem, és szüksége van rám. A szerepek már régen felcserélődtek, én voltam a felelősségteljes felnőtt, aki megvédi őt bárkitől és bármitől. Kintről hangos kiabálást hallottam, és a gyomrom akaratlanul is görcsbe rándult.

- Alex! – kiabáltam hangosan, mire csak egy hangos ajtócsapódás volt a válasz.

Egy pillanatra megijedtem, és ott akartam hagyni anyát, de a fiúk ugyanebben a pillanatban jelentek meg az ajtóban. Könnybe lábadt szemmel figyeltem őket, ahogy besétáltak, és örültem, hogy egyiküknek sem lett semmi baja. Alex riadtan nézett rám, és azonnal szorosan magához ölelt.

- Úgy sajnálom, hogy így kellett lennie – suttogta, miközben egyszerre próbált minket megnyugtatni. – Soha többé nem hagyom, hogy ezt tegye, ígérem! – jelentette ki határozottan.

- Köszönöm – formáltam hangtalanul a szavakat, de a hálát, amit éreztem, tisztán leolvashatta az arcomról. – Anya, fel tudsz állni? – hajoltam az arcához, de szólni nem volt ereje, így csak igent bólintott.

Segítettünk neki felállni a hideg csempéről, és Alex közreműködésével felmentünk a szobájába. Gondosan betakargattam őt, de amikor magára akartam hagyni, visszahúzott magához. Nem kellett egy szót sem szólnia, fogtam magam, és bebújtam mellé a takaró alá.

Pont, mint kiskoromban, amikor még nem állt közénk apa, sem semmi más. Ha jött a vihar, anya máris ott termett mellettem, és a karjaiban teljesen biztonságban éreztem magam. A bátyám és Jay az ajtóból figyelték a nagy kibékülést, majd magunkra hagyva minket, kisétáltak a szobából.

- Nem akarok így élni – suttogta alig hallható hangon anya.

- Tessék?

- El akarok menni ebből a házból – folytatta reszelős hangon. – Nem bírom már ezt az életet kislányom.

Meglepetten hallgattam minden szavát, ahogy lassan kibuktak belőle a hosszú évek fájdalmai, és kétségei. A számos verés, és veszekedés minden egyes részletét elmesélte, és egy percig sem törte a fejét azon, hogy esetleg cenzúrázza a helyzetét. Olyan volt hallgatni az életét, mintha egy horrort mesélnének, egy örökös rémálom.

- Semmi baj, megoldjuk – mondtam ki az első gondolatom.

- Meg tudnál bocsátani nekem? – tette fel a következő kérdését.

Szó nélkül kellett volna válaszolnom, és kimondani az igent, de nem tudtam. Az anyám, és mégsem kötnek hozzá olyan szoros érzések, mint a legtöbb lányt. Sosem volt az a tökéletes anya lánya kapcsolatunk, de én ebbe már réges régen belenyugodtam.

- Majd megbeszéljük – zártam rövidre a témát, és látszólag ő is belenyugodott.

Megvártam, amíg elalszik, aztán óvatosan kikászálódtam az ágyból. Próbáltam nagyon halkan kisurranni, hogy még véletlenül se ébresszem fel. Lentről hangokat hallottam, így biztos voltam benne, hogy Alex és Jay még mindig beszélgetnek egymással.

- Anya hogy van? – fordult felém Alex, ahogy meghallotta a lépteim. – Ugye sikerült megnyugodnia?

- Fogjuk rá – rogytam le Jay mellé, és a vállára hajtottam a fejem. – Beszélgettünk, de úgy, mint eddig soha.

- Ezt hogy kell érteni? – nézett rám értetlenül Alex, és látszott rajta, hogy ölni tudna bármilyen információ morzsáért.

- Elege van ebből az életből, el akar innen menni – közöltem a nyers tényeket, amiket a bátyám tátott szájjal hallgatott. – Segítenünk kell rajta Alex…

- Hozzám költözik – állt fel a kanapéról, és a konyhába indult.

Megpróbáltam feldolgozni a hirtelen információt. Anya Alexhez költözik, és ez által valószínűleg fuccs az önállóságának, és vele együtt még ki tudja minek. Hirtelen nagyon rossz érzés kerített hatalmába, és ezen még az sem változtatott, hogy mellettem volt Jackson.

- Tudod, nem szégyen, hogy félsz – húzott közelebb magához. – Úgy értem, néha meg kell mutatnod, hogy mit érzel.

- Már nem félek – mosolyodtam el, hogy biztosítsam, az igazat mondom. – Köszönöm, hogy itt voltál nekem, sokat jelent.

- Ha akarod, nem megyek ma haza – szólalt meg pár perc csend után. – De ne érezd úgy, hogy rád akarok telepedni, csak tudd, hogy itt vagyok.

Ezen mosolyognom kellett. Nem tudtam hogyan mondja el, hogy szeretne velem maradni… Pedig szó nélkül igent mondtam volna rá, mert nem vágytam semmi másra, csak hogy minden olyan legyen, mint tegnap éjjel a kórházban… hogy újra átjárjon az a határtalan nyugalom, és ezt csak Jay mellett tudtam átélni.

- Ha gondolod, aludj nálunk – vetettem fel az ötletet, mire huncut mosoly terült el az arcán. – De szigorúan alvás – fenyegettem meg játékosan.

- Miért nem alszol te nálam? Én már láttam hol fogsz élni, de te még nem láttad az én házam – érvelt magabiztosan.

- Rendben, megnézem a lakásod – egyeztem bele pár perc hezitálás után.

Alex nem vette rossz néven a dolgot sőt… úgy tűnt, ő örül a legjobban, hogy végre élem az életem. Bár azt hiszem, leginkább annak örült, hogy nem Ryan oldalán teszem mindezt. Ő maradt este anyával, nehogy Philip esetleg meggondolja magát, és visszajöjjön.

- Vigyázzatok magatokra – ölelt meg búcsúzóul. – És remélem, hogy még összefutunk Jackson – rázott vele kezet.

Úgy tűnt, hogy összebarátkoztak – vagy legalábbis összeismerkedtek –, amíg én anya lelkét ápolgattam. Szó nélkül kaptam fel a kabátomat, és indultam el Jackson után a kocsihoz, ami azóta is ránk várt. Alig szálltunk be a kocsiba, a telefon máris vadul arénázni kezdett.

- Natalie, merre vagy? – hallottam meg Sam zaklatott hangját.

- Ööö… Jacksonnal vagyok, ma nála alszom – tettem hozzá, és próbáltam leplezni a lelkesedésem.

- Aha, értem – nyújtotta meg a szavakat. – Szóval a cuki bátyád ma este egyedül lesz otthon?

- Nem, anyánál alszik. Holnap mindent megmagyarázok, de most le kell tennem Sam.

- Rendben, de a szavadon foglak! Legyen szép estétek – kuncogott, és a vonal meg is szakadt.

Alig süllyesztettem el a telefonomat, gondolatban máris egy mesteri terv fogalmazódott meg bennem. Ideje, hogy kicsit rásegítsek a bátyámnak a barátnő keresésben, de egyenlőre a saját magánéletemet kellett rendeznem…

Karnyújtásnyira Tőled... - 18. fejezet

2010-04-05T12:16:00.003+02:00

Sziasztok!

Meghoztam a 18. fejit így Húsvét alkalmából! Kellemes Ünnepeket Nektek :) Ahogy a cím is mutatja, vannak határok. Van, amit csak önmagunknak állítunk, és mikor átlépjük azt, úgy érezzük felszabadultunk. De vannak másféle határok is... Jó olvasást, a kommenteket most is várom! Puszi

18. fejezet - Határok

Vártam, hogy megtörténjen végre, ami Venice Beachen is. A jól ismert borzongást régi ismerősként üdvözöltem, miközben már-már epekedve vágytam arra, hogy ajkai az enyémekhez érjenek. Amikor a számomra végeláthatatlan hosszúságú másodpercek után sem történt semmi, fél szemmel Jacksonra sandítottam, aki még mindig ugyanúgy figyelt engem, mint pár perccel ezelőtt.

Lehettem volna akár dühös is, de nem voltam az. Lemondóan sóhajtottam, és próbáltam kiengedni a fáradt gőzt. Értetlenül figyelte, ahogy felrázom a párnámat, és még mielőtt hátat fordíthattam volna neki, az arcom után nyúlt, és visszahúzott magához. Egyáltalán nem értettem, hogy mit akar, de amikor kérdezni próbáltam, az ujját a számra tette, jelezve, hogy maradjak csendben.

Végighúzta ujját az ajkaimon, miközben azok akaratlanul nyíltak el egy elfojtott sóhaj kíséretében. Arra az ismerős mosolyra húzta a száját, és tovább borzolva az idegeim, óvatosan kóstolgatott. Először csak apró puszikat adott, és hiába próbáltam sürgetően közelebb húzni magamhoz, vagy többet követelni belőle, nem engedett. Rá kellett döbbennem, hogy most ő akar irányítani, és nekem nincs választásom.

Ahogy próbáltam arra koncentrálni, hogy semmivel se mutassam ki, mennyire vágyom rá, egyre inkább feszegettem a saját magam által állított határokat. A közelsége valóságos afrodiziákumként hatott rám, és nehéz lett volna megmondani, hogy meddig bírom még ezt a hirtelen jött óvatoskodást. Minden érzékemet ő töltötte ki, ott volt a tudatomban, a szememben, az illata az orromban, és talán a szívemben is végérvényesen nyomott hagyott.

- Élvezed, hogy kedvedre játszhatsz velem? – faggattam elhaló hangon, mikor éppen nem ostromolta az ajkam.

Nem szólt egy szót sem, és bennem is egyre inkább kezdett tudatosulni, hogy talán ez csak egy játék… játszik velem. Mikor viszont újra a szemembe nézett, egészen mást láttam az arcán. Ő is vágyott rám, és mint egy utolsó megerősítést várva nézett a szemembe. Aztán mintha egyszeriben minden korábbi elvet feladott volna, befejezte a játékot, és hevesen csókolni kezdett.

Emlékek milliói suhantak el előttem, peregtek, akár egy film. Az első találkozás, az a bizonyos verekedés, az első csók, a búcsúzás… Az addig égető, néha tüzes csók lassan átcsapott gyengédebb kóstolgatásba, bár cseppet sem bántam a kezdeti hevességet. Már csak alig-alig ért össze a szánk, szinte a levegő sem hiányzott, pedig éreztem, hogy vészesen fogy, de abban a pillanatban csak az érdekelt, hogy megkaptam, amit akartam.

- Hol voltál idáig? – suttogtam, és a vállára hajtottam a fejem.

- Natalie, most már itt vagyok melletted… nyugalom.

Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy Jay is kényelmesen elférjen az ágyon, elsőre nem túl sok sikerrel. Megnyugtatott a közelsége, és a karjaiban nyomott el az álom. Ezek után nem voltak rémálmaim, az éjszakát úgy aludtam végig, mint akit szabályosan fejbe kólintottak, és kipihentebben ébredtem, mint eddig bármikor.

Nehezemre esett megmozdulni, és féltem attól is, hogy esetleg ezt az egészet csak álmodtam, pont ugyanúgy, ahogy az apámat is. Végül véget vetve a saját kis gyerekes játékomnak, óvatosan megpróbáltam felülni, de Jay szorítása még álmában sem enyhült, és ugyanolyan védelmezően karolt át, ahogy hajnalban is.

- Jó reggelt – nyomtam egy puszit az arcára, mire azonnal kipattantak a szemei, és egy hatalmas vigyor kíséretében visszahúzott a mellkasára.

- Nem akarsz még egy kicsit színlelni? – simogatta a hátamat. – Úgy értem, olyan jó itt lenni, és valószínűleg most hülyének nézel, de nem izgat.

- Dehogy nézlek annak – váltottam durcás hangnembe. – Én is élvezem, hogy itt vagyunk, de talán örökre mégsem maradhatunk itt.

A kis csevejt a becsörtető nővér zavarta meg. Igazán édes volt, ahogy zavarában nem is tudta, hogy mit csináljon. Hosszasan fogadkozott, hogy ő nem akart zavarni, és ez még egyszer biztosan nem fog előfordulni, mert nagyon körültekintő lesz. Sietve kiment a szobából, mi pedig csak jót kuncogtunk.

- Képes lesz még ebben az életben elvégezni a munkáját? – tolt el magától Jay óvatosan.

- Nem tudom, de ezen majd később agyalok – ültem fel, és összekapkodva pár ruhát és a törülközőt, a fürdő felé indultam.

Meglepetésemre nem is próbálkozott azzal, hogy utánam jött volna. Ahogy este is tettem, rendeztem egy gyors tusolást, ezúttal azonban igyekeztem nem órákat ott tölteni. Felfrissülve sétáltam ki a fürdőből, de már nem voltunk egyedül. Az orvos éppen azt ecsetelte, hogy Jackson állapota kielégítő, és nyugodtan haza mehet már a mai nap folyamán.

- Áh, Natalie – fordult felém mosolyogva. – Önnel sincsen semmi probléma, még végzünk egy-két vizsgálatot, és Ön is elhagyhatja a kórházat.

- Köszönöm – ültem le az ágy szélére, és lelkesen pakolászni kezdtem. – Esetleg telefonálhatok a barátnőmnek, hogy értem jöjjön?

- Hagyd Natalie – vágott közbe Jackson. – Majd én hazaviszlek, vagy ahova csak akarod – pontosított, mire elnevettem magam.

- Rendben, akkor köszönöm doktor úr.

A doki még átadta a papírjainkat, aztán magunkra hagyott minket. A két debella biztonsági még mindig kinn álldogált az ajtóban, és szúrós szemekkel bámultak befelé. Komolyan mintha tőlem kellene félteniük Jacksont. Éppen csak lehajoltam a táskámért, hogy felrakjam az ágyamra, de amikor felpillantottam, azt kívántam, bár csak képzelném az egészet.

- Te mit csinálsz itt? – pislogtam meglepetten az ajtóban álldogáló Ryanre.

- Gondoltam meglátogatlak, rosszul tettem? – torpant meg az ajtónál, és ő is hasonló meglepettséggel nézett rám.

- Hazamehetek – nyögtem ki nagy nehezen, mire Ryan sokkal vidámabban közeledett felém, és megölelt.

Ijedten néztem, és vártam, hogy valaki megmentsen. Mondjuk nagy hasznát vettem volna az eddig az ajtóban álldogálóknak, de nem, ilyenkor persze nem. Váratlanul kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és mikor megláttam Jacksont egyszerre két dolog is átfutott az agyamon, ahogy az arcát figyeltem. Vagy félreérti a helyzetet, és vége mindennek, vagy fogja magát és megment.

- Oh, nem tudtam, hogy jöttek hozzád – szabadkozott, és egy bájvigyor kíséretében lefejtette rólam Ryant. – Szevasz cimbora – vágta hátba, mire Ryan kis híján kiköpte a tüdejét.

- Túl rég találkoztunk már közelebbről – morogta Ryan, de most először az egyik biztonsági is beljebb jött. – Sebaj, majd pótoljuk. Natalie, hazaviszlek – fordult felém, és biztos voltam benne, hogy nem kíváncsi a véleményemre.

- Natalie velem jön – állt közénk Jay váratlanul. – Ez a minimum, amiért miattam szenvedett balesetet.

Ryan szeme szinte szikrákat szórt, amíg elhagytuk a kórtermet. Jay szorosan átkarolt, és a csomagjainkkal együtt a kórház kijárata felé indultunk. Ami viszont odakint fogadott, arra még én sem számítottam. Hiába mentek előre a testőrök, a fotósok és riporterek hada így is megpróbált közelebb férkőzni hozzánk, és egyre több kérdéssel bombáztak minket.

- Ne is foglalkozz velük – súgta a fülembe, majd átadta a csomagjaink a sofőrnek, és beszálltunk a kocsiba. – Jól vagy? – fordította maga felé az arcomat.

- Aha, csak nem gondoltam, hogy társaságunk is lesz.

Megkövülve ültem a kocsiban, és bár fogalmam sem volt, hogy merre tartunk, bíztam benne, hogy hazafelé. Ekkor ugrott csak be, hogy Jackson nem is tudja, hogy hol lakom, csak egyedül azt a helyet, amit együtt néztünk ki álmaim otthonának. Már készültem volna szólni a sofőrnek, hogy merre forduljon, amikor megcsörrent a telefonom.

- Igen, tessék? – szóltam bele.

Döbbenten hallgattam az anyám szavait, és kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy mit is mond. Az agyam nem pörgött olyan gyorsan, csak egy dologban voltam teljesen biztos, ha most azonnal nem cselekszem, akkor tragédia fog történni. Először éreztem azt évek óta, hogy okom van félni bármitől is.

- Anya, nyugodj meg – próbáltam nyugtatni. – Mindjárt ott vagyunk – azzal letettem a telefont, és tárcsáztam Alexet. – Alex, anya bajban van, Philip teljesen eldurvult, úton vagyok hozzá, kérlek, siess.

- Mi a baj? Súlyos? – faggatott Jackson. – Hova menjünk? Mondd a címet Natalie – én pedig magam sem tudom honnan merítettem erőt, de gépiesen bemondtam anyám lakcímét.

- Anyám hapsija bántani akarja őt – hadartam. – Nem tudod, hogy milyen, amikor iszik… túlmegy minden határon.

Kreatív blogger

2010-04-04T17:12:00.002+02:00

Sziasztok!

Megragadom az alkalmat, hogy kirakjam ezt a díjat, amit Ivcsitől kaptam (http://www.igaz-szerelem.blogspot.com/)! Köszönöm, hogy Rám is gondoltál ^^

1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd ellinkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

7 dolog magamról:

1. Csoki mindig jöhet, bármekkora mennyiségben :P
2. Az írás mellett "nagy szerelmem" a pszichológia (Lady Freud :P)
3. Imádom a horror filmeket.
4. Imádom a fényképeket, rengeteg van a szobámban is ^^
5. A kedvenc színem a lila.
6. Szeretem a koktélokat.
7. Imádok lustálkodni :$

Adjam tovább 7 embernek:

Én mindenkinek tovább szeretném adni, aki a bloglistámban szerepel, mert megérdemlik, legalább annyira, mint ahogy én is :)

Karnyújtásnyira Tőled... - 17. fejezet

2010-03-30T09:14:00.000+02:00

Sziasztok!

Fenn is a 17. fejezet! Kiderül, vajon Natalie meddig bírja a civakodást Jacksonnal :) Jó olvasást, a komikat pedig várom! Puszi!

17. fejezet - Civakodás

Mielőtt még újra egymás fejéhez vághattunk volna bármit, az ajtóban megjelent Jay zenekara, és belénk fojtották a szavakat. A hirtelen támadt csend, amely ránk borult, roppant módon zavaró volt, de a srácok, mintha mi sem történ volna, elkezdték faggatni őt – engem figyelembe sem véve – a baleset körülményeiről, és már a bú felejtő partit is szervezgetni kezdték.

- Ne lógasd már az orrod – boxolt bele a vállába Ben. – Majd elmegyünk egy jó kis klubba, és felszedünk pár nőt.

Már a gondolattól is felfordult a gyomrom, hogy ezt hallanom kellett, reflexszerűen forgattam meg a szemeimet. A fiúk viszont roppantul élvezték a helyzetet, még pár lesajnáló pillantást is kaptam, amire legszívesebben úgy reagáltam volna, hogy kapnak egy-egy pofont. Fejben el is terveztem, hogy Bennel kezdem a sort, ugyanis sejtettem, hogy ő volt a felbujtó.

- Megkérdeztem a dokit, és azt mondta, ha jobban leszel, holnap haza jöhetsz! Nem kell sokáig elviselned ezt a poklot – és a hangsúly természetesen a poklon volt.

Kezdett elég kellemetlen lenni a helyzet, így fogtam magam, és kisétáltam a folyósóra az ajtó előtt álldogáló biztonságiakat megkerülve. Kis bolyongás után rájöttem, hogy fogalmam sincs merre vagyok, és ha ebben az életben még vissza akarok találni a szobába, és nem a szertárban meghalni, akkor kerítenem kell valakit, aki segít.

Ilyenkor egy árva lélek sem járkál erre, vagy mi van? – morgolódtam félig hangosan, de gyorsan lehalkítottam magam. Még csak az hiányzott volna, hogy egyenesen a dilisek közé importáljanak. Kezdtem feladni a reményt, amikor a végeláthatatlan hosszúságú folyósón megláttam egy ismerős alakot.

- Sam! – kiabáltam neki, még én is tisztán hallottam a hangomban rejlő hisztéria kezdeti jeleit. – De jó, hogy bejöttél – borultam a nyakába, amint belátható közelségbe kerültünk.

- Natalie, neked meg mi bajod? – ölelt meg. – Te reszketsz, mint a nyárfalevél, és a szobádban sem találtalak, csak pár idiótán vigyorgó pasast Jackson mellett.

- Féltem, hogy egy szertárban fogok meghalni öregen, és szenilisen – motyogtam, miközben belekarolva elindultunk a kórterem felé.

- Aha… Szóval azt hitted, hogy megúszod majd az idősek otthonában folyó kő-papír-olló játékokat? – kuncogott.

- Semmi pénzért – nevettem el magam.

Szerencsére a fiúk elmentek mire mi visszaértünk, már csak az orvost találtuk ott, aki vizsgálatokat csinált éppen, és elmondta Jacksonnak is, amit Ben már készségesen közölt vele. Sam segített levenni a köntösömet, és nagy meglepetésemre behozta a rajzcuccaimat, meg pár dolgot, amire szükségem lehet.

- Köszönöm, hogy gondoltál rám – sóhajtottam, mikor végre újra az ágyban voltam, és tudtam figyelni arra, amit Sam mond. – Ne akadj ki nagyon, de itt volt Ryan.

- Mit keresett itt? – nézett rám elkerekedett szemekkel. – Ez a pasi keresi a bajt, ez biztos… mit mondott? – halkította le magát, mikor az orvos szúrós pillantásokat lövellt felénk.

- Közölte, hogy Barbara informálta arról, hogy benn vagyok, és hogy a szerződések mind ott vannak George asztalán.

- Remélem elhajtottad. Nem hiányzik, hogy állandó látogatód legyen – mondta ki az első dolgot, ami az eszébe jutott.

Nem volt időm megválaszolni a kérdését, mert Jay horkantása egyből megválaszolta helyettem is … Sam pedig szemrehányó pillantások tömkelegét lövellte felém, én meg legszívesebben elsüllyedtem volna az ággyal együtt. Mégsem előtte kéne elmondanom, hogy féltékennyé akartam tenni…

- Jól esett, hogy foglalkozik velem – nyögtem ki a gyenge magyarázatot. – Hálás vagyok neki, hogy elintézett mindent, na.

- Aztán ne panaszkodj nekem, hogy segítsek – vonta meg a vállát, és láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolta.

Elképzelni sem tudtam az életem a barátsága nélkül. Ha ő nem lett volna mellettem az elmúlt időszakban, valószínűleg semmi esélyem nem lett volna arra, hogy ép ésszel magam mögött hagyjam az eddigi életem. Ha jól bele gondolok, csak Alex volt ott ebben a nehéz időszakban.

- Ne haragudj – hajtottam le a fejem. – Bosszúhadjáratot akartam, és Ryan volt a megfelelő személy erre, és nagyon-nagyon sajnálom. Nem akarlak elveszíteni – hadartam egyszerre, elharapva a szavakat.

- Jó, semmi baj – csitított, bár először nem értettem miért.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy a szokottnál hisztérikusabban reagálok minden egyes, számomra nem tetsző szituációban, és kezdtem még magamtól is megijedni. Talán nem is álltam olyan messze attól a ténytől, hogy az elmeosztályra kéne kerülnöm. A délutános nővér mentette meg a helyzetet, és valószínűleg egy életre hálás leszek neki ezért.

- Vége a látogatásnak kisasszony – mosolygott kedvesen. – De holnap visszajöhet a barátnőjéhez, ígérem.

Gyors búcsúzkodás után, Sam magamra hagyott Jacksonnal. Valahol féltem attól, hogy mi lesz, ha kettesben maradunk. Most sem tudtam volna egy értelmes, vagy kedves mondatot kinyögni, így csak bámultam a falat, vagy ha éppen meguntam a pókhálókkal való szemezést, a kórház parkjában járattam a szemem a padokon üldögélő betegeken.

Találomra kaptam fel a rajzlapot és a ceruzámat, majd rajzolni kezdtem. A vonalak lassan kezdtek körvonalazódni, és már nem csak a fejemben láttam a képet, amit meg akartam mutatni másoknak is. Határozott mozdulatokkal kontúroztam, élesítettem az eddig halvány vonalakat, amikor ismét feltűnt a nővér a szokásos gyógyszerekkel.

Elsüllyesztettem a rajzot a mappámban, és kelletlenül ugyan, de végül bevettem a gyógyszereimet. Mivel nem járok minden nap kórházakba, így megkérdeztem, hogy merre találom a fürdőt, de a nővér egykedvűen felvilágosított, hogy az ilyen típusú kórtermekhez jár saját is.

- Korán le szeretnél feküdni? – ült fel az ágyban Jay, amíg én egy törülközőt, és a fogkefém szedtem elő a táskából.

- Csak fel akarok frissülni – indultam el a fürdő felé. – És nem szeretnék kellemetlen meglepetéssel találkozni, úgyhogy lehetőleg ne is próbálkozz – vetettem neki oda a vállam felett, amit egy huncut vigyorral nyugtázott.

A biztonság kedvéért kulcsra zártam az ajtót, esküszöm, mintha csak gondoltak volna a helyzet pikantériájára. Villámgyorsan szabadultam meg a kórházi hálóingtől, majd hanyagul a földre hajítottam, és a tus alá lépve azonnal megnyitottam a meleg vizet. Jól esett felfrissülni, a teljes ellazulásból az ajtón való kopogtatás riasztott fel, és nem volt nehéz kitalálni, hogy ki van a másik oldalon.

- Minden rendben? – hallottam a feszült hangot az ajtó túloldaláról. – Elég régóta benn vagy már, rosszul vagy Natalie?

- Nem, semmi baj – morogtam, és elzártam a csapot.

Átöltöztem a saját pizsamámba, és elfordítottam a zárban a kulcsot. Meglepetésemre Jay rendíthetetlenül álldogált az ajtóban, és megingathatatlanul bámulta az arcomat, mintha bármit is le tudna olvasni a tekintetemből. Ledobtam a cuccaim az ágyra, és bekapcsoltam a tévét, ha már ilyen szuper szobát kaptunk, hát használjuk ki rendesen a lehetőségeket.

- Biztos, hogy nem akarsz higgadtan beszélni a történtekről? – ült az ágyam szélére, mire azonnal elkaptam a fejem a bugyuta vígjátékról.

- Fáradt vagyok, nem akarok veszekedni – kezdtem bele az idáig jól bevált szövegbe, de látszólag őt ez egyáltalán nem hatotta meg. – Figyelj, nem haragszom rád, amiért a barátaidnak hiszel, csak azt hittem, hogy ez más lesz.

- De nem is hagytad, hogy megmagyarázzam neked – mentegetőzött, és én már előre tudtam, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a végkimenetele. – Ha meg tudnál bocsátani, ígérem, hogy jóváteszem – suttogta.

- Megbocsátok, de zárjuk le a témát, jó?

- Te is tudod, hogy ez nem igaz – állt fel váratlanul mellőlem. – Azért mondod, hogy lerázhass, csak hogy békén hagyjalak végre – vagdalkozott a szavakkal, amik valóban igazak voltak, mégis fájdalmat okoztak.

Hátat fordítottam neki, és úgy tettem akár egy kisgyerek, aki azt hiszi, ha nem veszi figyelembe a problémát, talán nem is létezik. Egy ideig csendben hallgattam, ahogy ő is lefürdik, majd visszasétál a saját ágyához és kikapcsolja a tévét. Szólni szerettem volna, de nem volt hozzá elég bátorságom. Igen, gyáva voltam.

Furcsa álmom volt. Tisztában voltam vele, hogy álmodom, hiszen az apám már rég elhagyott minket, és csakis itt kísértett az emléke. Újra az a törékeny, könnyű préda voltam, akin uralkodhatott. Próbáltam menekülni a szobánkba, de hiába kiabáltam, hogy valaki segítsen… senki sem jött.

- Natalie, ébredj – szólongatott egy ismerős hang, és bár nagyon távolról hallottam, apám üvöltése sokkal inkább elnyomta őt. – Hallod, ébredj fel! – próbálkozott tovább, én pedig hallgattam rá.

Izzadtságban úszva ébredtem fel, és a riadt arcot vágó Jacksonra lettem először figyelmes. Mire felfogtam, hogy nincs semmi baj, és tényleg csak egyedül vagyunk a szobában, nagy levegőket véve borultam a nyakába, és elkezdtem keservesen bőgni. Ő pedig csak hagyta, hogy kiadjam magamból a feszültséget.

- Bocsáss meg – szipogtam, és eltoltam magamtól. – Nem szoktam ennyire kiborulni, csak ez a mai nap kihozta belőlem – kezdtem el érvelni, pedig igazából semmi szükség sem lett volna rá.

- Ugyan, csak egy rossz álom volt – simított ki egy hajtincset az arcomból, minek hatására kellemes borzongás járta át minden porcikámat. – Nyugodj meg, és próbálj visszaaludni, én itt leszek.

Annyira megnyugtatott a hangja. Az arca vészesen közeledett az enyém felé, ahogy az ajkai is. Istenem, meg akart csókolni, és ha nem akartam magamat becsapni, én is vágytam rá ugyanannyira. Sőt, talán még annál is jobban. Lehunytam a szemem, és remélve, hogy nem éppen most csinálok magamból ügyeletes marhát, vártam, hogy megtegye az első lépést…

Karnyújtásnyira Tőled... - 16. fejezet

2010-03-23T13:39:00.001+01:00

Sziasztok!

Meghoztam a 16. fejit :) Kiderül, Natalie sorsa, és vajon Jackson játszik-e ápolófiút? :P Jó olvasást, a komikat most is várom! Puszi Nektek!

16. fejezet - Zuhanás

- Natalie! – kapott utánam Jackson, de már ő sem tudott megtartani.

Magammal rántva zuhantunk le, miközben nem kis túlzással, lepergett előttem az egész életem. Végiggondolva nem is olyan sok minden történt velem eddig, ami említésre méltó lett volna, de azért nem terveztem a közeljövőben elhalálozni.

Földet érve ugyan megpróbáltam megmozdulni, de éles szúrást éreztem a karomban, és akaratlanul is hangosan felszisszentem. Aztán bevillant, hogy én nem is egyedül fekszem itt, vagyis Jacksont is magammal rántottam. Erőt véve magamon próbáltam felülni, és megtalálni őt.

- Jay, itt vagy? – ültem fel hirtelen.

- Itt, persze – nyögte, miközben közelebb mászott hozzám. – És te? Veled minden rendben? – kérdezte aggódva, de az arcom elárulhatott valamit.

- Fáj a kezem, csak ennyi – feleltem kurtán. – Neked nem lett semmi bajod? Nem fáj semmid?

- Nem, csak a fejem sajog, de túlélem.

Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy megszabadult a szürke pólójától, és hirtelen vészesen kevésnek éreztem az oxigént, ami ebben az átkozott lyukban volt. Már reccsent is a könnyű anyag, és átvetve a könyököm alatt, a nyakamnál kötötte össze.

- Mit… mit csinálsz? – néztem felváltva rá, és a karomra.

- Elsősegélyen tanultam, valószínűleg eltört a kezed – tapogatta végig a csont mentén, és rátapintott a fájdalmam forrására.

- Auuuu – kaptam el a kezemet. – Ne kínozz már! – rivalltam rá, miközben egy könnycsepp is legördült a szememből a fájdalomtól.

- Ne haragudj, nem akartam – húzódott el tőlem.

Kínomban azt se tudtam, hogy mihez kezdjek, aztán találomra kiabálni kezdtem. Jackson szánalmas pillantásokat lövellt felém, úgy tűnt, hogy ő igazán élvezi ezt a helyzetet. Hát én viszont kevésbé, és reménykedve, hogy valaki majd csak észreveszi az eltűnésünk, folytattam a kiabálást.

- Szerintem nem hallják – közölte kiábrándítóan a számomra is nyilvánvaló tényt. – Inkább próbáljunk meg beletörődni, hogy egy darabig itt maradunk. Idővel úgyis feltűnik nekik, hogy kámforrá váltunk.

- Akkor próbáljunk telefonálni – és máris a táskámban kezdtem el kutatni, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. – Itt vagyunk, hahóóó – kiabáltam újra, és ezúttal Jackson is becsatlakozott.

- A fenébe is Jackson! – mordult ránk a pasas, aki közölte pár perccel ezelőtt, hogy legyünk óvatosak. – Nem megmondtam, hogy nézzetek a lábatok alá? És hogy nézel ki? – vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Az osztást nem hagyhatnánk későbbre? – morogta idegesen. – Inkább szedjetek ki innen minket.

A hátralévő időt megpróbáltam a lehető legtávolabb tölteni tőle, egyszerűen nem voltam kíváncsi a magyarázkodására. Csak figyeltem, ahogy pár perc múlva mindenki fölöttünk toporog, és idegesen várja a fejleményeket.

Eszembe jutott, hogy én csak egy ebédre ugrottam ki, meg hogy beugorjak a céghez, ehelyett itt dekkolok, és ha most nem haltam meg, akkor tuti, hogy George fog kinyírni, és az nem lesz szép…

- Natalie – érintette meg a karomat Jackson, majd egy szempillantás alatt a karjaiba kapott –, kiszednek minket, csak maradj nyugton, rendben?

- Jézusom, muszáj így? – sopánkodtam, miközben szorosan hozzábújtam.

Tudtam, hogy vészhelyzet esetén nem állok éppen a helyzet magaslatán, így szorosan simultam hozzá, és úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Miután leengedték a kötelet, szorosan összehúzta a derekunkon a hurkot.

- Nem lesz semmi baj – nyugtatgatott, de nem sok sikerrel.

Olyan voltam, akár egy kocsonya… mármint remegés szempontjából. Félve nyitottam ki a szememet, de már csak a körülöttem sürgő orvosokat láttam, akik arról faggattak, hogy hol fáj, és van-e gyógyszer allergiám. Ahogy a mentőautó felé haladtunk, Sam is azonnal hozzám rohant.

- Natalie, mi a fene történt?

- Leszakadtunk Jacksonnal – fogtam rövidre, de az arcán megjelenő rémület miatt jobbnak láttam folytatni. – Semmi bajom, csak a kezem… azt hiszem eltörtem.

- Megyek utánad, nem lesz semmi baj – kiabálta még be, mielőtt becsukódott a mentő ajtaja.

Szánalmasnak éreztem az egész helyzetet. Az életem nem hogy jobbá vált volna mióta elhagytam Ryant, inkább rohamosan csúsztam egyre lejjebb. Mostanra rájöttem, hogy még az is hiú remény volt, amikor azt hittem, hogy Jackson és köztem lehetne valami.

- Jól van? – villogtatott előttem valami fényes holmit.

- Ennél jobban nem is lehetnék – morogtam alig hallhatóan, mire a doki csak szolidan elmosolyodott. – Ha elárulná, hogy mi ilyen muris, sokat segítene – dörrentem rá.

- Örüljön, hogy ennyivel megúszta – szorította meg a kezemet. – Lehetett volna ennél rosszabb is, és a barátja is roppant figyelmes volt – tette még hozzá.

Próbáltam nem foglalkozni ezzel a kijelentéssel. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezek után semmi sem lesz köztünk. Nem vágytam semmire sem, csak egy kis nyugalomra, és hogy visszamehessek dolgozni.

A kórházban elsőbbséget élveztem, így rekordidő alatt végeztem minden osztályon, ahol megfordultam. Mint kiderült, a kezem eltört, így begipszelték, és betettek egy szobába megfigyelésre.

- Ha bármire szüksége van, csak nyomja meg ezt a gombot – mosolygott rám a nővér, majd magamra hagyott.

Észre sem vettem, hogy mikor nyomott el az álom. Talán a gyógyszerek hatása volt, de sokkal nyugodtabbnak éreztem magam, amikor kinyitottam a szemem. A hátam mögül hallottam valami neszelést, de amikor megfordultam, azt kívántam, bár ne tettem volna.

- Végre felkeltél – nevette el magát Jackson. – Bár nem tagadom, igazán édes vagy, ahogy alszol.

- Mit keresel itt? – estem neki, folytatva a házban zajló beszélgetést. – Azt hittem, egy kórházban az a cél, hogy a beteg túlélje a napot, nem pedig az, hogy begolyózzon a nap végére.

- Biztos csak a sok gyógyszer miatt vagy ilyen, nyugi Natalie – csitított, de bennem ettől még inkább felment a pumpa. – Amúgy agyrázkódásom van, és benn tartanak megfigyelésre.

Készültem is visszavágni neki, remélve, hogy végleg a padlóra küldöm, ehelyett azonban jött a következő sorscsapás. Ryan jelent meg az ajtóban, hatalmas vigyorral a képén, és egy hatalmas virágcsokorral a kezében.

- Hallottam mi történt, vagyis Sam mondta – mire ledöbbenten figyeltem, ahogy az ágyam szélére ül. – Azaz ez így nem teljesen igaz… Barbara mondta, akivel Sam beszélt – helyesbített.

Amíg lelkesen magyarázta, hogy elintézte nekem a megbeszéléseket, és a szerződések már mind George asztalán vannak, eszembe jutott egy ritka gonosz terv. Úgy tűnt, Ryan mindeddig észre sem vette, hogy Jacksonnal vagyunk egy szobában, az említett viszont nagyon is tisztában volt vele.

- Mindent köszönök – szorítottam meg a kezét, ő pedig meglepetten nyugtázta a gesztusomat, majd elmosolyodott, és adott egy puszit a kézfejemre.

Egy cseppet sem lepett meg, jól ismertem Ryant, és a határait. Jackson arca egyre inkább árulkodott csalódottságról, mostanra nem volt olyan vicces kedvében, mint pár perce. Végtére is ez volt a célom, de akkor miért nem érzem azt, hogy elégedett vagyok…

- Szerintem, hagylak pihenni – rántott vissza a valóságba Ryan. – Beküldöm Barbarat, hogy meg tudjátok beszélni a teendőket, és ha időm engedi, még beugrok hozzád – ölelt át.

- Várlak, és tényleg köszönöm – kapaszkodtam bele az egyetlen szabad kezemmel, amit még meg tudtam mozdítani.

Kifelé menet vetett egy pillantást az ágyban fekvő Jacksonra, és úgy tűnt, mostanra bevillant neki kicsoda is. Vágott egy fintort, aztán még egy utolsó pillantást vetett felém, és kisétált.

- Nem hiszem el, hogy megbocsátottál ennek a szemétnek – sziszegte dühösen.

- Én meg azt nem hiszem el, hogy képes voltál faképnél hagyni csupán a barátaid miatt – vetettem oda neki.

Karnyújtásnyira Tőled... - 15. fejezet

2010-03-16T14:04:00.002+01:00

Sziasztok!

Íme a 15. fejezet :) Fény derül Jackson különös viselkedésére, és érdekes fordulatok is várhatóak! Jó olvasást, a komikat most is várom! Puszi!

15. fejezet - Léteznek véletlenek?

Reggel úgy ébredtem, mint akit szó szerint fejbe vágtak. Állítom, hogy még egy vízi hulla is jobb színben festett nálam – ezt a következtetést a tükörben látottak alapján vontam le –, így nagy erőfeszítések árán próbáltam életet varázsolni az arcomra, kevés sikerrel.

Kedvetlenül sétáltam le a konyhába, és bár legszívesebben elbújtam volna a világ elől, egy kis hűtőben való kutakodás után egy tál müzli kíséretében leültem az asztalhoz, és vártam a csodát, vagy legalább Alex megjelenését.

- Jó reggelt Natalie – ölelt át váratlanul. – Nekem nem is hagytál abból a csodából? – mutatott a müzlis tálra.

- Neked is jó reggelt Alex – kuncogtam, miközben felé löktem a majdnem teli müzlis dobozt. – Bocsi, hogy tegnap olyan szörnyen viselkedtem.

- Ugyan, Ryan engem is felhúzott – ült le mellém. – Akarod, hogy esetleg ma én vigyelek be melózni?

- Jó lenne, mert a kocsimat a parkolóban hagytam – sütöttem le a szemeimet. – Sam pedig… nem akarom iderángatni.

- Jó, egy szót se többet, beviszlek. Már csak egy valamit nem értek – lapozta az újságot érdektelenül. – Miért hagytad ott a kocsit?

Elgondolkozhattam, hogy melyik tényt közöljem a bátyámmal. Vajon kezdjem ott, hogy egy híres sztárral néztem tegnap lakást, vagy rögtön azzal, hogy a venice beach-i kiruccanásom óta ismerjük egymást.

- Lakást néztem – válaszoltam tömören, remélve, hogy nem kell több kérdésre válaszolnom.

- Lakást? Nem érzed itt jól magad?

- Dehogynem, viszont nem élhetek itt örökké – sóhajtottam lemondóan. – Mindig is hálás leszek, amiért befogadtál, de egyszer élnem kell a saját életem.

- Megértem, na és merre van a lakás? Gondolom, sikerült találni valamit, nem?

Elmeséltem neki mindent, hogy az utolsó pillanatban bukkantam rá a házra, ami ha úgy vesszük, nincs is olyan messze tőle, úgyhogy sokszor átjöhet majd. Aztán mind a ketten felmentünk a szobáinkba, hogy átöltözzünk.

- Indulhatunk? – kiabált be a fürdőbe Alex.

- Aha, máris megyek – szóltam vissza, majd felkaptam a rajzaimat, és gondosan beleraktam a táskámba őket.

Alexet már útközben is hívták, pedig általában ő az első, aki benn van a cégnél. Amint leparkoltunk, csak intettem neki, és egy puszit adtam az arcára. A tornádó hozzám képest semmi volt, amikor megláttam, hogy George is felfelé igyekszik.

- Gyorsan! Gyere, gyere – állta el az utat Sam, ahogy beléptem.

Pont még annyi időm volt, hogy leüljek az asztalomhoz, és úgy tegyek, mintha épp egy rém fontos aktát nyálaznék át már legalább negyed órája. George morgása már messziről hallatszódott, és amint meglátott, csak intett, hogy menjek az irodájába.

- Sok szerencsét – suttogta Sam, miközben elhaladt mellettem.

Valóban szükségem volt a szerencsére, főleg hogy a jelek nem éppen azt mutatták, hogy George olyan hű de remek kedvében van. Becsuktam magam mögött az ajtót, és csak vártam a hosszas monológot.

- Natalie – kezdett bele George –, kíváncsi vagyok, milyen indokod van arra, hogy ilyen sokáig távol voltál – meredt rám kérdőn.

- Beteg voltam – nyögtem ki az első dolgot, ami az eszembe jutott, bár ha George helyében lettem volna, én sem hittem volna el. – De ígérem…

- Elég is, nem kell a magyarázkodás! – dörrent rám, mire egyből elhallgattam. – Az a fontos, hogy visszajöttél, és teljes bedobással fogsz dolgozni mától. Van egy új projekt, amit rád akarok bízni.

- Rám? – néztem rá értetlenkedve.

Mióta itt dolgozom, egyszer sem kaptam tőle sem egy elismerő szót, sem egy árva köszönömöt. Sőt… az is maga a csoda volt, hogyha egyáltalán említésre méltatott valakit, nem hogy megbízzon valamivel.

- Igen, át kell menned az Univision-hoz, ahol adnak majd pár szerződést. Ebédidő után nyugodtan el is mehetsz, megbeszéltük?

Először szóhoz se tudtam jutni, csak egy ügyefogyott bólintásra futotta tőlem. Mikor tudatosult bennem, hogy nagy valószínűséggel George ugyanarról a cégről beszél, ahol Ryan is dolgozik, majdnem megállt bennem az ütő.

Szerencsémre viszont nem Ryan volt az összekötő ember, hanem valami Barbara. Ezt még tekinthettem szerencsés jelnek, azt viszont nem, hogy máskor is kénytelen leszek elmenni majd a céghez. Falfehéren sétáltam ki az irodából, Sam máris rohant hozzám, hogy kifaggasson.

- Mi történt? Mi a baj? – nézett rám aggódó szemekkel.

- George megbízott egy új munkával, és ki kell mennem az Univision-hoz – vázoltam a helyzetet. – A baj csak az, hogy Ryan is ott dolgozik Sam! Érted?

- De vele kell találkoznod? Mert szívesen elkísérlek, ha gondolod – ajánlkozott fel készségesen. – Nem hagyom, hogy az a szemét kikészítsen.

- Köszönöm – szorítottam meg a kezét. – Nem vele kell találkoznom, de mégis tartok tőle, hogy összefutunk.

- Majd ebédnél megdumáljuk, rendben? – ült vissza a helyére.

Igaza is volt, hiszen nem azért járunk dolgozni, hogy kokettáljunk egymással, így én is belemerültem a munkába. George még egyszer behívott az irodájába, hogy újabb halom szerződéssel „ajándékozzon” meg, ebédidőig azonban már minden a megszokott módon történt.

Sam energikusan indult el a lift felé, engem is magával rángatva. Megvártuk, amíg a főnökeink is leléptek, aztán mi is a kedvenc éttermünk felé vettük az irányt. A nap hétágra sütött, öröm volt egy kicsit kiszabadulni a fülledt épületből.

- És most mesélj, milyen volt a randi tegnap? – karolt belém Sam, miközben átvágtunk az úttesten.

- Képzeld, tegnap sikerült lakást szereznem, és Jacksonnal töltöttük az egész napot – újságoltam lelkesen. – Bár elég hamar le kellett lépnie, de az együtt töltött idő volt a lényeg.

- Szuper, bár meg kell, mondjam, annak egyáltalán nem örülök, hogy elköltözöl a cuki bátyádtól – húzta el a száját. – Hogy fogok én vele így összejönni?

- Ugyan Sam – legyintettem –, majd kiokoskodjuk, és egyébként nem is lakom túl messze tőle, szóval majd átruccanunk hozzá.

- Szuper, akkor még semmi sincs veszve – de a tekintete már régen más felé járt, ezzel elvonva az én figyelmem is.

Nem is olyan messze tőlünk egy csomó, őrjöngő tini ugrándozott. Értetlenül néztünk egymásra, és átadva magunkat a kíváncsiságnak, mi is a tömeg felé indultunk. A régi ház belsejéből zene hallatszott, de ez még nem adott magyarázatot arra, hogy miért van itt ez a rengeteg ember.

- Bocsi, de mi folyik itt? – veregette vállon az egyik lányt Sam, aki úgy meredt ránk, mintha arra nem tudtunk volna válaszolni, hogy hívnak minket.

- Itt a 100 Monkey’s, klipet forgatják – azzal ügyet sem vetve ránk, próbált közelebb férkőzni a házhoz.

A szívem egyből meglendült, Jackson a közelemben volt, és én még csak nem is tudtam róla. Sam azonnal átvette az irányítást, és megpróbált utat törni magunknak, hogy mi is lássunk valamit a történtekből.

Odabenn rengeteg kamera és ember rohangált fel-alá. Inkább hasonlított az egész egy hangyabolyra, amelyik totálisan felbolydult. A tekintetem minden percben Jacksont kereste, de egyelőre nem láttam senkit, csak a banda többi tagját.

- Látod már? – pipiskedett Sam.

Már szóra akartam nyitni a számat, hogy nem, de abban a pillanatban előjött egy másik pasival a nyomában, aki láthatóan instrukciókat adott neki. A tekintetünk egy pillanatra találkozott, ő pedig elindult kifelé a sikítozó tömegbe.

- Natalie, hát te? – ölelt át szorosan.

- Itt dolgozom – vontam meg a vállam. – Nem is mondtad, hogy a közelben fogtok forgatni – toltam el magamtól, miközben kézen fogott, és a ház irányába indultunk.

- Én is csak ma reggel tudtam meg – terelte a témát, és megpróbált egy csendesebb helyre húzódni.

Útközben minden tekintet ránk szegeződött, és a zenész társai is jócskán végigmértek engem, amit nem tudtam mire vélni. Ahogy követtem őt a labirintosnak tűnő díszletek között, kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam.

- Jackson! – szólt utánunk egy férfi. – Hátul vigyázzatok, az épület elég labilis – figyelmeztetett, aztán el is tűnt a látóteremből.

Sietve rohantam Jay után, aki akár az űzött vad, úgy próbált szabadulni a mi kis közönségünktől. Egy félreeső kis szobában pihentünk meg, ami régen valószínűleg valami nappali féleség lehetett.

- Ne haragudj, de nem szeretem, ha társaságunk van – közeledett felém.

- Semmi baj – pislogtam zavartan. – Én csak azt nem értem, hogy miért ilyenek velem? Mármint… csak a vak nem látja, hogy nem kedvelnek.

- Nem ismernek még eléggé, és úgy gondolják, hogy nem illünk össze – közölte hidegen. – Persze én nem így gondolom – tette hozzá.

- Ezért tűntél el tegnap olyan hirtelen, ugye? – estem neki, és hirtelen sokkal inkább hangzott számonkérésnek a dolog, mint kérdésnek.

Nem szólt egy szót sem. Valószínűleg nem tudott volna semmit sem mondani, amivel megcáfolja a nyilvánvalót. Ott hagyott, mert a barátai úgy akarták. Dühösen indultam el az ajtó felé, amikor a padló megreccsent, és már csak azt éreztem, hogy nincs biztos talaj a lábam alatt.

Karnyújtásnyira Tőled... - 14. fejezet

2010-03-09T22:25:00.002+01:00

Sziasztok!

Meghoztam a 14. fejezetet, mégis időben :D ^^ Remélem mindenki tetszését elnyeri az új rész :) Folytatódik a sztori a lakásvásárlás után... vajon Jackson miért lesz hirtelen fura, és milyen meglepetések várnak még Natalie-ra otthon?! Komikat most is várom, jó olvasást! Puszi Nektek!

14. fejezet - Nincs menekvés?!

- Meg is hoztam a papírokat – jelent meg az ajtóban Leo szuszogva, akár egy maratoni futó. – Elnézést a lassú tempóért kedvesem, de nem vagyok már mai darab – viccelte el a dolgot.

- Semmi baj – mosolyodtam el, majd kibontakoztam Jay ölelő karjaiból.

Leo bácsi ahhoz képest, hogy nem a mi korosztályunk volt, egész jót beszélgetett Jacksonnal, amíg én átfutottam a szerződést. Néha megütötte a fülemet egy-egy kalandokról szóló faggatózás, és nem tagadom, ilyenkor egy picit elkalandoztak a gondolataim a szerződés apróbb pontjairól.

Minden szempontból jónak tűnt a ház, már tényleg csak a végleges válaszom, és egy aláírás hiányzott. Életem egyik legnagyobb döntése volt ez talán, de végül egy laza firkát biggyesztettem a lap aljára, és visszaadtam Leonak.

- Akkor ennyi lenne, azt hiszem – nyújtottam át a szerződést. – A kulcsokért majd még eljövök, gondolom, még van pár elintéznivalója.

- Persze kedveském, egy telefonszámot, ha itt hagyna… – kezdett bele, de beelőzve a gondolatmenetében, leírtam egy üres papír sarkára a számom.

- Hm, egész jól csinálja Leo – kacagott fel Jay a hátam mögött. – Tudja, hogy nekem mennyi idő kellett, mire megkaptam ezt a számsort?

- Ez nem is igaz! – dörrentem rá, de egyből elvörösödtem, amint eszembe jutott, hogy nem is vagyunk egyedül. – Na jó, rögös út volt, de megkaptad, nem?

Több ellentmondást nem tűrve indultunk meg a kijárat felé, majd búcsút vettünk az öreg Leotól. Felmértem a környéket, hogy kb. milyen messzire lehetünk Alex házától, de rövid időn belül inkább úgy döntöttem, hogy sétálnék hazáig.

- Nem lakom messze innen – fordultam Jackson felé, aki éppen a telefonját nyomkodta. – Szerintem nem kell ide taxi.

- Nekem viszont mennem kell, sajnálom Natalie – ölelt át váratlanul. – A bandának valami miatt kellek, de ígérem, hogy hívni foglak, és köszönöm ezt a napot.

- Öh… rendben – válaszoltam kurtán.

Egy ideig figyeltem, ahogy kisétál az utca sarkáig, és fog egy taxit, majd elmegy. Nem tudtam kiigazodni rajta… egészen idáig minden rendben volt. Úgy értem, felszabadultan kerestük a lakásomat, sokat nevettünk, most meg csak úgy eltűnik.

- Minden rendben? – állt meg mellettem Leo.

- Persze, csak halaszthatatlan dolga akadt – erőltettem egy mosolyt az arcomra, amit Leo mosolyogva fogadott.

- Zenészek… ne aggódjon kedves, keresni fogja – azzal magamra maradtam a gondolataimmal.

Hazafelé megpróbáltam elérni Samet, de nem sok sikerrel. Kicsit eltúloztam, hogy közel lakunk, így egy kisebb túrával felérő utat tettem meg hazáig. Szerencsére Alex még nem volt otthon, így nyugodtan szorgoskodhattam.

Elhatároztam, hogy vacsorával fogom meghálálni, amit értem tett. Férfi lévén nem sok konyhai eszközzel rendelkezett, de azért nem panaszkodhat… éhen nem halunk, az már biztos.

Már javában készítettem a húshoz a pácot, amikor neszelést hallottam a bejárati ajtó felől. Úgy saccoltam, hogy Alex munkaideje nemrég járt le, szóval tuti ő jött meg, de nagy meglepetésemre tévedtem. Ryan állt a falnak támaszkodva.

- Hát te? – csúszott ki az első kérdés a számon. – Honnan volt kulcsod? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Az anyukád mondta, hogy itt vagy – fonta keresztbe a karját maga előtt. – Aztán ideadta a kulcsait, hogy nyugodtan látogassalak meg.

Jellemző. Az anyám már megint szamaritánust játszik, csak egy baj van: nem vagyok rászorulva. Gondolatban elszámoltam tízig, majd kifújtam a benn tartott levegőt. Ryan arcán egy halvány mosoly jelent meg, amit nem tudtam mire vélni.

- Most meg mi ilyen mulatságos? – szegeztem neki a kérdést dühösen.

- Ahogy pufogsz – indult meg felém –, mindig is imádtam, ha durcás voltál Natalie, olyan édes ráncok jelentek meg az arcodon – nyúlt az arcom felé, mire elhajoltam.

- Hagyd abba, ne ködösíts!

Valójában fogalmam sem volt, hogy miért zavart annyira a közelsége. Talán nem is vagyok annyira erős még, hogy ki tudjam zárni az életemből. Nyilvánvaló volt, hogy túl sok dolog köt még hozzá, és ezeket a kötelékeket nehéz elszakítani.

- Csak meg akartam köszönni személyesen is, hogy olyan kedves voltál velem. Nem érdemlem meg, téged sem érdemeltelek meg.

- Szuper, elmondtál mindent? – szólaltam meg mogorván. – Tudod, hogy Alex nem fog örülni, ha itt talál téged.

- Tudom, hogy nem bír engem, de nem érdekel a véleménye – tett egy újabb lépést felém, amivel elvágta előlem a menekülési utat. – Meg fogom mutatni neki is, és neked is, hogy megváltoztam.

- Hajrá! De nálam végleg elvágtad magad – fordítottam el az arcom, miközben éreztem a leheletét a bőrömön.

A lábam kezdte felmondani a szolgálatot, és a testem egyértelmű jeleit adta annak, hogy Ryan igenis hatással van rám. Már alig egy hajszál választott el minket egymástól, éreztem az ajkai súrlódását a kulcscsontomnál, amikor végre megjött Alex.

- Hahó, megjöttem – kiabált a konyha felé lelkesen, mire Ryan lemondóan sóhajtott, mint aki elvesztett egy nagy csatát. – Te meg mi a fenét keresel ott? – váltott durva hangnembe.

- Már itt sem vagyok! – emelte fel a kezét. – Látod Alex, nem akarlak bántani, úgyhogy te se emelj rám kezet, rendben?

Alex tekintete kettőnk között járt. Valószínűleg azon filózhatott, hogy most akkor tényleg ne üsse le, és mi történt volna, ha nem jön időben. A francba is… még belegondolni is szar, hogy mi lehetett volna.

- Kotródj innen Ryan, ha jót akarsz magadnak!

- Itt sem vagyok – ütögette vállon, mire Alex arca eltorzult. – Natalie, nem akartalak megijeszteni, majd jelentkezem – intett felém.

Annyira lefagytam, hogy nem tudtam mi lenne a leghelyesebb. Arra eszméltem, hogy Alex karjaiban vagyok, és úgy szorítom magamhoz, mintha ő tartana felszínen. Jó érzés volt, hogy rá mindig számíthattam.

- Mit akart itt? – simított ki egy hajszálat az arcomból.

- Anya küldte – morogtam érzéketlenül. – Azaz ő mondta meg neki, hogy itt vagyok, és odaadta a kulcsát.

Alex egy szót sem szólt, és én tudtam, hogy mit gondol. Jön majd egy újabb hosszú beszélgetés anyával, hogy miért csinálta ezt, és hogy nem érdemes rám erőltetnie a saját akaratát.

Néha azt hiszem, hogy feleslegesen teszi mindezt. Az anyám olyan, akár egy gyerek… az információ egyik fülén be, a másikon ki. Akár a falnak beszélne az ember, de mindegy is.

- Vacsit akartál csinálni? – tolt el magától váratlanul. – Ünneplünk valamit, vagy mi történt?

Egy kósza pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy elmesélem az újdonsült lakásom történetét, de aztán meggondoltam magam. A mai napra mindentől elment a kedvem, egyszerűen csak szerettem volna aludni.

- Semmi nem történt – rántottam meg a vállam. – Szerettelek volna meglepni, ennyi mindössze.

- Köszönöm – nyomott egy puszit a homlokomra. – Akkor azt hiszem nincs más hátra, mint hogy együtt fejezzük be.

Újra olyanok voltunk, mint a gyerekek. A konyha inkább hasonlított egy csatatérre, miután befejeztük a vacsorát. Alex elmosogatott, amíg én átnéztem az újságokat, majd elbúcsúztam tőle.

- Én ledőlök szerintem – öleltem meg. – Elfáradtam, hosszú nap volt a mai. Jó éjt Alex!

- Menj csak, neked is jó éjt Natalie!

Szerencsére nem kellett magyarázkodnom, többek között ez is Alex egyik jó tulajdonsága. Vettem egy gyors fürdőt, majd bebújtam a meleg ágyamba, és szinte azonnal elnyomott az álom.

Csak egy baj volt… Ryan az álmaimban is kísértett, megmérgezett mindent, ami szép volt, akár egy kígyó, úgy kúszott be a legbensőbb tudatomba, ezzel is azt éreztetve, hogy nem tudok tőle elmenekülni.

Karnyújtásnyira Tőled... - 13. fejezet

2010-03-02T13:52:00.004+01:00

13. fejezet - Egy új élet

- Natalie! Várj már! – verte a taxi ablakát kitartóan. – Meg tudom magyarázni, csak engedd meg!

A taxis hátrafordult, és érdeklődve figyelte, hogy mit lépek. Könnyebb lett volna csak sértődötten lelépni, bár ahogy elnéztem Jackson nem adta volna fel egyhamar. Arrébb csúsztam az ülésen, ő pedig kinyitotta az ajtót, és beült mellém.

- Köszönöm – suttogta, miközben letekerte az ablakot, és ki akarta dobni a „bizonyítékot”.

- Na ne! – kaptam az újság után, és fellapoztam azt a bizonyos oldalt. – Azt mondtad, hogy meg tudod magyarázni, de előbb elolvasom.

Egy árva szót sem szólt, én pedig olvasni kezdtem. Csak a sofőr köhögése zavart meg, és rájöttem, hogy még be se mondtam a címet, ahová vinnie kellett volna. Mivel haza nem akartam menni, előhalásztam a két címet, ahol a lakások voltak, és megkértem, hogy vigyen oda minket.

- Szóval megyünk lakást nézni – mosolyodott el, én pedig mint aki semmit sem hallott, újra belemerültem az újság hasábjaiba.

Az egyik esélyes ház Los Angeles központjában volt, a másik pedig a külvárosban, közel Alexhez. A sorok között cikázott a szemem, és rájöttem, hogy semmi komoly dolog nem volt a cikkben, mindössze annyi, hogy összebarátkoztak a forgatások alatt.

Vettem egy mély levegőt, és becsuktam az újságot. Egy mozdulattal letekertem a taxi ablakát, majd megtettem, amire eddig Jay készült. Egyszerűen kidobtam azt az átkozott magazint, nem is törődve, hogy esetleg valamelyik autó szélvédőjén landol.

- Hiszel már nekem? – nézett rám bizonytalan tekintettel. – Nincs köztünk semmi, de tényleg. Mi csak jóban vagyunk, testvéri szeretet…

- Hiszek – sóhajtottam. – Ne haragudj, hogy ennyire hülyén viselkedtem, de amikor megláttam a szalagcímet, egyszerűen elborult az agyam.

- A helyedben én is így viselkedtem volna, de komolyan. Szerencse, hogy ilyen rámenős vagyok – húzta ki magát büszkén, mire felkuncogtam. – Na, mi ilyen vicces kisasszony?

- Semmi, csak ez aranyos volt. Ugye nem bánod, hogy elcipellek lakásnézőbe? Csak más ötletem nincs.

- Egy csöppet sem. Veled szerettem volna lenni, és ez így is kivitelezhető.

Mikor megérkeztünk, kifizettem a taxist. Úgy gondoltam, hogy ha végeztünk, fogunk majd egy másikat, ez nem lehet akadály. Becsöngettünk a bérházba, és egy fiatalabb pár nyitott ajtót, akiknek az álla majd leesett.

Először nem értettem, hogy mi bajuk lehet, de amikor leesett, hogy mellettem gyakorlatilag egy filmcsillag és énekes áll, egyből megvilágosodtam. Zavaromban én is elkezdtem vörösödni, aztán kizökkentettem a párt.

- Jó napot! Natalie Johnson vagyok, és a lakás miatt jöttem – nyújtottam udvariasan a kezemet.

- Üdvözlöm, én Johnatan Weiner vagyok, ő pedig a feleségem Susie. Jöjjenek csak be nyugodtan – tárta szélesre előttünk az ajtót, miközben megkerültük a sóbálvánnyá dermedt feleségét.

A szomszédok elég csendesek voltak, vagy ilyenkor moderálják magukat, ha friss hús jön a házba? Ki tudja, de nem is számított. Lelkesen követtük hát Johnatant a tekergő lépcsősorban és hálát adtam az égnek, hogy csak a másodikra mentünk.

- Íme, a nappali – mutatott körbe. – Tudjuk, hogy nem valami nagy, de egy tömblakásban mit várhat az ember, nem igaz? – vigyorodott el.

Tényleg nem volt valami ultra nagy durranás, és láthatóan Jackson tetszését sem nyerte el, na, nem mintha neki akartam volna lakást keresni, de ahogy Sam véleményére, úgy az övére is adtam.

- Ez itt a konyha – ugrott elő a semmiből Susie is. – Egy ilyen aranyos párnak pont megfelel szerintem.

- Tessék? – szólaltunk meg egyszerre Jacksonnal.

- Hát gondolom, együtt akarnak élni, nem? – forgatta a szemeit drámaian, mintha ő mindent tudna rólunk.

Összenéztünk, és elmosolyodtunk. Micsoda ötletei vannak már, és fogadni mertem volna, hogy holnap minden szennylap azzal lesz tele, hogy Jackson Rathbone új lakást keres a szerelmével. Haha…

- Csak… – de mielőtt bármit szólhattam volna, Jackson leállított.

- Édes, ne is tagadd – ölelt át váratlanul. – Keressük a megfelelő lakást, de azt hiszem ez nem a mi stílusunk, bocsásson meg Susie.

- Igazán sajnáljuk – sóhajtott lemondóan. – Azért ha mégis meggondolnák magukat, mi itt leszünk, és a lakás is.

- Ez igazán nagylelkű – bólogattam, majd elbúcsúztunk.

- Viszlát! – köszöntünk el egyszerre, majd becsuktuk magunk mögött az ajtót, hogy Susie is nyugodtan bemondhassa az unalmast.

A folyósón már alig bírtuk ki nevetés nélkül, megváltás volt, amikor a friss levegőn végre szabadjára engedhettük a felgyülemlett energiáinkat. De Jackson már le is állította a következő taxit.

- Mi a következő célpont? – kapta ki lelkesen a cetlit a kezemből, és bediktálta a címet a sofőrnek.

- Egész belejöttél – kacagtam fel. – Remélem a másik lakás befutó lesz, ha mégsem, akkor is van még másik kettő célpont – vontam vállat.

- Sosem gondoltam, hogy egy ilyen lakásvásárlás lehet ilyen izgalmas. És láttad az arcukat? Istenem, minden pénzt megadtam volna, ha felvettük volna videóra.

- Olyan vagy – csaptam oda a vállára. – Szegény asszony egy hétig fog szenvedni a sokktól, amit kapott.

Ez a vidék már sokkal nyugodtabb volt, és őszintén szólva megnyugtatott, hogy Alex is közel lakik hozzám, pontosan kétutcányira. Bizalommal szálltam ki a kocsiból, és reméltem, hogy itt végre tényleg megtaláltam álmaim új lakását.

- Ez lesz az, meglásd – karolt át. – Amikor én kerestem a tökéletes lakást, legalább húsz házat néztem meg, de végül megtaláltam. Ez pedig nekem tetszik.

- Köszi, hogy itt vagy – nyomtam egy apró puszit az arcára, és már vonszoltam is magammal a ház felé, ahonnan egy idős bácsika jött ki éppen.

Látszólag be akart zárni, de amint meglátott minket, türelmesen várt az ajtóban, és bár látszott rajta, hogy fáradt, sőt… inkább elgyötört, egy halvány mosolyt erőltetett az arcára.

- Jó napot, Natalie Johnson vagyok – kezdtem bele másodjára is a kis mondókámba. – És a lakás miatt érdeklődnék.

- Oh kedveském, még éppen időben. Én Leo Freemont vagyok – nyúlt a jobbom után az idős bácsika. – Fáradjanak beljebb fiatalok.

A nappali lakályos volt, a falak bézs árnyalatban pompáztak, és volt pár fa bútor is, gondolom ez a házhoz járt. Felfelé egy kacskaringós lépcső vezetett, és azonnal beleszerettem a hálószobába.

Zöld falak, és egy fekete tükör, valamint hozzá passzoló éjjeliszekrény is volt benn. Egy hatalmas ablakkal keretezve ez az egész, melyből tökéletes kilátás nyílt az utca, és a közeli tér felé.

- Ez… ez… csodás – ámuldoztam.

- Köszönöm kedvesem – mosolyodott el elismerően Leo. – Régen az én művem volt, és a gyerekeimnek terveztem, de ők más házat választottak.

- Szeretném megvenni – vágtam rá azonnal.

- Akkor hozom a papírokat kedves – azzal komótos léptekkel indult lefelé, bár féltem, hogy hamarabb lezúg a lépcsőn, minthogy visszatér a szerződéssel.

Szinte ittam a látványt, mindent el akartam raktározni az emlékeztemben. Az egész házat, minden egyes apró részletet, a környéket… Lendületesen megpördültem, Jay ugyanolyan levakarhatatlan vigyorral az arcán figyelt engem.

- Most mi van? – néztem rá kérdőn.

- Mondtam, hogy megtaláljuk – közeledett óvatosan. – Natalie… a végén még ide kell fogadnod, ha hajléktalan leszek – ölelt át.

- El is várom, hogy a biztonsági szolgálat mindig a közelemben legyen – bújtam hozzá olyan szorosan, ahogy csak tudtam.

A nappali:

A szoba:

Karnyújtásnyira Tőled... - 12. fejezet

2010-02-23T13:48:00.003+01:00

Sziasztok!

Íme a 12. fejezet, amelyből újabb családi képet kaphatunk, valamint Jackson is visszatér a képbe :) A komikat most is várom, puszi nektek!

12. fejezet: Sérülések

- Szimpatikus ez a kislány – törte meg anya a csendet. – Együtt dolgoztok, vagy még a főiskoláról ismered?

Meglepett anya kérdése, azt hittem, hogy egész úton hallgatni fog. Úgy tűnt, hogy végre képesek leszünk értelmes diskurzust folytatni anélkül, hogy Ryan, vagy az elcseszett életem szóba kerülne.

- A munkatársam, és a legjobb barátnőm is egyben. Képzeld anya… – kezdtem bele elhamarkodottan az újdonsült ötletem ecsetelésébe. – Úgy döntöttem újra beadom a rajzaimat, hátha ezúttal elfogadják.

- Komolyan gondolod? – fordult hátra, és kérdőn meredt rám. – Azt hittem ezt már megbeszéltük… ezzel semmire sem mész.

- Tudom, hogy szerinted hülyeség, de én akkor is megpróbálom – vágtam be a gyerekes durcát. – Lehet, hogy te sose mertél nagyot álmodni, de nekem a rajzolás több mint egyszerű hobbi.

- Ahogy gondolod – fordult vissza, és rám se hederített ettől kezdve.

Inkább Alexet faggatta, hogy megy a vállalkozása. Aztán felhozta a bátyám által is annyira szeretett témát: „Kisfiam, mikor lesz végre egy rendes barátnőd?” Még szerencse, hogy viszonylag mindig gyorsan leszerelte egy „majd meglátjuk anyával”.

Amíg Alex leparkolt a ház előtt, addig anyával bementünk a házba. Látszólag minden nyugodt volt, semmi jele, hogy esetleg Philip itthon lett volna. Persze az egész lakásban érezni lehetett a jelenlétét, a mindent betöltő dohány és pia szag miatt.

- Nem gondoltál még rá, hogy megkéred, odakinn cigizzen? – ültem le a nappaliban, persze a megjegyzésemre csak dühös pillantásokat kaptam.

- Philip itthon van, tudod milyen, ha fáradt és ideges. Ideje, hogy vacsorát készítsek neki – és már indult is a konyha felé.

Anyám sosem volt képes nemet mondani neki, de ugyanígy az apámnak sem. Nem tudtam eldönteni, hogy a veréstől félt, vagy csak annyira megszokta ezt a helyzetet, hogy ez tűnt neki az elfogadott családi képnek.

- Nem gondoltál még rá, hogy elhagyod? – tettem fel neki az oly sokszor elhangzott kérdést, mire Alex is felkapta a fejét, és csak rosszallóan csóválta a fejét.

- Boldog vagyok – kiabált ki a konyhából.

Mindig ez volt a válasz… Boldog vagyok, nekem ez így tökéletes. Csak rossz napja volt, biztos gondok vannak a munkahelyén. Válogatott kifogások, mindössze azért, hogy őt védje… Persze, ez a helyzet csak annak tökéletes, akinek teljesen elment az esze.

- Egyébként megtaláltad a papírokat, amiket a múltkor kerestem? – sétáltam be a konyhába. – Szükségem lenne rájuk, a főnököm leveszi a fejemet.

- Fenn vannak a szobádban, kitettem az ágyadra. Ismered a járást!

Kisétáltam, és az emelet felé vettem az irányt. Mintha lenne okom a félelemre, megszaporáztam a lépteimet, és a legutolsó szoba felé vettem az irányt. Szinte feltéptem az ajtót, aztán gyorsan becsuktam magam után.

Semmi sem változott itt, minden a gyerekkoromra emlékeztetett. Kár, hogy ami másoknak boldog, vidám időszakot jelentett, az számomra gyötrelmes lidércálom volt csupán. A papírok tényleg ott hevertek az ágyon, felkaptam őket, és indultam volna vissza, amikor Philip éppen kitámolygott a fürdőből.

- Szia Philip – torpantam meg egy pillanatra az ajtóban. – Nem is vettük észre, hogy itthon vagy… – és közben próbáltam kikerülni.

- Natalie, hát én hallottam mindent tisztán – állt elém. – Azt hittem megbeszéltük, hogy nem szóltok bele a bátyáddal az életünkbe.

- Élet? Na ne röhögtess Philip. Ezt nevezed te életnek? – horkantam fel, mintha az év poénját hallottam volna.

- Jobb lesz, ha szépen hazamentek – tett felém egy lépést. – És nem avatkoztok bele az életünkbe, értve vagyok?

- Értve – válaszoltam affektálva, mire fenyegetően a magasba emelte a kezét. – Na mi lesz? Üss csak meg Philip, ne legyél gyáva! Garantálom, hogy eltöröm a kezedet, aztán mehetsz rokkant segélyért.

- Azt hiszem, innen átveszem – kapta el Philip kezét Alex. – Ugye meg se fordult a fejedben, hogy kezet emelsz rá? – sziszegte a fogai között. – Mert azt megbántad volna, de nagyon.

- Menjetek a francba – rántotta ki a kezét, és bevágta a szoba ajtaját.

Nem akartam tovább a házban maradni, így kikerülve Alexet lerohantam a lépcsőn, felkaptam a táskámat a kanapéról, és búcsú nélkül rontottam ki a házból. Mérgemben elindultam gyalog hazafelé, mire kapcsoltam, hogy kissé hosszú lenne az út.

- Natalie? – hallottam meg a bátyám hangját. – Mára eleget hősködtél, nem akarom, hogy szétverj valakit te kis kung fu zseni – kuncogott.

- Olyan vagy Alex – dobtam be a táskám, és kis híján fejen találtam vele. – Ne engedd, hogy legközelebb idejöjjek, rendben? – szálltam be a kocsiba.

Mikor végre hazaértünk az új otthonomba, semmi másra nem volt energiám, csak hogy vegyek egy gyors fürdőt, és aztán bedőljek az ágyamba. Szerencsére Alex nem akadékoskodott sokat, hagyta, hogy kipihenjem magam.

Reggel úgy ébredtem, mintha már legalább ezer éves álomban lennék. Nyugodt voltam, végre hosszú idő után először. Lesétáltam a konyhába, ahol Alex nagy meglepetésemre már a reggelin ügyködött.

- Mikor lettél ilyen konyhatündér? – ültem le az asztalhoz.

- Amikor rájöttem, hogy magától nem terem kaja – rakta le elém a szendvicsem és egy pohár narancslevet. – Jó étvágyat hugi – ült le mellém ő is, közben pedig elmerült a reggeli újságban.

Reggeli után elmosogattam, meghálálva a kaját, majd felrohantam, hogy átöltözzek valami tisztességes göncbe. Nem hiszem, hogy George díjazta volna, ha egy topban és apró, szinte semmit sem takaró nadrágban jelennék meg.

Felkaptam egy szoknyát, és egy fekete inget, de még mielőtt a táskába is bepakoltam volna, megakadt a szemem egy sms-en, amit valószínűleg tegnap nem vettem észre. Ryan írt… „Köszönöm, hogy törődtél velem. Ryan.”

Nem is kicsit lepett meg az sms, voltaképpen azt hittem, valami jelentőséget tanúsít majd a gondoskodásomnak, de szerencsére nem így lett. Bedobtam a telefont a táskámba, és leviharzottam a földszintre.

- Elmentem Alex! – kiabáltam neki.

- Rendben, este jövök én is – hangzott a válasz, aztán gyorsan kocsiba pattantam és már úton is voltam az irodába.

A kora reggeli dugón már meg sem lepődtem, bár a venice beach-i kis kiruccanásom után kissé zajos volt nekem ez az egész. Aztán végre megindult a végtelennek tűnő sor, és innentől kezdve minden zökkenőmentesen ment.

Lifttel mentem fel az irodákhoz, és csak remélni mertem, hogy Sam már benn van, de George még mindig késik jó szokásához híven. Nem kellett csalódnom, drága barátnőm már az asztalánál ült, és valamiben nagyon el volt merülve.

- Jó reggelt – dobtam le a táskámat a székemre, és Sam mellé ültem.

- Neked is Natalie – mosolygott az újság mögül. – Nézem a hirdetéseket, gondoltam segítek neked házat találni. Már találtam is párat – tette elém lelkesen az újságot.

- Köszi, szerintem el is nézhetnénk erre a pár helyre meló után, mit szólsz? – vetettem fel az ötletet, amire persze Sam azonnal igent mondott.

- Akkor szerintem nézzük meg az első kettőt, aztán holnapra marad a másik kettő. Mit szólsz hozzá?

- Rendben, most pedig irány a munka – ültem vissza a saját asztalomhoz.

A hatalmas iratkupacra nézve, ami az asztalomon állt úgy ítéltem meg, életfogytig itt fogok dolgozni, és maximum éjfélkor tudok innen kisétálni a takarítókkal. Sam segített, amiben csak tudott.

George szerencsére nem jött be dolgozni ma, ki tudja miért. Kissé megnyugodtam, de azt is tudtam, hogy holnap nem marad el a letolásom. Éppen a fénymásolóval küzdöttem, amikor csörgött a telefon.

- Igen, tessék? – kaptam fel, amint sikerült kihalásznom a táskámból.

- Natalie, te vagy az? Jackson vagyok, csak régen beszéltük… és gondoltam… A fenébe is, csak hallani akartam a hangod, és megkérdezni, ráérsz-e ma.

- Örülök, hogy hívtál Jackson. Az igazság az, hogy délután, ha végzek házakat akartam nézni Sammel, de majd akkor holnap. Mire gondoltál?

- Csak meginnánk valamit, vagy amihez kedved van – jött a válasz, mire azonnal elmosolyodtam.

- Rendben, akkor négy után legyél itt – és lediktáltam neki a címet.

Ebédszünetben elújságoltam Samnek, hogy a mai lakástúra nem fog összejönni, de kárpótolni fogom. A nap gyorsan eltelt, bár nem tagadom, a munka leszívta minden energiámat.

- Na ennyi volt – hajtottam össze az utolsó aktát is. – Én mára feladtam!

- Megértelek, én is még nyomtatok egy szerződést, és már itt sem vagyok – pattant fel az asztaltól, ezzel a hirtelen sebességgel lelökve egy újságot.

Vissza akartam rakni, de megakadt a szemem egy képen, és az aktuális oldalra hajtottam, ahol ez a főcím fogadott: ASHLEY GREEN: MINDIG IS TÖBBEK VOLTUNK EGYMÁSNAK, MINT BARÁTOK!

Nem akartam tovább olvasni, láttam a közös képeket, amiken Jacksonnal volt, és bár semmi közöm sem volt ehhez a sráchoz, mégis szíven ütött. Felkaptam a táskámat, és az újsággal a kezemben elindultam a parkoló felé.

Már a liftben is éreztem a feszültséget, és amikor megláttam, hogy az iroda épülete előtt a falnak támaszkodva ott áll Jackson, még inkább dühös lettem. Viharos tempóban léptem ki a forgóajtón, és azonnal szembetaláltam magam vele.

- Szia Natalie – indult felém mosolyogva, de belé fagyott a szó a tekintetem láttán.

- Te sem vagy más, mint a többiek! – vágtam hozzá az újságot, majd otthagytam, és beszálltam az első taxiba, amit sikerült leintenem.

Már egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz a kocsimmal, csak egyet akartam... minél gyorsabban eltűnni innen!

Karnyújtásnyira Tőled... - 11. fejezet

2010-02-18T14:04:00.002+01:00

Sziasztok!

Meghoztam a 11. fejezetet is! Elhavazódtam, és sajna nem jött hamarabb :( Meglátjuk hogyan is alakul még ez a nap... Jó olvasást, és a komikat várom! Puszi!

11. fejezet - Egyenes út a pokolba

- Szóval a randi egyszerűen tökéletes volt. Tom átjött segíteni délután, aztán pedig nem sokkal később Jackson is megjelent – ecseteltem az eseményeket lelkesen. – A vacsorából végül semmi se lett, de hozott pizzát, és ez így is remek volt – vigyorogtam.

- Na és? Mi volt még? – bökött meg. – Ki vele Natalie, egy árva részletet se merj elhallgatni, mert rájövök!

- Hát megcsókolt – adtam meg magam.

- Éljen! Jaj de édes – ujjongott Sam, de kicsit lenémította magát, amikor furcsán néztek ránk az emberek. – Milyen volt? Jaj Natalie, ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled.

- Nyugi Sam, mindent elmesélek. De őszintén… szerinted mégis milyen lehetett? – eresztettem meg egy sokat sejtető ezer wattos vigyort. – Csak az a gond, hogy azóta nem beszéltünk.

- Biztos fog jelentkezni. Tudja egyáltalán, hogy nem is Venice Beachen laksz? Mert ha nem, akkor gondok lehetnek.

- Megmondtam, hogy Los Angelesben élek. Tudja, hogy csak Ryan miatt menekültem el egy kicsit. Igazából mindent elmeséltem neki – sóhajtottam, és megvártam, amíg Steve kihozta a rendelést, majd folytattam. – Elmondtam, hogy Ryan vert.

- Erre ő?

- Megértő volt, és azt mondta, hogy Ryan többet is megérdemelt volna azon az estén tőle, mint amit kapott.

- Hát igaza is van – rántotta meg a vállát. – Na de vidámabb téma. Jöhetek én, és a magánéletem. Mi a helyzet a bátyáddal? – vonta fel a szemöldökét. – Facér? Vagy esélytelen, hogy megszerezzem?

- Sam, ő a bátyám, ne beszélj úgy róla, mint egy prédáról – nevettem fel. – Amúgy legjobb tudomásom szerint nincs barátnője. Viszont nagyon régen beszéltünk, szóval ki kell puhatolnom.

- Ne haragudj, de ha egyszer olyan helyes meg minden. Még Tom barátodnál is sokkal jobban néz ki. Azt hiszem, gyakori vendég leszek nálatok.

És Samanthát ismerve ez valóban így is lesz. Nem bántam, hiszen Alex mellé keresve se találtam volna jobb partnert, mint ő. Őszinte, kedves, és ha egyszer szerelmes odaadó. Már csak a bátyámat kéne megpuhítani.

- És a meló? Mi volt, amíg nem voltam?

- Szerinted? George semmit sem változott, ugyanolyan idegbeteg állat, mint volt. Folyton csak arról magyaráz, hogy a mi érdekünkben hajt minket, de tudod ki az, aki ezt elhiszi neki?

- Mit szólt, hogy ennyi ideig nem voltam? Gondolom hatszor elátkozott, és valami nagyszabású munkával fog megbízni, amitől nem szabadulok egyhamar – kanalaztam fel az utolsó falat fagyim.

- Nem tudom, azt mondta, hogy majd megbeszélitek. Nyugi, szerintem semmi komoly nem lesz, csak egy kis szidás, aztán utadra enged.

- Pont ettől tartok, hogy az utamra enged… Amíg a nyaralóban voltam, elhatároztam, hogy megpróbálom újra leadni a rajzaimat. Mit szólsz?

- Ez csodás ötlet, én imádom a rajzaid. Biztos lesz valaki, aki támogatni fog ebben, majd segítek én is, ígérem – emelte fel a kezét.

- Köszi Sam. Ha nem nagy gond neked, nem jönnél el velem Ryanhez? Alex majdnem minden cuccom elhozta, egyedül csak a rajzcuccaim maradtak ott.

- Ha megengeded, hogy szétverjem, akkor szívesen. Amúgy pedig szívesen elmegyek, összerámolunk, aztán hazaviszlek a cuki bátyádhoz.

Kifizettük a számlát, és már útban is voltunk Ryan lakása felé. Elkapott a nosztalgia, mintha csak egy nehéz nap után hazafelé tartanék. Egész úton merengtem, Sam pedig nem akart megzavarni.

Amikor megjöttünk, csak gépiesen kiszálltam a kocsiból, és elindultam a ház felé, ellenőrizve a garázst, hogy itthon van-e Ryan. Szerencsére a kocsit elvitte, szóval valószínűleg dolgozik.

- Mehetünk? – karolt belém Sam.

- Aha, úgy tűnik nincs itthon – azzal elővettem a táskából a kulcsaim.

A házban minden be volt sötétítve, a konyhaasztalon legalább tizenöt üveg felbontott sör, romlott kaja, amihez már senki sem nyúlt. Egyszerűen szörnyű volt nézni, hogy mit művel magával.

- Te meg mit csinálsz? – kapott a kezem után Sam, amikor össze akartam szedni az üres üvegeket.

- Kidobom ezeket. Mégis mit gondoltál, hogy megiszom? Sosem szerettem, ha az üres üvegeket kint hagyja.

- Natalie, te már nem tartozol felelősséggel iránta – csóválta rosszallóan a fejét. – Ő választotta ezt a megoldást.

- Tudom, de akkor is… csak nem akarom, hogy megfulladjon a szemétben. Segítenél megkeresni addig a vázlataim?

- Rendben, de mosogatásról ne is álmodj, értve vagyok? – azzal a szoba felé indult.

Amint eltűnt a folyósón, azonnal felkapkodtam az összes pizzás dobozt, és a sörös üvegekkel együtt egy hatalmas zsákba dobtam. Letöröltem az asztalt, és felsöpörtem a konyhában.

Ha nem féltem volna attól, hogy Sam lefejez, vagy hogy Ryan hazajön, talán még főztem is volna neki valamit, de inkább nem tettem. Tárcsáztam egy éttermet, és rendeltem neki kaját estére.

Bementem a szobába, hogy segítsek Samnek megtalálni a cuccaim, de ami odabenn fogadott, az még annál is jobban elborzasztott. Büdös volt, és semmi fény, szegény Sam is befogott orral mászkált a szobában.

- Nem tudom, hogy voltál képes vele élni! – hadonászott. – Már akkor is ilyen trehány volt? – emelt fel egy alsógatyát, amely az útját keresztezte.

- Dehogyis, sose hagytam volna – majd egy mozdulattal átvágtam a szobán, és felhúztam a reluxát, és ablakot nyitottam. – Na, így mindjárt jobb – vettem egy mély levegőt. – Most pedig lehúzom ezt az átkozott ágyneműt.

- Hatalmas szíved van csajszi – támaszkodott Sam az ajtófélfának. – Ryan meg sem érdemelt téged.

Inkább nem is kommentáltam az egészet, tudtam, hogy igaza van. Lerángattam a koszos ágyneműt, és beindítottam egy mosást. Felkaptam az összepakolt cuccaim, és egy fehér lapra írni kezdtem.

Ryan!

Itt voltam a lakásban a rajzaimért. Kicsit összepakoltam, beindítottam egy mosást is, meg rendeltem kaját. Este hat után hozzák is, úgyhogy ha lehet ne ordítsd le a futárt.

Natalie

- Köszönő levelet nem akarsz neki írni??? – hurrogott le Sam. – Na, eleget voltunk itt, menjünk – kapott a kezem után, és kirángatott a lakásból.

Kidobtam a konténerbe a szemetet, majd szó nélkül visszaültem a kocsiba Sam mellé. Megrovó pillantásokat kaptam csak tőle, de ő nem értheti milyen ez. Azt hiszem anyám teljesen elrontott.

- Tudom, hogy haragszol rám Sam, de nem bírom nézni, amit magával művel.

- Nem haragszom, csak nem értelek. De ki fogsz gyógyulni ebből a hülyeségből, meglásd.

- Visszatalálsz hozzánk? – kuncogtam, amint észrevettem, hogy nagyon figyeli a táblákat, merre is forduljon.

- Naná, hogy vissza – vágta rá azonnal, de közben már kotorta is elő a cetlit, amin a címünk volt. – De egy kis segítség sose árt.

Nagy meglepetésemre anya már megint az ajtóban állt, ezúttal azonban Alex is mellette volt. Láthatóan éppen búcsúzkodtak, szóval ez már jó jel. Magabiztosan szálltunk ki a kocsiból, és feléjük vettük az irányt.

- Mész is anya? – na nem mintha nem örültem volna neki. – Szeretném előtte még bemutatni a barátnőmet, Samet – fordultam felé. – Sam, ő itt az anyám.

- Igen, hazamegyek – vágta rá ridegen. – Itt nem szívesen látott személy vagyok, egyébként pedig örültem – biccentett Sam felé. – A nevem Barbara.

Mind összenéztünk ezen a kijelentésén. Szörnyű, hogy ezek után még azt hiszi, hogy ő a sértett fél. Hiába, az anyám sosem fog megváltozni. Jobbnak láttam, ha igyekszem valahogy kiengesztelni.

- Mi lenne, ha én is veletek mennék?

- Haza? – nézett rám meglepetten anya. – Biztos vagy benne?

- Aha, hazakísérlek – bólogattam. – Alex is jön, nem? Régen jártam otthon, most baj, hogy szeretnék elmenni?

- Nem, örülök neki – és apró nevetőráncok jelentek meg az arcán, a vonásai is egész megenyhültek.

Elbúcsúztunk Samtől, és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk benn. Mindent megköszöntem neki, majd beültem Alex kocsijába. Már előre rettegtem mi lesz, ha otthon találkozunk Philip-el, anyám pasijával…

Karnyújtásnyira Tőled... 10. fejezet

2010-02-12T17:36:00.002+01:00

Sziasztok!

Kész is van a feji, remélem elnyeri a tetszésetek. Kicsit belekukkanthatunk milyen is egy olyan anya, aki bár azt hiszi, jót tesz, végül mégis tönkretesz mindent maga körül... Jó olvasást, a komikat várom!

10. fejezet - Anya

Esélyem sem volt rá, hogy elmeneküljek, pedig legszívesebben azt tettem volna, ki akartam futni a világból. Anya úgy ölelt magához, mintha ezer éve nem találkoztunk volna, ami részben igaz is volt.

Nem tehetek róla, de az anyám mindig eszembe juttatta a nem túl fényes múltam, és mostanra már a jelenem is. Sokszor csak a kiszolgáltatottságra emlékeztetett, máskor egy olyan életre, amit senkinek sem kívánnék, nem hogy magamnak.

- Szia anya – viszonoztam az ölelését kelletlenül, közben pedig gyilkos pillantásokat lövelltem Alex felé.

- Aggódtam, mikor nem jöttél el a vacsorára – kezdte a dorgálásom, esküszöm, mintha még mindig kisgyerek lennék. – Azóta meg is halhattam volna, ha rajtad múlik. Felelőtlenség, amit művelsz lányom, de hidd el, hogy ez nem marad ennyiben.

- Anya, hagyd végre, hogy Natalie kipakoljon – szólt közbe Alex, mielőtt még bármit is mondhattam volna anyának.

Kezemben az egyetlen bőrönddel elindultam a hatalmas labirintusnak tűnő házban, de végül úgy döntöttem, inkább megvárom, amíg Alex beér engem, és megmutatja merre is van a szobám.

- Gyere hugi, megmutatom, mit merre találsz – húzott maga után.

Szerencsére anyának nem jutott eszébe utánunk jönni, egyáltalán nem voltam vevő az újabb hülyeségeire, és amúgy is tudtam, hogy mire számíthatok. Valószínűleg Ryan és én leszünk terítéken, meg a mostanra nem létező kapcsolatunk.

- Ez itt a két vendégszoba, amelyiket a legotthonosabbnak érzed, azt választod – nyitott be az egyikbe. – Fürdőszoba is van, meg minden, az pedig ott az én szobám – mutatott a folyosó végén lévő utolsó szoba irányába.

Van, ami sohasem változik… Már kiskorunkban is a legutolsó szoba volt a miénk, amit régen sosem értettem. Aztán amikor apa viselkedése kezdett erőszakosabb lenni, már egyáltalán nem bántuk.

- Tökéletes lesz a hozzád legközelebbi – mosolyodtam el. – Tudod, ha netán rosszat álmodnék, legyen kit zaklatnom.

- Natalie, itt nem kell félned semmitől, érted? – szorította meg a kezemet. – Ez már nem a régi házunk, csak egyszerűen érezd jól magad.

- Megpróbálom, köszi Alex.

- Ja, és ne haragudj anya miatt – kezdte a mentegetőzést. – Én szólni akartam, de beelőzött.

- Semmiség, azt hiszem ez elkerülhetetlen lett volna – rántottam meg a vállam. – Inkább szereld le, amíg én kipakolok, jó?

- Jó, finomítok a stílusán. Amúgy minden holmid, amit úgy gondoltam a tiéd, beleraktam a bőröndbe, az ágy mellett vannak – fordult még vissza az ajtóból.

- Rendben.

Eldőltem az ágyon, és sokáig csak a plafont néztem. Azon elmélkedtem, hogy vajon Alexnek mennyi idő kell ahhoz, hogy anyát lenyugtassa. Aztán a képek elkezdtek peregni a fejemben, az elmúlt pár napom emlékei.

Akaratlanul is mosolyra húztam a számat, mikor eszembe jutott az első ébredés a tenger morajára, az első elfogyasztott koktél Tomtól, az első találkozás Jacksonnal… Ezek a pillanatok már kitörölhetetlenül megmaradnak az emlékezetemben.

Felnyitottam a bőröndöm, és kipakoltam a ruháimat. Alex tényleg mindent elhozott a házból, csak egyedül a rajzcuccaim maradtak ott. Viszont ha véghez akarom vinni a tervem, akkor szükségem lesz rájuk.

A tiszta ruhákat a szekrényembe raktam, és gondosan kipakoltam pár apró emléket, amik a múltamhoz voltak köthetők. Pár fotó, pár apró kütyü, amiket nem volt szívem kidobni. Aztán még tartottam egy rövid vizitet a fürdőszobában, és már éppen úgy döntöttem, ideje lemenni anyámhoz, amikor megszólalt a telefonom.

- Igen, ki az? – tettem fel a szokásos első kérdésem.

- Sam vagyok Natalie, érdekelne, hogy merre jársz?

- Itthon vagyok – válaszoltam. – Azaz hogy Alex házában, hazahozott már. Akartalak is hívni, hogy találkozhatnánk a délután, hogy odaadjam a kulcsokat.

- Jaj de jó – jól hallhatóan megnyugodott. – Akkor mi lenne, ha beugranék érted, és együtt indulnánk el?

- Benne vagyok Sam – vágtam rá azonnal.

Lediktáltam neki a pontos címet, és a nappali felé vettem az irányt. Nagy levegőt vettem, és próbáltam nem kiborulni anyám első megszólalásán. Meglepetésemre mindketten csendben ültek a kanapén.

- Kész is vagyok – ültem le Alex mellé. – Először is azt akarom mondani, hogy nem maradok itt örökké, csak ameddig nem találok egy lakást.

- Ne butáskodj Natalie, te itt mindig itthon vagy. Addig maradsz, ameddig csak a kedved tartja, és erről nem nyitok vitát!

- Nem Alex, jól mondja – vágott közbe anya. – Menjen csak, és keressen magának egy lakást, nem élhet örökké mások nyakán.

- Anya! – dörrent rá Alex. – Azt hittem megbeszéltük, hogy nem fogod bántani, legalább ma ne.

- Így volt, de ha egyszer igaza van.

Úgy éreztem, ha most azonnal nem történik valami isteni csoda, én biztosan megőrülök, de azt hiszem Isten sem akarta, hogy gyilkoljak, mert megszólalt a csengő, és Alex készségesen ment is ajtót nyitni.

- Beszéltem Ryannel kislányom – ült át mellém a kanapéra. – Nem úgy gondolta ezt az egészet, szeret téged.

- Tessék? Minek beszéltél vele? – egy pár oktávval megemeltem a hangomat, szinte már az én fülemnek is fájt a hangfrekvencia.

- Bocsáss meg neki, legalább még egy esélyt adj szegény fiúnak – nyúlt a kezem után.

- Te nem vagy magadnál – álltam fel mellőle. – Mindig is gyenge voltál, nem tudtad ott hagyni apát. Egészen a haláláig vártál arra, hogy megszabadulj a terrortól, amiben tartott – mostanra már nem fékeztem magam, a szavak csak úgy özönlöttek.

- Ezzel semmit sem érsz el – csóválta a fejét. – Ne az én hibáimat kezd el sorolni, hanem a sajátjaid kislányom.

Fel tudtam volna robbanni. Ő osztogatja nekem a tanácsait, miközben egész életében gyenge volt ahhoz, hogy elhagyja apámat. Törni-zúzni lett volna kedvem, de próbáltam higgadt maradni.

- Szóval nekem is csak ennyit kívánsz? – szegeztem neki a kérdést. – Egy ilyen jövőt, amilyen neked is volt?

Meg sem vártam a válaszát, csak elindultam a kijárat felé, ahol Sam már várt rám. Ugyan elsőre meglepett, hogy ő az, de gondolkodás nélkül kaptam a keze után, és rángattam a kocsi felé.

- Majd jövök Alex – kiabáltam még vissza az értetlenül pislogó bátyámnak.

Szerencsére Sam egy szó nélkül pattant be a kocsiba, és már indította is a kocsit. A világ végéig is elmentem volna, most még Venice Beach sem volt elég messze az anyámtól.

- Mi történt Natalie? – zökkentett ki a gondolataim sokaságából.

- Az anyám – morgolódtam. – Megint jött a második eséllyel, meg hogy Ryan szeret, mindenki megérdemel egy második esélyt és bla-bla…

- De ugye nem hallgatsz rá?

- Nem őrültem meg Sam, nem látod, hogy mennyire felidegesített? Egyszerűen nem akarhatja nekem is azt a jövőt, ami neki jutott.

Los Angeles semmit sem változott, mióta elmentem. Az emberek ugyanolyan érzéketlenek voltak a másikkal szemben, mint eddig. Sam leparkolt a kedvenc bárunk előtt, és valósággal berángatott.

- Steve, egy hatalmas fagyi kelyhet kérünk, na meg valami koktélt – adta le a rendelést.

Amíg azon agyalt, hogy melyik ízesítés is lenne a legmegfelelőbb, nem kerülte el a figyelmem, hogy még Steve sem mer hozzám szólni. Erre is csak anyám képes… kihozni a sodromból annyira, hogy egy épeszű ember sem szólna hozzám.

- Mesélj Natalie, olyan izgatott vagyok!

- Mit meséljek? – meredtem rá.

- Aj, ne játszd már az értetlent – forgatta a szemeit. – Mesélj Jacksonról, a randiról, mindenről. Na meg, hogy miért nem mutattál be eddig az überszexi bátyádnak – kuncogott.

Megvilágosodtam, és mostanra egészen elmúlt a dühöm. Valamivel lelkesebben kezdtem élménybeszámolóba…

Karnyújtásnyira Tőled... - 9. fejezet

2010-02-09T19:49:00.002+01:00

Sziasztok!

Íme meghoztam a fejezetet, kicsit későn, de megszületett! Elnézést a késésért ^^ Kiderül hogyan végződik a randi, és mi vár még Natalie-ra másnap :) Jó olvasást, a komikat várom most is.

9. fejezet - Újra otthon

Engedtem neki, ajkai lassan siklottak a nyakamra, majd mielőtt folytathattuk volna tovább a kis játékunkat, kissé elhúzódtam tőle. Igazából arra számítottam, hogy majd kétségbe vonja a szellemi épségemet, mégsem így lett.

Elmosolyodott, de még mindig a kezemet szorongatta. Egy árva szót sem szóltunk egymáshoz, talán nem akartuk elrontani ezt a pillanatot. Vagy egyszerűen csak kerestük a megfelelő szavakat, mint amikor azt akarod kifejezni, amit nem tudsz, legalábbis úgy érzed, hogy nincsenek rá megfelelő szavak.

- Hálás vagyok, hogy esélyt adsz nekem – fújtam ki az eddig benn tartott levegőt. – Nem gondoltam, hogy képes leszek még erre valaha is.

- Csak meg kell, hogy add magadnak az esélyt, én csak segítettem ebben. Ryan nem érdemel meg téged Natalie, remélem ezzel tisztában vagy. Szeretnélek megkérni valamire, ha nem nagy gond.

- Mire? Úgy értem hééé, ez olyan búcsúzás szagú.

- Hiszen te nemsokára hazamész – hajtotta le a fejét. – Azt akarom, hogy ne bocsáss meg Ryannek, ne add meg neki az esélyt, hogy újra bántson, rendben?

Mintha az alig pár perccel ezelőtt tett érintések, az apró csókok meg sem történtek volna, tényleg búcsúzni akart, és nem olyan értelemben, amikor majd másnap, vagy a közeljövőben látjuk egymást.

- Ugye nem fogunk már találkozni? – és erre a kijelentésre egész valómban megremegtem. – Valamit mégis elrontottam…

- Semmit, én nem búcsúzom te butus – nyúlt az állam alá, ezzel felemelve a fejem, hogy a szemembe nézhessen. – Nem akarom, hogy butaságot csinálj, ennyi.

- Nem fogok, holnap értem jön a bátyám, hazamegyek – álltam fel a székemből, és elindultam a part felé. – Alexhez költözöm.

- Ez jó, remélem, ott nem talál meg Ryan. A bátyád majd nagyon vigyáz rád, és ha esetleg szükséged lenne egy testőrre, vagy idegenvezetőre, tudod, kit kell keresned.

- Tényleg? – játszottam az értetlent, mire Jackson csak a fejét csóválta, és szorosan átölelt.

Mikor elszakadtunk egymástól, összekulcsolt kézzel sétáltunk a part mentén, csak úgy céltalanul. Csodás volt ez az este, már nagyon bántam, hogy nemsokára haza kell mennem, legszívesebben itt maradtam volna még.

Jackson visszakísért a házhoz, és egy szó nélkül segített eltüntetni a mi kis vacsoránk maradványait. Szerettem volna, ha itt marad velem, de jól tudtam, hogy ennek miféle következményei lettek volna.

- Tudod, most hogy így már felfogadtál mindenesnek – támasztotta a falat. – Esetleg elárulod a telefonszámod, vagy hogy hol keresselek, ha nem Venice Beachen?

- De bunkó vagyok – kaptam a fejemhez, és máris egy cetli és toll után kezdtem kutatni, de Jackson beelőzött, és a kezembe nyomta a telefonját.

Beütöttem a telefonszámom, legalább így biztos mindig elér, ha akar. Fülig érő vigyor kíséretében adtam vissza neki a telefonját, de mielőtt még megkérhettem volna, hogy ő is adja meg az övét, megszólalt a telefonom.

- Igen, ki az? – kaptam fel a konyhapultról a telefont.

- Rathbone biztonsági szolgálat – morogta egy ismerős hang. – Csak azért hívom, hogy biztosítsuk Önt, ma nyugodt éjjele lesz, mi vigyázzuk az álmát.

- Oh, értem – kuncogtam. – Köszönöm, és azt hiszem, a jövőben is igénybe fogom venni a szolgáltatásaikat.

- Ezt el is várjuk – suttogta immár a fülembe. – Ígérem, még jelentkezni fogok, de most hagylak aludni. Holnap vissza kell térned a való világba, és azt hiszem, nekem is.

- Nagyon jól érzem magam veled, és nem akarom, hogy azt hidd, elzavarlak – mentegetőztem.

- Én nem hiszem azt, de mielőtt hülyeségekkel elrontanánk ezt az estét, inkább kísérj el egy darabig, jó?

Szó nélkül csuktam be magunk mögött az ajtót, és kéz a kézben indultunk el a parkolók felé. Egy utolsó, és még valószínűleg száz végső csók csattant el, mire elszakadtunk egymástól.

Olyan voltam, mint egy szédült tinédzser, aki életében először randizott egy sráccal, és most minden a legnagyobb rendben van. A ház olyan csendes volt, de most még ez sem zavart, úgy pörögtem, mint egy búgócsiga.

Shakirát megszégyenítő hanggal énekeltem, miközben tusoltam, szerencsére itt a szomszédok miatt nem kellett félnem. Egy szál törülközőben flangáltam a lakásban, míg nem eluralkodott rajtam a fáradtság.

Bedőltem az ágyba, és szinte azonnal mély álomba zuhantam. Reggel arra eszméltem, hogy a konyha irányából zajokat hallok, fel sem fogtam, hogy ki az, aki képes ilyenkor ügyködni, mikor rádöbbentem, hogy teljesen egyedül vagyok.

- Sam? – kiabáltam ki, de nem kaptam választ, így egyre inkább eluralkodott rajtam a pánik. – Alex, te vagy az?

A motoszkálás még mindig nem akart megszűnni, de örökké a szobában sem maradhattam, így felkaptam a köntösöm, és lesz, ami lesz alapon kimentem a konyhába, ahol csak a bátyám fenekét láttam a konyhapult mögött.

- Alex! – dörrentem rá, mire csak egy hangos koppanás hallatszott. – Mi a fenét keresel itt?

- Auuu! A francba is Natalie, csak reggelit készítettem, vagyis akartam – fogta a fejét fájdalmas arccal. – Legalábbis azt terveztem.

- Mondtam már, hogy szeretlek? – borultam a nyakába. – A világ legjobb tesója vagy, de tényleg. De nem vagyok éhes, majd otthon főzök, rendben?

- Ez jól hangzik, akkor segítek rendet tenni, amíg te bepakolsz.

Rekordsebességgel pakoltam össze a ruháimat, és nem is lehetett volna megmondani, hogy itt jártam. Alex is összepakolt a nappaliban, majd bezártam az ajtót, és elindultunk a parkoló felé.

- Várj csak – nyúltam a keze után. – El akarok búcsúzni még valakitől, várj meg – azzal már szaladtam is a bár felé.

- Szia Natalie – köszönt rám Tom, miközben a napernyővel hadakozott az egyik asztalnál. – Mi járatban?

- Búcsúzni jöttem Tom, a bátyám hazavisz. Szerettem volna neked mindent megköszönni – öleltem meg.

- Na, ennyire nem sikerült a tegnap este? – nézett rám meglepett szemekkel. – Mert ha így van, én mondtam Jacksonnak, hogy simán rád hajtok.

- Minden tökéletes volt – mosolyodtam el. – Ezt neked is köszönhetem, és még sok dolgot, de ha megnövök, meghálálom – kuncogtam.

- Ajánlom is, és gyere még Venice Beachre, jó?

- Ígérem, hogy nem most láttál utoljára. Szia Tom!

- Szia Natalie!

Alex már türelmetlenül várta, hogy végezzek a búcsúzkodással, és már szeltük is az autópályát. Nem tudtam mire számítsak, igaz tudtam, hogy Alex szinte minden cuccom elhozta már, de akkor is.

- Fáj még az arcod? – nyúltam a lilás zúzódáshoz, mire összerezzent.

- Egy kicsit, de nem vészes – vont vállat. – Amit az az idióta kapott, sokkal rondább, de megérdemelte.

- Nem kellett volna hősködnöd – kezdtem a dorgálást.

- Tudod, hogy már gyerekként is imádtam fitogtatni az erőmet – kacagott fel, és én sem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. - Ezt itt nem a hangyák hordták össze - mutatott a bicepszére.

Régen nem jártam már Alex házában, igazából sosem avatkoztunk egymás életébe, mégis észrevétlenül figyeltük egymás lépéseit, még ha nem is mindig adtuk a másik tudtára.

A környék, ahol élt még zsúfoltabb volt, mint ahol Ryannel laktam, de egyelőre nincs más választásom. Lelkesen szálltam ki a kocsiból, amikor leállította a motor, és már kaptam is ki a csomagjaim.

- Gyönyörűbb a házad, mint emlékeztem – elmélkedtem szinte csak magamban.

- Mielőtt bemennénk, el akarok mondani valamit – csapta be a kocsiajtót Alex, de már nem volt lehetősége magyarázkodni, anya jelent meg az ajtóban, és azonnal lerohant.

- Natalie, kislányom! - borult a nyakamba az anyám.

Karnyújtásnyira Tőled... - 8. fejezet

2010-02-05T16:45:00.002+01:00

Sziasztok!

Meghoztam a 8. fejit is, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, és kárpótollak benneteket az első, kevésbé jól sikerült randival :P Jó olvasást, a komikat most is várom :) Puszi

8. fejezet: Az első randi második felvonása

Leültem az egyik székre, és az asztalterítővel kezdtem babrálni. Kihoztam magammal a rajzaim is, és egész belefeledkeztem a rajzolásba. Kezdett hűvös lenni, így a szobába indultam egy kardigánért.

A verandáról topogás hallatszott, én pedig azonnal az ablakhoz rohantam. Érdekes látvány fogadott, amikor megláttam Jacksont fel-alá járkálni egy dobozzal a kezében, látszólag valamit mormolt magában.

Elmosolyodtam, mikor rájöttem, hogy ő is ugyanannyira zavarban van, mint én. Nem akartam tovább váratni, a végén még nagy zavarában eliszkol a randink előtt. Ő is pont ugyanabban a pillanatban határozta el magát, amikor én is ajtót nyitottam.

- Szia – köszöntünk egyszerre egymásnak, mire azonnal felnevettünk.

- Megjöttem – közölte a nyilvánvalót, közben lecövekelt előttem.

- Azt látom – kuncogtam. – Szerintem menjünk be, mert van egy olyan sejtésem, hogy a gombás ravioli nem készül el varázsütésre.

- Hát, az az igazság, hogy kicsit keresztülhúztam Tom számításait – mutatott az asztalon pihenő dobozra. – Hoztam pizzát, ugyanis nem vagyok valami nagy szakács.

- Oh, semmi baj – indultam el a konyha felé. – Akkor én csak az italokat hozom ki. Segítesz? – kiabáltam ki neki.

- Persze.

Furcsa volt, ahogy a szobában járkált, pedig az ember azt gondolná, hogy egy ilyen ember maximum akkor jön el hozzá, ha nyer a lottón. Eszembe jutott a Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal című film, meglátjuk a mi randinkból mi sül ki.

Miután mindent kivittünk a verandára, leültünk egymással szemben, és csak figyeltük a másikat. Kezdett kicsit zavaró lenni, mert Jackson tekintetében volt valami, amivel pillanatok alatt letaglózott.

- Kicsit izgatott vagyok – törtem meg a csendet. – Régen volt már ilyen első randi feelingem.

- Hát én sem mostanában csináltam, de remekül állod a sarat.

- Köszi, de akkor miért érzem magam mégis úgy, mint egy hülye csitri, aki nem tudja, mit mondjon?

- Ne úgy tekints rám, mintha egy sztár lennék, inkább úgy, mint egy átlagos pasira. Menni fog?

Végtére is igaza lehetett, nem kizárt, hogy az is zavar, ő nem éppen egy átlagember. De mégis annyira nehéz rá másként tekinteni. Aztán próbáltam előkutatni az első találkozásunkkor eluralkodó érzéseim.

Eszembe jutott, amikor először találtam meg a tekintetét a színpadon, és úgy éreztem, hogy nem tudok elszakadni tőle. Azt a mosolyt, ami akkor jelent meg az arcán, amikor felém fordult a bárnál.

- Menni fog – mosolyogtam rá biztatóan. – Most pedig mivel a raviolinak lőttek, együk meg a pizzát, rendben?

- Már farkaséhes vagyok amúgy is – emelte fel a doboz fedelét. – Nem igazán tudtam, hogy mit szeretsz, de remélem a sonkás pizza jó lesz.

- Imádom, nem tévedtél – nyúltam rögtön az első szelet után, és a tányéromra raktam.

Két falat között azon merengtem, hogy esetleg mi lett volna, ha mi a konyhában kötünk ki. Talán mégis jobb volt így, hogy Jackson előre látta a konyhai atomcsapás eljövetelét és mindenre gondolt.

- Jól gondolom, hogy nem vagy egy szakács típus? – kortyoltam bele a borba. – Már csak azért, mert úgy tűnik, messziről kerülöd a konyhát.

- Lebuktam, tényleg nem vagyok valami nagy séf. Első, és egyben utolsó élményem a konyhával kapcsolatban, amikor egy egyszerű rántottát is odaégettem.

- Huh, az igen. Az én első konyhai kalandom a forralt tej készítésének elsajátítása – kuncogtam. – Nagyon büszke voltam magamra, és rohantam is apának elújságolni.

- Macskabenzin? Te már ilyen korán azzal kezdted?

- Micsoda? – pislogtam rá értetlenül, közben küszködtem a kitörni készülő nevetésemmel. – Nem igazán értem miről beszélsz.

- Nálunk a nagymamám mindig így hívta a tejet, macskabenzin.

Újabb és újabb meghökkentő kiskori történetek következtek. Többek között rá kellett jönnöm, nem csak az én bátyám volt olyan dilis, hogy Supermannek képzelte magát, és folyamatosan verekedett. Pasik…

- Figyelj, tartozom még neked egy magyarázattal – ő pedig egyből befejezte az evést, és minden figyelmét rám összpontosította. – Szóval Ryan. Igazat mondott, amikor azt állította, hogy a barátnője vagyok, de csak részben.

Idegölő volt, hogy miközben csendben hallgatott, és néha belekortyolt az italába az égvilágon semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, egyszerűen a harag, a düh, de még a megbocsátás apró jele sem látszott rajta, csak figyelt.

- És miért nem akartál róla beszélni? Gondolom volt rá okod.

- Igen, azért jöttem le Venice Beachre, mert felejteni akartam. Őt akartam elfelejteni, mert mostanában kezdtek kicsúszni a dolgok az irányításom alól. A barátnőm kölcsönadta ezt a házát, és én eljöttem.

- Hát, a rejtőzködést még tanulnod kell. Megkérdezhetem, hogy miért jöttél el? Min kaptatok össze?

Nem akartam, hogy sajnáljon engem. Anyám példájából tanulva tudtam, hogy az emberek csak lesajnáló pillantásokat küldtek felé, amiért apa folyton verte. Én többet akartam holmi szánalomnál, mostanra már egészen mást.

- Nem könnyű erről beszélni, nem olyan egyszerű – váratlanul megszorította a kezemet, és ettől szokatlan érzés kerített a hatalmába, és folytattam. – Mostanában sokat veszekedtünk, és ő megütött – suttogtam.

- Ez most komoly? Hát akkor már egyáltalán nem sajnálom, hogy bemostam neki, sőt… többet is kaphatott volna – morgott.

- Kedves tőled, hogy így gondolod – húztam el a kezem. – Csak kellett egy kis idő, amíg átgondolom hogyan tovább.

- Ugye nem akarod azt mondani, hogy visszamész hozzá?

Átült a mellettem lévő székre, és újra a kezem után nyúlt. Ismét elvesztem azokban a mély, érzelmekkel teli zöld szemekben. A keze elindult az arcom felé, én pedig a meglepetéstől hátrálni próbáltam, de végül engedtem neki, hogy megérintsen.

- Itt? – simított végig az arcom egy pontján, s rögtön libabőrös lettem az érintésétől.

Éreztem, ahogy az arca egyre közelebb és közelebb ér az enyémhez, nekem sem volt ellenemre a közelsége. Először csak amolyan ügyetlen apró puszik csattantak el, de aztán egyre többször ízlelgettük egymás ajkait.

A csókja annyira más volt, mint amit eddig tapasztaltam. Egyáltalán nem volt követelőző, inkább mindvégig csak adni akart, nem pedig elvenni. Aztán mintha egy kósza érzés ráébresztett volna, hogy mit csinálunk, elszakadtam az ajkaitól.

- Ezt nem kéne, csak azért… – de még mielőtt befejezhettem volna, félbeszakított.

- Nem gondolod, hogy csak azért csináltam, mert kárpótolni akarlak valamiért is? – húzódott el tőlem. – Ez még viccnek is rossz, ha nem tűnt volna fel tetszel, és ezért vagyok itt.

- Ne haragudj, csak egyszerűen nekem ez új. Nem azt mondom, hogy nem vonzódom hozzád, mert akkor hazudnék.

- Akkor meg ne beszélj annyit, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok. Ígérem, jófiú leszek – és egy huncut mosoly jelent meg az arcán.

Két keze közé fogta az arcomat, és engedélykérően pillantott rám. Tudtam, ha most bármi hülyeséget teszek, végleg elveszítem az esélyt arra, hogy valaha is boldog legyek. Így engedtem neki, és csak sodródtam az eseményekkel…

Kreatív blogger

2010-02-04T23:46:00.003+01:00

Sziasztok!

Schmetterling és kis csaj küldött nekem egy meglepetést, aminek természetesen borzasztóan örültem, és megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem!!!

Szóval... meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. A logót ki kell tennem a blogomba, és be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

Köszönöm Schmetterlingnek: http://rpattzfic.blogspot.com/
Köszönöm kis csajnak: http://www.jayrathbone.blogspot.com/

Írni kell magamról 7 dolgot, és tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak. Valamint megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Candy - Szerelem sokadik látásra
http://robpattinsonfiction.blogspot.com/

Rak'Shiri - Macskék
http://macskek.blogspot.com/

Schmetterling - Rpattzfic
http://rpattzfic.blogspot.com/

Mariposa - Lelkem rejtett szavai
http://lelkemrejtettszavai.blogspot.com/

Dzs.D! - Zoey élete
http://the-life-of-zoey.blogspot.com/

Szisz - Dare to be different
http://dzsidzso.freeblog.hu/

Rami - Nightfall
http://nyomokban-twilightot-tartalmaz.blogspot.com/

7 dolog Rólam:

1) Imádok olvasgatni, szinte "mindenevő" vagyok.
2) Szeretem a csokit (L) ---> bűnös dolog, de isteni :P
3) A barátaimért mindig kiállok ^^ <3
4) Imádom Robot, és újabban erős behatásra (nem is tudom kiére :D) Kellan fan is lettem!
5) Ha befejeztem a sulit, megyek a twi-putriba a csajszikáimmal, akiket imádok! Reszkess Pest (L)
6) Utálom, ha valaki a hátam mögött konspirál.
7) Glória ragyog a fejem fölött :P ----> kivéve mikor nem :P

Karnyújtásnyira Tőled... - 7. fejezet

2010-02-01T15:44:00.002+01:00

Sziasztok!

Kis késéssel meghoztam a 7. fejit! Szánom-bánom, hogy nem hoztam hamarabb, de tegnap elhavazódtam... No de most itt van, szóval jó olvasást! A komikat pedig várom :))

7. fejezet - Új esély

Gondolkodás nélkül ült le mellém, ahol az imént még az én kezem pihent, és fürkésző tekintettel nézett az ölemben heverő papírra. Kerestem a megfelelő szavakat, és sokkal nehezebb volt rájuk lelnem, mint azt eleinte gondoltam.

Fejben több százszor lejátszottam már az elmúlt este ezt a jelenetet. Odajön, rám mosolyog, és készségesen végighallgat. Meghallgatja az érveimet miért hazudtam neki, vagy faképnél hagy… Nem volt választásom, belekezdtem.

- Ne haragudj, kérlek – fontam össze a karom a lábamon.

Micsoda hülye szöveg Natalie, már vagy százezerszer elcsépelték, ráadásul a csöpögős romantikus filmekben is sorra csak ennyit tudnak kinyögni. Nem igaz, hogy én nem tudtam valami mással előjönni, valami kifejezőbbel, amivel megmutathatom, hogy tényleg megbántam.

- Egyszóval nem kérem, hogy bízz bennem, mert én sem tenném. Hülye voltam, amikor nem szóltam arról, hogy van Ryan – közben a ceruzával doboltam a vázlatfüzeten.

És itt megállt a tudomány, a védőbeszédem cseppet sem állta meg a helyét, nem tudtam mit mondani neki. Felnéztem rá, bízva abban, hogy legalább valamit kiolvasok a tekintetéből, de csak a szokásos mosoly bujkált a vonásai mögött.

- Befejezted? – állította le a pótcselekvésemben. – Mert akkor én is szeretnék valamit mondani neked.

- Aha, asszem.

- Tényleg nem értem miért nem mondtad, hogy van ez a Ryan, de én is hülyén viselkedtem, amikor hagytam, hogy csak úgy elmenj. Megbántam, és szeretném, ha megpróbálnánk újra, ha te is akarod persze.

- Újra? – pislogtam rá értetlenül. – Biztos vagy te ebben?

- Szerinted? – lökött rajtam egyet játékosan. – De csak azzal a feltétellel, hogy mindent el fogsz mondani, megbeszéltük?

Nem hittem volna, hogy ennyire könnyen rendbe jön minden. Persze azt sejtettem, hogy nem poénból flangál a parton ilyenkor, de akkor is. Nem bíztam benne, hogy még egyszer akar majd velem találkozni.

- Meg, és ezúttal mindent elmondok, ígérem – mosolyodtam el.

- El is várom, hogy ne legyen több titok. Most viszont el kell mennem, a srácokkal a stúdióba, de este érted jövök – állt fel mellőlem egy puszi kíséretében.

- Várni foglak – suttogtam.

Figyeltem a távolodó alakját, aztán visszatértem a rajzomhoz. Sokkal jobb kedvem lett, megint azt éreztem, hogy van miért élnem. A nap sugarai megtörtek a felém csapódó hullámokon, az egész délelőttöt a parton töltöttem.

Mintha varázsütésre az ihlet is visszatért volna, a rajzaim is egész más színben pompáztak. Az első gondolat, ami végigfutott az agyamban, hogy talán újra meg kéne próbálni beadni pár művem, próba szerencse.

A konyhában rohangáltam, azon kattogtam, hogy Alex vajon miért nem hívott vissza tegnap este. Más esetben teljesen kiborult volna, hogy miért hívom ennyiszer, így újra próbálkoztam, és végre sikerült, felvette a telefont.

- Szia Alex, csak azért hívlak, mert tegnap nem vetted fel, és aggódtam – hadartam egy szuszra. – Csak nincs valami baj?

- Bocs, de a rendőrségen voltam. Ott ki tudja miért, de nem engedték, hogy csak úgy telefonálgassak – pufogott.

- Rendőrség? Mégis mit kerestél te ott? – a hangom akaratlanul is hisztérikusan csengett. – Azt ne mondd, hogy anya…

Anyámról tudni kell még annyit, hogy bár imád minket, és az életét is feláldozná értünk, amolyan mártír típus. Mindig rossz férfiba szeretett bele, ilyen volt az apám is, talán minden itt romlott el.

- Nem, ezúttal én. Az a mocsok Ryan, éppen tőled jött haza én pedig a ruháid szedtem össze. Egyszerűen nem bírtam magammal, és nekimentem.

- Jaj Alex, nem kellett volna. De mégis miért kötöttél ki az őrsön?

- Mert a szomszédok kihívták a zsarukat. Csak azt nem értem, amikor téged vert, miért nem tudták ugyanezt megtenni.

Nem tudtam lenyugtatni, egyszerűen csak mondta és mondta a magáét. Azért valahol irtó büszke voltam rá, megtette azt, amit már nagyon régen senki sem. Megbeszéltük, hogy holnap értem jön, és hazavisz.

Furcsa lesz újraépíteni mindent magam körül. A bátyám lakása hatalmas, ő legalább elérte, amit mindig is akart. Menő építész, a szakmában csak úgy kapkodnak érte, egész évben el van havazva.

Voltaképpen csak most jöttem rá igazán, hogy mindig is irigyeltem azért, mert megvalósította az álmait. Mindig az lebegett a szemem előtt, hogy esetleg én nem akartam elég keményen elérni a célomat…

Az idő ólomlábakon járt, legalábbis én azt éreztem. Percenként pattantam fel a kanapéról, s néztem ki az ablakon, de a táj nem változott semmit. Csak váltogattam a csatornák között, egy tévéműsor se kötötte le a figyelmemet, folyton görcsöltem, hogy mi lesz majd este.

Váratlanul ért, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Reméltem, hogy nem Ryan jött vissza, nem hiányzott egy újabb veszekedés. Meglepetésemre azonban Tom álldogált az ajtómban.

- Hát te? – néztem rá értetlenkedve, miközben besétált a házba.

- Ha megengeded, kicsit rendezkedem – állt tanácstalanul az étkezőben.

- Már bocs, de mire is készülsz pontosan? – álltam elé vonakodva. – Mégiscsak az én házam.

- Én csak csinálom, amire megkértek. Nincs valami idillibb hely itt?

Mi van? Egyáltalán mit keres itt Tom, amikor dolgoznia kellene? És… és… minek neki idilli hely az én lakásomban? A kérdések csak gyűltek a fejemben, és egyszer csak kiborultam.

- Állj le! – kiabáltam el magam, mire Tom totál lefagyott. – Mi ez az egész?

- Natalie, nyugi van – ültetett le a kanapéra. – Tom vagyok, a barátod, lélegezz mélyeket – utasított, akár egy terapeuta.

- Tom, kezd elfogyni a türelmem – váltottam vészjósló hangnembe, de akaratlanul is elmosolyodtam.

- Jackson küldött, hogy rendezkedjek egy kicsit, mert nem akarta, hogy esetleg valami újabb probléma adódjon.

Nagyszerű, végre egy értelmes magyarázat, és én egyszerre megvilágosodtam. Megértettem, hogy ezúttal Jackson nem akarja megkockáztatni, hogy újra összefutunk valahol is Ryannel.

- Idilli helynek nem felel meg a veranda?

- Nekem igen, én csak az italok miatt jöttem, meg a kaját hoztam, vagyis az alapanyagot.

Szigorú eltávot kaptam a konyha közeléből, és csak távolról figyelhettem, ahogy Tom téblábol meg ügyködik. Némely pillanatban megkérdőjeleztem, hogy van-e fogalma arról mit művel, de inkább nem firtattam a dolgot.

- Jackson haragszik rám? – zökkentettem ki az italok kipakolásából.

- Szerinted itt lennék, ha igen? – támaszkodott a pultnak. – Nem volt ez olyan vészes, ha nem vesszük figyelembe, hogy a pasid laposra akarta verni.

- Nem a pasim, több gondot nem fog okozni, megígérem.

- Ne nekem ígérgess, én hiszek neked.

Még jó, hiszen végül is semmi főbenjáró bűnt nem követtem el, amit ne lehetne megbocsátani, Ryan már tényleg a múlté. Elégedetten dőltem hátra a kanapén, és kikapcsoltam a tévét.

Tom biztosított, hogy ő tökéletesen elboldogul, én csak készülődjek nyugodtan. Ismét tanácstalanul topogtam a bőröndöm felett, aztán találomra kikaptam egy szoknyát és egy topot, ami passzolt egymáshoz.

- Na, milyen? – sétáltam el Tom előtt.

- Elismerésem, tökéletes. Bááár…

- Bár?

- Nincs egy rövidebb szoknyád? – kuncogott.

- Aj Tom – azzal felkaptam egy konyharuhát, és hozzávágtam.

- Ezt nem hagyhattam ki, bocs – emelte védekezően maga elé a kezét.

Segítettem eltüntetni az üres zacskókat és üvegeket, majd az asztalt vettük kezelésbe. Tom kihozta a terítőt, és a tányérokat, nekem pedig maradtak az evőeszközök, és a gyertyák. Egyszerűen nem tudtam megmaradni egy helyben.

- Na, végeztünk is Natalie. Legyen kellemes estétek – majd vetett még egy utolsó pillantást a művére.

- Köszi Tom, hálás vagyok.

Elmosolyodott, majd magamra hagyott. Tele volt a fejem instrukciókkal, amiket az estével kapcsolatban kaptam tőle, kezdtem azt hinni, hogy ez mégsem fog nekem működni. Talán mégsem emiatt aggódtam leginkább.

Karnyújtásnyira Tőled... - 6. fejezet

2010-01-28T19:42:00.002+01:00

Sziasztok!

Íme megjött a 6. feji is, az események gyorsan pörögnek, és sajnos nem mindig a legszebb módon érnek véget... de a felhők mögül is előbújik a nap egyszer ^^ Jó olvasást, és várom a komikat!

6. fejezet - Számonkérés

Ösztönösen bújtam ki Jackson karjaiból, nem mintha meg tudtam volna védeni, vagy ezzel bármit is elérnék. Egyszerűen csak azt hittem, hogy Ryan lenyugszik, és képes leszek vele józanul beszélni.

- Ne, kérlek – álltam kettőjük közé. – Mit keresel itt Ryan?

- Inkább az a kérdés, hogy te mit csinálsz itt? – tett egy újabb lépést felénk. – Otthon kéne lenned, nem pedig bájolognod ezzel itt.

- Van nevem is haver – lépett elő mögülem Jackson.

- Nagyszerű, én viszont nem kérdeztem. Gyere Natalie, hazamegyünk – nyúlt a karom után, és a parkolók felé vonszolt.

- Hagyj már békén Ryan! – téptem ki a kezemet a szorításából. – Nem ok nélkül vagyok itt, fogd már fel!

- Nem hallod, engedd el – tolt a háta mögé Jackson. – Értsd meg, hogy nem akar tőled semmit.

- Jól van, nem akartam balhét, de ha te így – azzal behúzott neki egyet.

Kezdtek kicsúszni az események a kezemből, a fiúk egymásnak estek, én pedig egyedül nem tehettem semmit. Hiába kérleltem őket, hogy hagyják abba, felesleges volt, így visszarohantam a bárhoz Tom segítségéért.

- Tom, kérlek – kapkodtam levegőért. – Gyere a partra, Jackson meg a volt pasim verekednek, és nem tudom őket leállítani.

- Megyek, nem lesz semmi gond – és már indultunk is a part felé.

A fiúk még mindig püfölték egymást, egy percre sem hagyták abba. Bele se mertem gondolni, hogyha nem találom meg Tomot mi lett volna. És a bonyodalmak még csak ezután jönnek majd igazán…

- Elég volt – rángatta le Ryant Jacksonról. – Fejezd be, és hűtsd le magad tesó, rendben?

- Engedj el, vagy te is kérsz párat? – hősködött még mindig Ryan.

- Jól vagy? – rogytam le Jackson mellé. – Én ezt nem így akartam, de tényleg. Ne haragudj rám – néztem rá fátyolos szemekkel.

Eleredtek a könnyeim, láttam a szemeiben a megvetést. Nem amiatt ütött vissza, mert engem akart védeni, hanem saját magát. Logikus, ezek után én sem állnék szóba magammal, hazudtam neki, és erre nincs bocsánat.

- Natalie – fogta meg a vállam Tom. – Szerintem jobb lesz, ha elmentek a pasiddal.

- Köszi – álltam fel a homokból.

Futásnak eredtem, semmi másra nem vágytam, csak hogy békén hagyjon mindenki. Nem voltam kíváncsi sem Ryan magyarázkodására, sem pedig az emberek lesajnáló pillantásaira, amiért egy rakás szerencsétlenség vagyok.

- Natalie, várj már meg – kiabált utánam Ryan.

Nem fogja feladni, ennyire könnyen nem tudok tőle megszabadulni. Már az ajtóban álltam, persze azok az átkozott kulcsok pont most tűntek el. Miért vagyok én ennyire szerencsétlen a fenébe is…

- Hajlandó vagy beszélni velem?

- Nem, menj el – matattam tovább. – Elég bajt kevertél már így is. De mégis, honnan tudtad, hogy itt vagyok? – fordultam felé.

- Követtem Alexet, észre sem vette – vonta meg a vállát.

Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Neki mindig mindent szabad volt, én pedig bármit tettem, mindenbe belekötött. Sosem voltam elég bátor, hogy ellenkezzek vele, de ez mostanra megváltozott.

- Ehhez világ életedben értettél, nyomozni mások után – húztam el a számat. – Most elintézted, úgyis mindegy.

- Gyere haza Natalie, megváltozom – nyúlt a kezem után.

Egy percig elmerengtem azon, amit mondott. Talán tényleg jobb lenne hazamenni, elfelejteni ezt az egészet. Ryan is megérdemelhet egy második esélyt… de ekkor megszólalt a fejemben egy másik hang, mint egy vészjelző, hogy hülyeségeken jár az eszem.

- Nem, nem megyek haza veled.

- De Natalie…

Becsuktam az ajtót magam mögött, és vártam, hogy Ryan eltűnjön innen. Talán nem adja fel, és holnap megint idejön. Bárhogy is lesz, nem akartam látni őt, és már nem éreztem magam biztonságban, itt a házban sem.

Végig csak egy kérdésen kattogott az agyam: Jackson vajon mit gondol most? Ha egyszer még hajlandó lesz velem szóba állni, meg is bocsátja nekem a hazugságom? Kérdések, amikre csak egy ember tudott válaszolni, aki jelenleg mindennél jobban utál.

Egyáltalán hogy lehettem ekkora idióta, hogy hazudtam neki… Meg kellett volna mondanom, hogy van Ryan valahol nem is olyan messze. Most minden sokkal könnyebb lenne. Elővettem a telefont, és tárcsáztam az első számot, ami a listámban volt.

- Sam? Ne haragudj, hogy ilyen későn, de muszáj volt, hogy felhívjalak.

- No, mesélj csak – csacsogott lelkesen. – Milyen volt a randi? Volt csók?

- Nem, semmi sem volt… Ryan megjelent, és verekedtek Jacksonnal. Sam, nem tudom mi lesz így, minden rosszra fordult.

- Mit keresett ott az a mocsok? – a hangja egyre ingerültebb lett.

- Követte Alexet, legalábbis ezt állította. Nem is érdekel, hogy talált meg, a lényeg az, hogy minden tönkretett.

- Sosem fogsz tőle megszabadulni, de majd én helyre rakom, meglátod.

- Ne, értelmetlen. Csak akartam, hogy tudd mi történt. Lehet, hogy holnap hazamegyek, telefonálok Alexnek, hogy jöjjön értem.

- Sajnálom, hogy nem tudtál kikapcsolni csajszi, ez az én hibám is.

- Ne hibáztasd magad Sam, egyedül csak én vagyok hibás. Meg kellett volna mondanom, hogy van pasim.

- Figyelj ide, itt csak Ryan hibás, senki más. Készíts magadnak egy teát, és bújj be az ágyba, holnap másképp fogod látni a dolgokat.

Követtem az utasításait, amíg a víz forrt, megállás nélkül próbáltam elérni a bátyámat, mindhiába… nem vette fel a telefont. Talán a sors keze is volt, még biztos maradnom kellett valamiért.

Bevonultam a szobába, és a fotelba kuporodtam. Hallgattam a tengert, ahogy a hullámok a parthoz érnek, és lassan visszahúzódnak. Eldöntöttem, hogy holnap kimegyek rajzolgatni, pontosan, ahogy elterveztem ma.

Ideje volt véget vetni az önmarcangolásnak, rá kellett jönnöm, hogy ez nem vezet semmi jóra. Bebújtam az ágyamba, és próbáltam elaludni. Folyamatosan pörögtek a képek a fejemben a ma estéről, de elaludtam.

Hamar kivetett az ágy, régen keltem ilyen korán. Egyszerűen nem tudtam lustálkodni, késztetést éreztem rá, hogy mozogjak, valahová elmenjek. Mindegy mit csinálok, csak el innen ebből a házból.

Régen volt rá példa, hogy rávettem volna magam a futásra, de most mégis szükségem volt rá. Kiakartam adni a feszültséget, kiakartam fárasztani magam, és erre a célra ez volt a legmegfelelőbb elfoglaltság.

Felvettem az egyik melegítőmet, meg egy topot, és elindultam. A sétány ugyanolyan csöndes volt, mint minden reggel, mióta itt vagyok. Csak a hozzám hasonló elszánt futók voltak talpon.

Elfutottam egészen a part másik végéig, és vissza. Közben a tekintetem folyamatosan kereste az ismerős arcokat, de csak Tomot láttam kipakolni. Felém intett, legalább ő nem haragszik rám, vagy csak nem mutatja.

Gyorsan vettem egy frissítő fürdőt, aztán átöltöztem egy lazább ruhába. Felkaptam a vázlatfüzetem, és a ceruzákat, majd újra a part felé vettem az irányt. Nem akartam túl messze menni a háztól, így csak a közelben flangáltam.

Leterítettem egy törülközőt, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. Először csak figyeltem a tengert, próbáltam kikapcsolni. Éreztem, ahogy a szellő végigsimítja az arcomat, a tenger morajlása zene volt füleimnek.

- Leülhetek melléd? – hallottam meg egy hangot, és egyből kinyitottam a szememet.

Jackson volt az. Nem tudom, hogyan került ide, mégis majdnem a nyakába ugrottam örömömben. Mosolyra húzódott az ajka, de aztán egy apró szisszenést hallatott, az arcán még ott viselte a tegnap este nyomait.

- Jó lenne – paskoltam meg a helyet magam mellett. – Azt hiszem, magyarázattal tartozom neked.

Karnyújtásnyira Tőled... - 5. fejezet

2010-01-25T22:40:00.000+01:00

Sziasztok!

Nos, igaz hogy kicsit (na jó... nagyon) későn, de meghoztam az 5. fejezet! Itt az első randi, ami hmm... nem is tudom milyennek nevezhető :P Majd ti megmondjátok! Várom a komikat, az előzőekre már válaszoltam, és köszönöm őket ^^ Jó olvasást! Puszi

5. fejezet - Első randi

Fülig érő vigyor jelent meg az arcomon, és nem sok kellett hozzá, hogy elkezdjek körbe-körbe ugrálni a lakásban. Bár logikusan végiggondolva nem kéne a frászt hoznom Samre, így inkább próbáltam lehiggadni.

- Mi az? Mi történt? – méregetett furán.

- Ezt nézd – nyújtottam át neki a levelet.

Szó nélkül elvette a kezemből a borítékot, és olvasni kezdte. Sam arcára kiült a döbbenet, aztán hozzám hasonlóan ő is mosolyogni kezdett, és egy szó nélkül a nyakamba vetette magát.

- Te mázlista – sipította a fülembe. – Ugye elmész, és találkoztok?

- Azt hiszem – huppantam le a kanapéra. – De meddig mehet ez így? Úgy értem, most még találkozunk, de mi lesz, ha elmegyek? – akadékoskodtam.

Mintha csak magam ellen akarnék beszélni. Az egyik felem tökéletesen egyet értett velem mindenben, szüntelenül csak azt szajkózta, hogy nekem nem szabad ilyesmibe belebonyolódnom.

A másik felem viszont minden eddig felállított érvvel ellenkezett, és arra ösztönzött, hogy ne gondolkodjam, csak cselekedjek. Tényleg könnyebb lett volna csak sodródni az eseményekkel, és nem gondolni mi lesz később.

- Most ugye azon agyalsz, hogyan mondd le a találkát? – zökkentett ki a bugyuta eszmefuttatásomból. – Eszedbe se jusson Natalie!

- Jó-jó, nem agyalok ilyesmin – álltam fel hirtelen, és a szoba felé indultam. – Akkor segítenél kiválasztani a ruhát? – fordultam felé.

- Ezt kérdezned sem kellett volna – pattant fel.

Abból a pár ruhából is percek alatt hatalmas bemutatót tartottam, amit épphogy összeszedtem a hirtelen távozásomkor. Sam persze mindegyikben talált valami kifogásolnivalót, végül egyetlen darabon akadt meg a szeme.

- Ez nagyon tetszik – emelt fel egy sárga ruhát, és rögtön mellé felkapta a vajszínű bolerom is. – Ezt kell felvenned.

- Na de minek a bolero? – néztem rá értetlenül. – Hahó Sam, nyár van, a tenger mellett felesleges ilyesmi.

- Hé, este fázni fogsz, bízz bennem.

- Igazad lehet – gondolkodtam el egy percig, végül döntöttem, és a ruha mellé tettem.

Egész jól elvoltunk a ruhaválasztással, persze a kaja így már egyáltalán nem tűnt létfontosságúnak az esti találka mellett. A konyhában gyorsan összeütöttünk egy kis sajtos tésztát, aztán Sam indult vissza.

- Tudod, hogy szívesen maradnék – vette fel a táskáját a kanapéról. – Viszont valakinek tartania kell a frontot.

- Tisztában vagyok vele – mosolyodtam el. – Nincs gáz Sam, valahogy csak kibírom estig.

- Okés, majd hívj fel, hogy mi volt – ölelt meg.

- Meglesz – kísértem ki. – Te leszel az első, akinek mindenről be fogok számolni.

- El is várom – kuncogott. – Jó legyél – azzal elindult a part mentén a parkoló felé.

Figyeltem, amíg eltűnik, aztán én is visszaindultam a konyha irányába, hogy eltüntessem a pusztításunk eredményét, ám ugyanebben a pillanatban megszólalt a telefonom is, szerencsére nem Ryan volt az.

- Mi az Alex? – szorítottam a telefont a vállamhoz, miközben elpakoltam a tányérokat a mosogatóba.

- Ráérsz, hogy beszélgessünk? Azt ígérted, hogy legközelebb elmondod mi ez az egész, és Ryan is rám szállt – morgott.

Nem szokott ilyen lenni, de mindegy is, ez az egész átkozott helyzet mindenkiből mást hozott ki. Tartoztam neki annyival, hogy megmagyarázom ezt az egészet, de talán mégsem telefonon kéne.

- Nem lehetne, hogy majd találkozzunk, és akkor? – puhatolóztam.

- Nem Natalie, ezt most kell megmagyaráznod, aggódom miattad, értsd már meg.

- Jó, én most Sam hétvégi házában vagyok Venice Beachnél, ha gondolod ugorj be, itthon vagyok.

Lediktáltam neki a pontos címet, aztán gyorsan elbúcsúztunk egymástól. Csak remélni mertem, hogy nem pont a kis esti randinkra fog megérkezni, mert azzal végleg keresztülhúzná minden számításom.

Éppen csak leültem a kanapéra, és unottan váltogattam a csatornákat, nem mintha annyira sok választásom lett volna, amikor kopogtattak az ajtón. Ránéztem az órára, délután három, ez nyilván Alex.

- Szia Alex – üdvözöltem, miközben beljebb invitáltam.

- Miért kellett ezt csinálnod? – ölelt át. – A fenébe is, annyira aggódtam miattad, és persze anyáék is.

- Mert szükségem volt arra, hogy egyedül legyek – szipogtam.

Mostanra már a könnyeim is eleredtek, a bátyám ölelő karjaiban már semmitől sem féltem, egyszerűen csak kiakartam adni az eddig felgyülemlett fájdalmat és dühöt. Ő pedig türelmesen várt, amíg végre képes voltam egy értelmes szót is kinyögni.

- Szóval? Elmondod mi történt?

- Összekaptunk Ryannel, megütött. Sam pedig felajánlotta, hogy jöjjek ide, és szedjem össze a gondolataim.

- Megütött? – nézett rám értetlenül. – Az a szemét barom, esküszöm, hogy ha megint megjelenik, szétverem.

- Támogatom – húztam mosolyra az ajkam most először, mióta itt van. – De most inkább felelj nekem egy kérdésre.

- Mégpedig?

- Te is tudod, hogy nem maradhatok itt örökké, és anyáékhoz sem akarok visszamenni – hajtottam le a fejem.

- Szóval diszkréten arra akarsz kilyukadni, hogy lakhatsz-e nálam? – nyúlt az állam alá, és a tekintetem magár vonta.

- Lehet róla szó? De csak addig, amíg nem találok lakást.

- Kérdezned sem kell.

Örültem, hogy nem kellett sem Ryanhez, sem pedig anyához visszamennem. Kétség sem fér hozzá, hogy a bátyám megmentette az életem anélkül, hogy tudna róla. Hoztam neki egy kávét, és visszabújtam mellé.

Mesélt a szokás szerint nem éppen botránymentes családi vacsoráról, és magamban hálát adtam, hogy nem voltam ott. Megígérte, hogy mire hazamegyek, összeszedi a többi cuccom a lakásban, nekem már vissza se kell mennem.

- Tudod, akármennyire is fura, anya is aggódik miattad.

- Hm, nyugtasd meg – vontam meg a vállam. – Ő mindig is odavolt Ryanért, most valahogy nem rajongok az ötletért, hogy beszéljünk.

- Jó, hogy elmondtad végre mi a helyzet – állt fel mellőlem. – Legalább biztos módszereim lesznek, amivel kiiktatom Ryant. Most viszont, akármennyire is maradnék, el kell mennem.

- Semmi baj, igazából nekem is van programom.

- Nocsak? Kimész a tengerhez? Vagy esetleg valami pasi van a dologban?

- Majd meglátod, ne pimaszkodj – löktem az ajtó felé. – Nem azt mondtad, hogy sietned kell?

- Most megúsztad – szorított magához. – Majd csörögj rám, ha hazajössz, hogy otthon legyek.

- Rendben, és mindent köszi Alex.

Nem maradt sok időm, hogy felkészüljek az esti randira, így azonnal ledobáltam minden cuccot magamról, és a fürdőbe indultam. Egy gyors fürdés után, törülközőbe csavarva indultam a szobába.

Feltűztem a hajamat, és egy enyhébb sminket varázsoltam magamra. Nem akartam túl kihívó lenni, de azért sosem árt, ha van egy kis púder az emberen. Felöltöztem, és még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben.

Híztatóan mosolyogtam a visszatekintő emberre, majd felkaptam a táskát meg a kulcsot, és kisétáltam a házból. Nem volt konkrét terv, hogy merre tovább, így a bár felé indultam.

Kigondoltam, hogy holnap elsétálok valamelyik elhagyatottabb részére a strandnak, és kicsit rajzolgatok. A távolban már szólt a zene, és kisebb tömeg gyülekezett, a bárnál pedig ott volt ő is.

- Szia – ültem le a vele szemben lévő székre.

- Oh, Natalie – mosolyodott el. – Nem számítottam rá, hogy eljössz esetleg, de bíztam benne.

- Szerettem volna esélyt adni ennek az egésznek – közben egész belepirultam, hogy kimondtam, amire gondoltam.

- Hát ezt jó hallani – vigyorodott el ő is. - Esetleg volna kedved vacsora előtt sétálni egyet? – állt fel a székéből, s a kezét nyújtotta.

- Igen, szívesen sétálok egyet a testőrömmel – fogadtam el a segítő kezét.

Tom vigyorogva figyelte a pult mögül, ahogy elindulunk sétálni, valószínűleg ő már délelőtt is tökéletesen tisztában volt a kis programunkkal. Belekaroltam Jacksonba, így indultunk el.

- Nem is mondtam még, elbűvölően festesz.

- Kedves tőled, igyekeztem – kuncogtam. – Igazából a barátnőm segített kiválasztani.

- Akkor köszönettel tartozom neki, hogy rávett erre téged – nézett mélyen a szemembe.

Nem tudtam volna megmondani, hogy miért, de ez a szempár annyira magával ragadott, hogy teljesen elfelejtettem minden egyéb dolgot, amit mondani akartam. Vészesen közeledett felém az arca, én pedig nem akartam ellenkezni.

Minden tökéletes volt addig a percig, amíg egy ismerős hangot nem hallottam meg a hátam mögött, és amint megfordultam felismertem őt. Ryan volt az, és cseppet sem volt boldog.

- Takarodj a barátnőm közeléből – üvöltötte.

Karnyújtásnyira Tőled... - 4. fejezet

2010-01-23T18:27:00.000+01:00

Sziasztok!

Megérkezett a 4. fejezet is, kicsit hamarabb mint vasárnap, de azért remélem ennek is örültök :D Végre megtudhatjátok, hogy mi is állt abban a levélben :P Jó olvasást, véleményeitek most is várom :)

4. fejezet - Az üzenet

Felálltam az asztaltól, az ajtóhoz sétáltam, és felvettem a földön heverő borítékot. Visszaültem, és ráérősen belekortyoltam a teámba, közben pedig azon agyaltam, hogy vajon kitől jöhetett.

A tegnap estére visszagondolva lehetett akár Jackson is, de a pultos srác is elég egyértelmű jeleket küldött felém. Bármennyire is kíváncsi voltam mi lehet a borítékban, nem vitt rá a lélek, hogy felbontsam.

- Megjöttem – nyitódott az ajtó, én pedig a meglepettségtől majdnem eldobtam a bögrémet. – Hoztam kaját, meg egy kis nasit is.

- Sam, megijesztettél – álltam fel, és követtem a barátnőm a konyhába. – Mi ez a lakoma tulajdonképpen? – néztem bele a táskákba.

- Eszembe jutott, ahogy visszamentem a városba, hogy semmi kaja nincs itthon. Így mivel ma nincs meló, berohantam a boltba, és bevásároltam.

- Örök hála – ültem vissza az asztalhoz. – Akkor ez azt jelenti, hogy ma itt maradsz velem?

- Igen, de mesélj! Milyen volt az első éjszakád?

Oh drága Sam, ha te azt tudnád… Újra lepörgettem magam előtt a tegnap este eseményeit, és ezer wattos vigyorra húzódott a szám. Sam is mellém ült, és értetlenül pislogott, válaszokat akart.

- Kimentem egy koncertre az este – kezdtem bele a mesébe. – Megittam egy-két koktélt, aztán megismerkedtem egy sráccal.

- De hiszen ez szuper! – ujjongott. – Milyen a srác? Magas, kék szemű? Egy rocker, vagy amolyan tipikus szépfiú?

- Nem tudom Sam – sóhajtottam.

- Nem emlékszel, hogy néz ki?

- Nem úgy – hurrogtam le. – Aranyos volt velem, hazakísért. Elsőre azt hittem, hogy csak arra hajt, hogy lefektessen, de tévedtem.

- Akkor mi a baj?

- Az hogy nem éppen olyan ember, amilyennek gondolod. Mármint híres, és nem hiszem, hogy lehetne bármi is köztünk.

Szegény Samantha, nem kapott hozzám használati útmutatót. Hajlamos voltam rébuszokban beszélni, és kész varázslónak kellett lennie, aki megakarta érteni a gondolatmenetem.

- Ígérd meg, hogy nem fogsz kiborulni – mire ő csak bólintott. – Ő Jackson Rathbone, tudod… Twilight.

Figyeltem, ahogy az arca átvált először a vörös minden árnyalatába, majd fokozatosan elfehéredik. Próbált valami olyasmit kinyögni, hogy mi van, de mivel nem voltam benne biztos, így inkább türelmesen vártam a felocsúdásra.

- Azt mondod az a srác, aki Jaspert játssza? – nézett rám még mindig kerek szemekkel. – És aki a 100Monkey’s énekese?

- Igen, ő az. Ugye megmondtam, hogy bonyolult?

- Dehogyis! Uram atyám, bármit megadnék, ha nekem az a pasi csapná a szelet, és hidd el, nem vagyok egyedül.

- De nem is csapja, csak beszélgettünk.

- Nem hiszek neked – állt fel az asztaltól.

Az igazság az, hogy én sem hiszek magamnak, de nem akarok pofára esni. A telefonom is megszólalt, egyszerre néztünk össze Sammel, ő pedig azonnal felkapta, és beleszólt.

- Nem, Sam vagyok. Nem akar veled beszélni Ryan, mindegy hány sms-t írsz, vagy hányszor hívod fel. Persze, gondolod, hülye vagyok, és elmondom? Menj a fenébe.

- Ne is mondd – emeltem fel a kezem. – Azt akarta tudni, hogy mi van velem, és hol vagyok.

- Azt a mocsadék, de belőlem nem húzza ki – némította el a telefont egy mozdulattal. – Remélem nem beszéltél vele tegnap – nézett rám gyanakvóan.

- Nem, csak egy sms-t olvastam tőle, de nem válaszoltam.

- Jó kislány, esetleg volna kedved egy kis napozáshoz? – vetette fel az ötletet.

- Naná, kéne már egy kis szín – kuncogtam.

Gondolkodás nélkül kapkodtam össze két törülközőt és a naptejet, amíg Sam átöltözött a fürdőszobában. Átöltöztem, laza lófarokba kötve a hajamat, majd karon fogtam, és kiráncigáltam a házból.

- Csodás napunk van – hunyorgott. – Ha ezt a főnök tudná, tuti felrobbanna. Azt mondtam nagyon beteg vagy, valami vírus.

- Köszönöm, sokadjára is. Azt hiszem ez a kis szabi hiányzott nekem.

Venice Beach még csak most éledezett, de a part mentén máris megjelentek az első lelkes szörfösök, na meg a futók. Ahogy elsétáltunk a bár mellett, Tom sokat sejtetően mosolygott rám, én csak intettem felé.

- Ismered? – lökött meg Sam.

- Igen, ő a pultos a bárban, és meg kell mondanom, isteni koktélokat gyárt. Tegnap nekem, és ki tudja hány lánynak még – kuncogtam, – készített egy Bűbáj nevű koktélt.

- Húú, szívesen megismerkednék vele – mérte végig elismerően tetőtől talpig.

- Jaj, ne bámuld már ennyire – rángattam a part irányába. – Nekem még egy ideig itt kell lennem, és nem akarok kínos pillantásokat.

Leterítettük a homokba a törülközőket, és lustán nyúltunk el a hasunkat süttetve. Éreztem, hogy lassan tojást is lehetne rajtam sütni, úgyhogy elindultam a vízbe, hogy kicsit lehűtsem magam.

Elég hosszan beúsztam, már alig láttam Sam alakját. A tegnapi koncert nyomait takarították, a színpadot is szétbontották. Visszaúsztam a partra, és a bárhoz sétáltam.

- Hali – huppantam le a tegnapi helyemre. – Kérhetnék megint egy olyan csodát, mint amit tegnap készítettél?

- Persze, a barátnődnek is lesz egy?

- Jó lenne – mosolyodtam el. – Vége van a programoknak? – néztem a félig lebontott elemekre.

- Dehogy – tette elém a két poharat. – Csak lecserélik a színpadot, mert tegnap majdnem beszakadt az egyik srác alatt.

- Semmi baj nem lett, ugye? – faggattam.

- Nem, szerencsére semmi komoly. Tessék az italok, egészségetekre.

- Köszi.

Magára hagytam az új koktélkeverő barátom, és visszasiettem Sam mellé, aki fél szemmel pislogott rám. Átnyújtottam neki az italát, majd újra elnyúltam, és csak élveztem a napot.

- A srác küldte? – mosolyodott el miközben felé fordult, és intett neki.

- Nem, ezt én hoztam neked – kuncogtam. – Mert megérdemled.

- Mit gondolsz, van barátnője? – fordult vissza felém. – Mert ha nem, esetleg bepróbálkozom.

- Kérdezd meg – kacsintottam rá, mire ő csak felhorkant.

Az egész délelőttöt kint töltöttük a strandon, csak élveztük a semmittevést. A gyomrunk azonban arra biztatott minket, hogy hazamenjünk. Rendeztem a számlánkat, és elindultunk a ház irányába.

- Mi lesz, ha majd haza kell mennem Sam?

- Oh, még van időd – karolt belém. – Nem is kell egyhamar elmenned, az ajtóm pedig mindig nyitva lesz előtted.

- Akkor gyakran fogunk ide jönni azt hiszem.

Belépve a lakásba az első, amivel szembetaláltam magam a reggel megtalált boríték. Érintetlenül hevert az asztalon, teljesen megfeledkeztem róla, amikor Sam hirtelen megjelent.

Mostanra egyáltalán nem féltem már attól, mit olvasok majd benne, felkaptam és felbontottam. „Élveztem a tegnap estét, remélem, hogy te is. Ha gondolod, esetleg találkozhatnánk ma este a parton. Jackson”